Megmutatni a nemzet erejét

A budapesti vb éremtábláján az oroszok zártak az élen (3, 3, 1), megelőzve a franciákat (2, 3, 0) és a dél-koreaiakat (2, 0, 2), a negyedik helyen pedig mi következünk (1, 2, 0).

Siklósi Gergely (jobbra) egyéniben legyőzhetetlen volt Fotó: Mirkó István

Nem akármilyen meglepetés, hogy az olasz vívók arany nélkül maradtak a kedden befejeződött budapesti vb-n, amelynek éremtábláján az oroszok zártak az élen (3, 3, 1), megelőzve a franciákat (2, 3, 0) és a dél-koreaiakat (2, 0, 2), a negyedik helyen pedig mi következünk (1, 2, 0). S ez nem csak a 118 részt vevő ország között mutat nagyon jól, válogatottunk felülmúlta a ­2013-as hazai vb-szereplését is: hat éve egy arany mellett két bronzunk volt a BOK-csarnokban. Most férfipárbajtőr egyéniben a dobogó legfelső, férfikard egyéniben Szatmári András, valamint kardcsapatunk (Szatmári, Gémesi Csanád, Decsi Tamás) a második fokára állhatott.

– Három érem megszerzését tűztük ki célként, ez összejött, s ha férfipárbajtőr-csapatunk legalább az ötödik helyen végzett volna, akkor egy tízes skálán kilencest adnék a válogatott szereplésére, így nyolcast – összegzett Udvarhelyi Gábor szövetségi kapitány.

– Siklósi Gergelyt nem lehet eléggé dicsérni, de mivel a világbajnokság az olimpiai ­kvalifikációs sorozat legtöbb pontot adó versenye volt, fontos lett volna, hogy a csapatunk bekerüljön a legjobb nyolcba. Sajnos csak a tizenegyedik helyet szerezte meg, de ez azért nem végzetes hiba. A riói olimpián bronzérmes együttesünkből csak Rédli András maradt meg, s ugyan a fiatalok nagyon tehetségesek – a legutóbbi két junior vb-t mi nyertük meg –, a felnőtteknél a csapatversenyben nagy szükség van a tapasztalatra. A fiúk küzdöttek, nem tudom hibáztatni őket, a nyolcaddöntőben a rutinos ukránoktól kaptunk ki, akik végül ezüstérmesek lettek. A vb előtt úgy számolhattunk, hogy három gárdának lehet reá­lis esélye a csapatkvóta megszerzé­sére. A férfi kardozók az ezüstérmükkel szinte már tokiói indulóknak tekinthetők, és a női kardozók is jól állnak a mostani ötödik helyükkel.

Udvarhelyi Gábor szerint azért is fontos a jó szereplés a csapatversenyeken, mert igazából ez mutatja meg az adott nemzet erejét és a közös munka eredményességét.

– A férfi kardozók ragyogóan vívtak, a döntőben csupán egyetlen tussal kaptak ki a ko­reaiaktól, az én szememben az ezüstjük arannyal ér fel – jegyezte meg a szakvezető. A döntőhöz amúgy adalék, hogy a két bírót az elfogadhatatlan teljesítményük után felmentették a munkavégzés alól, a mieink azonban sportszerűen nem a zsűrire fogták a vereségüket.

Siklósi Gergely (jobbra) egyéniben legyőzhetetlen volt
Fotó: Mirkó István

Azzal, hogy női párbajtőrben és női tőrben a csapataink nem kerültek be a legjobb nyolcba, nagyon kevés esélyük maradt a kvótaszerzésre, a férfi tőrözőktől pedig az erőviszonyok alapján erre eleve nem is számoltunk. Egyéni kvótákat azonban még begyűjthetünk.

– Női tőrben Kreiss Fanni azzal, hogy nyolcaddöntőt vívott, a világranglistán feljött a tizenkilencedik helyre, férfitőrben pedig Dósa Daninak lehet esélye kijutni Tokióba. Így bizakodhatunk, hogy mindhárom fegyvernemben lesz indulónk az olimpián – szögezte le a szövetségi kapitány.

Udvarhelyi Gábor a szakmai értékelés mellett kiemelte, hogy a BOK-csarnok csodálatos környezetében a közönség remek hangulatot teremtett, s a rendezés minden területen kifogástalan volt.

– Mindannyian köszönettel tartozunk a Magyar Vívószövetségnek, Csampa Zsolt elnök úrnak, aki a motorja volt a vb-nek. S külön köszönet jár a közönségnek, a szurkolók itt voltak a selejtezőktől kezdve, és végigdrukkolták az összes napot. Évtizedek óta járom az olimpiákat és a világbajnokságokat, de ilyen fantasztikus hangulattal még nem találkoztam.

S ezzel nem csak hazabeszélünk: a vendégek is így látták.