Dudás Miklós ma már képes szembenézni a doppingolós múltjával

Dudás Miklós, a 2012-es olimpia hatodik helyezettje (K–1 200 méteren) néhány napja bejelentette, hogy befejezi kajakos pályafutását – amelyet érdemben már 2019 nyarán lezárt –, most viszont igazi meglepetéssel szolgál. Könyvet ír, amelyben őszintén beszél arról, hogy doppingolt. Azt üzeni azoknak a mai fiataloknak, akik kísértésbe esnek a tiltott szerekkel, hogy ne kezdjék el.

Dudás Miklós kétszáz méteren hatodik lett a londoni olimpián Fotó: Kovács Tamás Forrás: MTI

Dudás Miklós a londoni olimpián hatodik lett K–1 200 méteren, négy évvel később a riói játékokra pedig már esélyesként készült, ám az olimpia előtt négy hónappal fennakadt a doppingvizsgálaton. Több mint kétéves eltiltását letöltve 2018 nyarán visszatért, kijutott a világbajnokságra, és a K–4 500-as egység tagjaként bronzérmes lett a világbajnokságon. Ám hiába beszélt akkor arról, hogy a tokiói olimpia a célja, végül 29 évesen végleg letette a lapátot.

Miként a Digi Sportnak elmondta, Őszintén a doppingról címmel életrajz könyv írásába kezdett.

– A sportból abszolút jó szájízzel, jó érzéssel szálltam ki, én nem haragszom senkire. Ugye volt egy doppingesetem, ott egyedül én voltam a hibás, az az én saját butaságom volt. Viszont a könyvnek a lényege nem is a dopping lenne, hanem az egész életemnek a története. De azért nagyon sok mindenen keresztülmentem én is, és ezt szeretném az embereknek átadni, hogy egy fiatal, tehetséges sportoló hogyan jut el oda, hogy mondjuk szerekhez nyúljon – nyilatkozta a DIGI Sport híradójának, a Sport 24-nek.

A könyvet tanulságképpen a fiatal sportolóknak ajánlja, arról is beszélt, hogy miért.

„Megtapasztaltam, hogy mit okoznak ezek a szerek, a mély depressziótól kezdve addig, hogy ha nem hagyod abba, akkor belehalsz, ha abbahagyod, akkor elvonási tüneted lesz

Hiszen ezek azért szintetikus anyagok, amiket az ember hónapokon keresztül használ. Ha most üzennem kéne bárkinek, a fiataloknak, azt mondanám, hogy ne kezdd el! Ne azért ne kezd el, mert megbuksz egy doppingteszten, és akkor ’hű, mi lesz’, hanem a saját magad, és az egészséged miatt ne kezd el!”

Erős és őszinte mondatok. A roppant tehetséges kajakosnak ígéretesen indult a pályafutása ifjúsági világbajnok volt, aztán eltévedt... A kajakozásra azonban jó szívvel tekint vissza.

„A kajak egyes mindig a legnagyobb királyság, akármilyen távon, én pedig olimpiai döntőben voltam. Az pedig marha nagy érzés, amikor 200 méterre vagy a céltól, attól, hogy olimpiai bajnok legyél, azért ezt nem sok ember mondhatja el. Ezt bőven úgy éltem meg, mintha olimpiai bajnok lettem volna, mert tényleg nagyon büszke voltam rá.”

A kajak-kenuban sajnos azóta is voltak doppingesetek, legutóbb 2020 nyarán – amikor versenyt sem rendeztek! – egy ifjú reménység, Reidl András bukott le. Van ok tehát újra és újra felhívni a figyelmet a tiltott szerek árnyoldaláról.

Együtt sírtunk a barátnőmmel

Dudás Miklós 2018 decemberében nagy interjú adott a Magyar Időknek, amelyben így beszélt a lebukásáról:

– Életem legrosszabb napja volt. Győrben edzőtáboroztam, a hétvégére hazautaztam. A barátnőmmel elmentünk bevásárolni, s ezalatt az edzőm, Pál Zoltán többször is keresett telefonon. Szokatlanul pánikszerűen beszélt. Azt mondta, bárhol vagyok, bármit is csinálok, azonnal induljak a MOB székházába, de azt nem közölte, hogy miért. Először nem gondoltam semmi rosszra. A barátnőm kísért el a Csörsz utcába, tanakodtunk, miről is lehet szó. Arra jutottunk, biztos valami korábbi ügy, csinálhattam valami hülyeséget, talán buliban fotóztak le, vagy valami hasonló, s leközölte valamelyik bulvárlap. Mire kiszálltam az autóból, már rendesen pánikoltam. Az idegességem csak fokozódott, ahogy a recepciós üdvözölt. Korábban mindig jókat dumáltunk, akkor viszont szánakozó mosollyal fogadott, s egyből az egyik szobába kísért. Amikor benyitottam, s megláttam Tiszeker Ágnes doktornőt, a Magyar Antidopping Csoport vezetőjét Schmidt Gábor, a kajak-kenu szövetség akkori főtitkára, jelenlegi elnöke és Storcz Botond akkori szövetségi kapitány társaságában, egyből tudtam, hogy mi az ábra. „Pozitív minta?” – kérdeztem, mire azt felelték, sajnos igen. Mindenki normálisan viselkedett, nem estek nekem, én mégis teljesen összeomlottam. Hazafelé együtt sírtunk a barátnőmmel. Akkor nyerte el igazi értelmét az a videó, amit az azt megelőző héten készítettünk. Tulajdonképpen véletlenül, mert nem állítottam le a felvételt, a telefon pedig rögzítette, amiről beszélgettünk. Arról, hogy milyen szép az életünk, azt csinálom, amit szeretek, anyagilag is rendezett az életem, készülök az olimpiára, ahol jó esélyem van az éremszerzésre.