Veszélyeztetett sajtó

Jómagam éveken át dolgoztam az Új Magyarország napilap szerkesztőségében. Egészen addig, míg be nem döntötte, el nem lehetetlenítette az újságot az akkori Horn-kormány.

Nyugtalanító a sajtószabadság magyarországi helyzete, főképp a létrejött médiaholding, mert az a „demokrácia alapjait is veszélyezteti” – közölte minap Petra Kammerevert, az Európai Parlament kulturális bizottságának elnöke. Brüsszel amiatt is aggódik, hogy az ellenzéki sajtó nem kap kellő állami támogatást, sőt szóba került, hogy mindezt Frans Timmermans, az EB első alelnöke is így látja. Hogy az unió több országában is létezik a magyaréhoz hasonló médiaholding, az nem zavarja Petra asszonyt. Ahogyan az sem, hogy a „veszélyeztetett” hazai sajtóban bárki bármit megírhat, kimondhat. (Ujhelyi István szocialista EP-képviselő természetesen azonnal üdvözölte a szakbizottság megállapítását, ám hozzátette, elszomorító, hogy az unió továbbra is a finomkodás útját választja a magyar kormánnyal szemben…)

Én meg azt teszem hozzá, hogy a „veszélyeztetett” – a hazai média 69 százalékát kitevő – ellenzéki sajtó élvonala nagyjából így fest: RTL Klub, Magyar ATV, Klubrádió, Népszava, HVG, 168 Óra, Magyar Narancs, Élet és Irodalom, Index.hu, 444.hu, 24.hu, Mérce.hu, Átlátszó.hu – csak úgy, egy szuszra…

Jómagam éveken át dolgoztam az Új Magyarország napilap szerkesztőségében. Egészen addig, míg be nem döntötte, el nem lehetetlenítette az újságot az akkori Horn-kormány. Két nemzeti hetilap (Csurka Magyar Fóruma és Bencsik Demokratája) mellett mi voltunk az „ellenzéki sajtó”. Így, hárman. Se tévé, se rádió. Gyakran fűtetlen szerkesztőségben dolgoztunk, és voltak napok, amikor nem jelenhetett meg a lap, mert a nyomda (pedig a legolcsóbbnál, a legszerényebbnél dolgoztattunk) már nem hitelezte tovább a másnapi újság előállítását… No, azok voltak a veszélyeztetett idők.