Hónapra előre tervezett, a végletekig kiszámított forgatókönyvvel kezdte az idei versenyszezont Balázs Attila. Tudatosan nem nevezett az Australian Open selejtezőjére, mert a megszerezhető világranglistapontok lebegtek a szeme előtt.
Amíg a menők Melbourne-ben ütögettek, ő Bangkokba utazott challenger-versenyre, amit meg is nyert. Erre többen felkapták a fejüket, de még hátravolt a nagy durranás, a dél-amerikai túra, Buenos Airesben és Rióban is benevezett egy ATP 500-as tornára. A brazil városban az elődöntőig jutott, s mivel a tavalyi szezonban nem volt ebben az időszakban megvédendő pontja, jelentősen előreugrott a ranglistán. Jelenleg a hetvenhatodik helyen áll.
Későn érő, küzdő típus a hazai férfitenisz jelenlegi első számú játékosa
Fotó: Teknős Miklós
– Természetesen nagyon boldog vagyok, mert mindig is ezt akartam, az első száz volt a célom. Többször elmondtam már, hogy a profi tenisz kemény világ. Igaz, ha valaki imád utazni és évente negyven hetet utazni a világban, annak biztosan felemelő élmény. Én kevésbé szeretek utazni, van egy kislányom, vannak barátaim, de tisztában vagyok azzal, hogy mivel jár a profi sportoló élete.
Ha két-három évig meg tudnék ragadni az első százban, akkor térülne meg anyagilag az a rengeteg befektetés, amit a teniszre áldoztam – mondta a harmincegy éves játékos.
Balázs Attila pályaíve 2014-ben megtörni látszott: sorozatos sérülései miatt visszavonult, de két év múlva visszatért, azóta Szendrei Dániel újrafelfedezése volt az egyik legjobb dolog, ami történhetett vele.
A korábbi általános iskolai osztálytárs másfél éve mentorként segíti a munkáját. – Sajnos nagyon kevés itthon a profi teniszedző, aki vállalja az utazásokat, beszél angolul és tudja, hogy mire van szüksége egy ATP-játékosnak. Nem is ilyen típust kerestem, sőt nem is volt az a célom, hogy edzőt találjak. Dani amolyan mindenes a csapatban, együtt tervezzük meg a versenynaptárat, de mindig az enyém az utolsó szó – mesélte Balázs. Szendrei mellett egy régi-új ismerős, Noszály Sándor is tagja a stábnak. A korábbi Davis-kupa-játékos konkrét szakmai javaslatokkal játszotta be magát a „kezdőcsapatba”.
– Sanyi mondta, hogy kevesebbet nyessek a fonákoldalról, és az ő segítségével állítottunk egy kicsit a tenyeresemen. Elkísért a dél-amerikai versenyekre, és most itt van velem a Davis-kupa-párharcra készülő válogatott edzésein is – úgy tűnik, egyelőre gyümölcsöző az együttműködés. A Balázs Attila–Fucsovics Márton-kapcsolat is kiegyensúlyozott. – Soha nem versengtünk egymással. Én nem tulajdonítok nagy jelentőséget annak, hogy most én vagyok előrébb a világranglistán. Marci gratulált nekem, mint ahogy korábban én is neki, amikor elért egy-két szép eredményt.
A belgák elleni hét végi Davis-kupa-párharccal kapcsolatban Balázs magától értetődő természetességgel jelentette ki, hogy ha mindenki hozza a maximumot, akkor meglesz a győzelem, és a magyar válogatott bejut a 18 csapatos madridi szuperdöntőbe. – Még egy kicsit le vagyok gyengülve, fáradtnak érzem magam az átállás miatt, de már alig várom a pénteken kezdődő párharcot. A napokban balkezes edzőpartner, Madarász Gergő is csatlakozik hozzánk (mivel a belgák legjobbja, Ruben Bemelmans is balkezes – a szerk.) a felkészülés hajrájában. Bizakodó vagyok.
A pénteken kezdődő csata előtt Balázs hobbija szóba sem jöhet. Az első számú magyar teniszező amatőr snookerjátékos, a sportág legendája, Ronnie O’Sullivan a kedvence, de majd csak két-három év múlva cseréli le az ütőt a dákóra. Miután kiélvezte a világranglistás helyezésének az előnyeit.
