Orbán Viktoron keres fogást Bánó András a Hírklikk.hu-n. A kormányfő azon kijelentésével nincs kibékülve, amely Mihail Gorbacsov moszkvai búcsúztatása kapcsán hangzott el: – Sok minden kellett ahhoz, hogy vér és emberáldozat nélkül szabadulhassunk meg a kommunizmustól. „Tudjuk, hogy a Fidesznek nincs ínyére, hogy ezt a fontos lépést nem ők harcolták ki – írja Bánó. – Mire Orbán a Hősök terén elmondta, hogy »ruszkik, haza«, a szovjetek hazamenetele már letárgyalt dolog volt.”
Tudom, Bánónak sincs ínyére, de jobb, ha tudja: Orbán Viktor nem mondta a Hősök terén, hogy »ruszkik, haza«. (Hacsak ki nem szedték a beszédéből valami „bánós” musztertrükkel.) Ezt mondta: „Olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről.” Az sincs a szerző ínyére, hogy a miniszterelnök „nem tartotta érdemesnek” meghívni a moszkvai magyar delegációba Németh Miklós exkormányfőt, „akinek oroszlánrésze volt abban, hogy kimentek a szovjetek”. (Vajon miért kellett volna Orbánnak együtt tisztelegnie a diktatúra utolsó miniszterelnökével?) A dátumokkal is hadilábon áll a kekec kolléga. Már „letárgyalt dolog” volt a szovjet kivonulás? Frászt.
A „letárgyalás” – az elvi megállapodás – 1990. január 9-én Szófiában született meg, a két külügyminiszter pedig 1990. március 10-én írta alá Moszkvában az egyezményt. (A többi stimmel.) Persze értem én, Bánó bagatellizálná az ifjú Orbán Viktor Hősök terei beszédét. Nem volt abban semmi pláne… Mintha nem tudná, 1989. június 16-án még diktatúra volt idehaza munkásőrséggel, politikai rendőrséggel, kétszázezres „ideiglenes” megszállóval. Hazug sajtóval.
