Egy Lenin-fiúcska

A világvallásokkal szellemeskedett minap közösségi oldalán bizonyos Buzinkay György Facebook-használó. Bejegyzésében három fotót helyezett egymás mellé: a muszlim és a zsidó hívők szent helyét, valamint – ez lenne a keresztényeké – a Szájer-buli brüsszeli helyszínét ábrázolót. Ez volt a „szellemesség”. (Nem, dehogy tiltotta le a Facebook, hiszen „csak” a kereszténységet cukkolta…)

Buzinkay humorista, aki egyébiránt a Momentum elnökségi tagja, már korábban is igazolta: nem tülekedett, amikor az észt porciózták. A humornak pedig éppoly híján van, mint a bátorságnak – utóbbit talán azzal cáfolhatná, ha legközelebb, mondjuk, muszlimokkal humorizálna… (Elnézve a Fegyőrre hajazó tápos ifjú gerincberendezését, erre kevés az esély.)

Ha átszaladunk hősünk munkásságán, mindenképpen szembeötlő, mennyire kedveli a témák provokatív tálalását. Pár hete például egy HVG-cikkben – „Károlyi Mihálynak igaza volt” – a rosszul sikerült gróf országveszejtő politikáját mentegette. Korábban meg arról értekezett egyik cikkében, hogy mi, kormánypárti újságírók voltaképpen hazaárulók vagyunk, és ennek megfelelően börtönben fogjuk végezni, mihelyst hatalomra kerül az első Momentum-kormány. (Több ismerősöm kérdezte, miért nem kapjuk már szájon ezt a karon ülő Lenin-fiúcskát – nos azért, mert épp ezt szeretné a kis huncut. Majd beleesik a saját pöcéjébe, szegény.)

Üres óráimban gyakran morfondírozom: tényleg úgy gondolják ezek a tenyérbe mászó Momentum-atléták, hogy ők a felvilágosodás megkésett hírnökei? Tényleg úgy látták, hogy a szabadság fáklyája volt Fegyőr kezében a Parlament előtt, nem csak egy lila füstbomba?