Márciusban újra kezdik

Azt beszélik, hogy az elfekvőben pulzáló szocialista párt vezetése – a kongresszus és a választmány háttérbe szorításával – magához ragadná a tényleges hatalmat.

Azt beszélik, hogy az elfekvőben pulzáló szocialista párt (a 2018-as voksoláson valami hat százalékot kapott a felekezet) vezetése – a kongresszus és a választmány háttérbe szorításával – magához ragadná a tényleges hatalmat. A márciusi kongresszus dönthet a társelnöki rendszer bevezetéséről. Állítólag a savanyú Tóth Berci és a mosóporplakát-mosolyú Kunhalmi Ágnes indul a megméretésen. Márciusban újra kezdik. (Más aspiránsokról nincs hír. Szanyi főpohárnok nemrég vette a kalapját, a piros fejű Ujhelyi pedig Brüsszelben harangozik megszállottan.)

A két társelnökjelölt közül kétségkívül Kunhalmi Ágnes látszik lendületesebbnek. Emlékszem, egyik régebbi beszédében arról tájékoztatott, hogy pártja kormányra kerülése után (tényleg így mondta) gyökeres változtatásba kezd. „A haza a szakadék szélén áll, a gyermekek éheznek, az egészségügy csődközelben, a lakosság fele meg oly csóró, mint a hajléktalan egér stb.” Meg azt is mondta, hogy Orbán Viktor szándékosan butítja a fiatalságot, neohorthysta, neokeresztény, kőkonzervatív alapon álló Nemzeti alaptantervet kényszerít rá a gyerekekre. Az első az lesz, magyarázta, hogy kikiáltják a negyedik köztársaságot. Később, a választási zakó után viszont már úgy látta, hogy a teljes baloldalt újra kell építeni, merthogy szörnyű az egész. (Akkortájt egyébként ő volt a párt hivatalos „arca”, neki kellett volna hitelt érdemlően nevetgélnie a nyilvánosság előtt – én csak szimpla vihogásra emlékszem.)

Az egész onnan jutott az eszembe, hogy Gyurcsány minapi évértékelőjén Ágnes asszony is megjelent. Ott is nevetgélt, de nem tűnt őszintének a mosolya.