Nem fizeti be a neki kiszámlázott ötvenezer forintos rendőrségi büntetést Komjáthi Imre szocialista alelnök és forradalmár, így tíz nap elzárás vagy hatvan óra közmunka között választhat. Az elzárást akár le is ülné, ám családját és gyerekeit nem szeretné kitenni az ezzel járó hercehurcának, így alighanem a közmunkát választja.
Emlékszünk, Komjáthi volt az a lánglelkű harcos, aki decemberben a Parlament előtt, a már hazainduló egybegyűlteket félretolva, lobogó vörös zászlóval a kezében körbesüvített a placcon: „Ne menjetek haza! Az a tér a miénk! Nem vehetik el tőlünk a Kossuth teret!” Majd – fütyülve tetemes túlsúlyára – rohamot kísérelt meg az Országház irányába. Igyekezetét azonban nem koronázta siker, az első – nyers – híradás szerint „leteperték a rendőrök”. Ezt másnap maga finomította: nem leteperték, csak nekinyomták egy kőnek. Majd végül kiderült: csak nekiszaladt egy ott álló masszív műtárgynak a rengeteg eszével. Abba sántult bele. (Az MSZP mindenesetre közleményben jelezte, büszke Komjáthira, aki „megpróbálta visszafoglalni a rendőri blokád alatt álló Kossuth teret, ám a diktatúra pribékjei leteperték”.)
Nem elvitatva a következő napokban a köztévé előtt fellépő ellenzéki mulattatók attrakcióit, Komjáthi harcos fellépését el kell ismerni. Végül is ezt tette a rendőrség, amikor postára adta az ötvenezres csekket a proletárvezérnek, aki ezek után így nyilatkozott: „A diktatúra falában a félelem a habarcs! Márpedig én nem vagyok hajlandó félni! Ezektől!? Borsodi melós gyerek vagyok, nem ijedek meg a »dicsőséges nagyuraktól«. […] Ütök még néhány szeget a NER koporsójába.”
Már csak bírnia kell szeggel, szuflával.
