„Sehogy.” Gulyás István ekképpen foglalta össze az oroszok legyőzése utáni ünneplést firtató kérdést.
A szövetségi kapitány hamiskás mosollyal hozzátette, lecsúszott egy-két üveg sör, de tényleg semmi több. A szakmai stáb és a játékosok sem lihegték túl a négy Bajnokok Ligája-győztes kézilabdázóval, Danyil Siskarjovval, Gleb Kalarassal, Timur Gyibirovval és Dmitrij Kiszeljovval felálló orosz válogatott legyőzését a malmői Európa-bajnokságon. Éppenséggel lett volna mire büszkének lenniük: Magyarország még soha nem nyert világversenyen Oroszország (és jogelődjei) ellen. A szombat délutáni 26-25-ös siker történelmi jelentőségű, s egyet aludva a történtekre, igaza volt Mikler Rolandnak: ha 25-21-es vezetésnél Sipos Adrián nem a lécet találja telibe, majd a kipattanó labdára vetődő Ligetvári Patrik nem kap kétperces kiállítást, akár hamarabb is eldőlhetett volna a meccs.
– Ha nem adunk el annyi labdát, akkor még nagyobb különbségű is lehetett volna a győzelmünk. De ne legyünk telhetetlenek! Végre nem kísértett minket a balsors – mondta a Szeged kapusa, aki egygólos magyar előnynél, tizennégy másodperccel a vége előtt védte ki Gyibirov ziccerét.
Előzetesen úgy kalkuláltunk, hogy ha a nemzetközi tapasztalatszerzésen túl mégis akarnánk valamit az Eb-n, akkor az oroszok ellen lehet keresnivalónk. Lett is. Balogh Zsolt keze éppen ott és akkor villant, amikor kellett. Nagy Bence olyan gólt akasztott messziről, mintha csak az Orosháza elleni bajnokin lett volna. Szita Zoltán bátor, Mikler zseniális volt, Bánhidi Bence pedig önmarcangoló. A szegedi beálló dühében kaparta volna a falat, ha a kihagyott ziccere miatt marad el a győzelem. Bánhidi tegnap már a dánokról ejtett egy-két szót: – Nem árulok el nagy titkot: engem is meglepett, hogy Izland 31-30-ra legyőzte a balkezes átlövő nélkül játszó Dániát. Fogalmam sincs, mivel lehetünk ellenük sikeresek, talán picit el lehet tolni a védekezést a bal oldalra, és inkább Mikkel Hansenre kell fókuszálnunk, őt kell kivennünk a játékból.
Nos, Mikkel Hansen… A külsőre – na nem a termetére gondolunk – Björn Borgot idéző, hosszú hajú különcöt tegnap délelőtt egy belvárosi kávézóba láttuk betévedni két jó nevű csapattársával, Mads Mensah Larsennel és Jannick Greennel együtt. Amíg a többieknek nem derogált az egyenmelegítő, a Paris SG világklasszisa szürke szövetkabátban és kapucnival a fején közlekedett a malmői esőben. Pár óra múlva a pálya szélén is kitett magáért: sportot űzött abból, hogy ne vegye fel a szemkontaktust a riporterekkel, de becsületére legyen mondva, felmondta a kötelezőt.
Mikler Roland, a meccs embere fogadja a szintén boldog társak gratulációját
Fotó: MKSZ/Kovács Anikó
– A fiatal magyar csapattól láttunk szép dolgokat az oroszok elleni meccs videófelvételén. A balul sikerült nyitómeccs után nyernünk kell a csodálatos közönségünk előtt – bökte ki.
Apropó, közönség: a dán szövetség elöljárói nem győztek elnézést kérni a nemzetközi szövetség tisztségviselőitől, hiszen már nem először fordult elő, hogy a szurkolóik hangos füttyel próbálták kizökkenteni az ellenfelet a játékból. Mit mondjunk… Úgy tűnik, a dán vezetők még életükben nem láttak Veszprém–Szeged rangadót. Rasmus Lauge már igen: a nyáron Veszprémbe szerződött dán irányító-átlövő közölte, semmilyen előnyét nem látja annak a magyarok elleni meccs előtt, hogy fél éve Veszprémben kézilabdázik.
A magyar válogatott legutóbb 2017. január 22-én, a franciaországi vb egyenes kieséses szakaszában győzött tétmérkőzésen Dánia ellen. Gulyás István csapata ma este abban a tudatban lép pályára, hogy már ismeri az Izland–Oroszország mérkőzés (tv: 18.15, Sport 1) végeredményét. Nekünk a döntetlen vagy az orosz győzelem lenne megfelelő, ez esetben nem a gólkülönbség, hanem az egymás elleni eredmény számítana a végelszámolásnál a jelenleg kétpontos magyar és izlandi válogatott között.
De még könnyen bekavarhatnak az oroszok. Szóval ne szaladjunk előre az időben: előbb jöjjön a világbajnoki címvédő elleni ütközet.
