Ha nem Gyurcsány Ferenctől olvasnám az ominózus Facebook-elmélkedést – „2006 vitáját nem most fogjuk lezárni” –, nyomban egy költői kérdéssel kezdeném: van bőr a szerző ábrázatán? Ám mivel maga a Szemkilövető mereng saját, 14 évvel ezelőtti ámokfutásán, elállok a döbbenettől. Tőle már megszoktuk az efféle tempót.
A bukott miniszterelnök 2006 Budapestjét veti össze a minszki tüntetésekkel. (Úgy érzi, egy ilyen elemzés tőle a leghitelesebb.) Azzal nyit, hogy „Minszk nem Budapest”. Ez az alap, ez a kályha, innen kell elindulni – de aztán valahogy megreked Budapestnél… „2006-ban szabad és tisztességes választások voltak Magyarországon” – mereng a demokratikus ember, mintegy fölkészítve olvasóját a glédába rendezett hazugságokra. Micsoda? Tisztességes választások? Amennyire visszaemlékszem, utóbb maga Láriferi is elismerte, hogy a voksolást megelőző kampányban adatok sorozatos meghamisításával vezették félre a választókat. A folytatás is érdekes, valóságelemek keverednek tenyérbe mászó csúsztatásokkal. „Akkori beszédem (az őszödi trágár szózat – a szerk.) sokakat felháborított. Értem az okát, még ha az erre adott reakciót ma is puccskísérletnek tartom. […] 2006 Budapestjének utcáján egyszerre voltak békés, sok tekintetben jogosan felháborodott tüntetők, és irányított, erőszakos rendbontók.” Meg azonosító nélküli, idegen nyelveken beszélő, viperás előemberek, magukból kifordult „rendőrök”, Gergényi-huszárok…
Minszk nem Budapest? Nem hát. Budapestről – 2006 Budapestjéről – valami okból „nem értesült” a brüsszeli Európa. A demokratikus nyugati sajtó nem találta hírértékűnek, ami nálunk történt… Brüsszel, nyugati sajtó, Gyurcsány. Nagy csapat.
