Csütörtöki jegyzetemben (Uszítani akart – helyretették) az újabban „külpolitikai szakértőt” alakító Szelényi Zsuzsanna munkásságából adtam ízelítőt, aki minap a Die Welt hasábjain mondta meg a frankót Magyarországról. Nem is a szerző prolihergelő, Orbán-szapuló írása adta a témát, abban – ismervén Szelényi nacionáléját (CEU Demokrácia Intézet, igazgató) – semmi újdonság, a cikk otthoni (németországi) fogadtatása volt az érdekes. Zsuzsanna asszonyt egyszerűen lemosták a pályáról az olvasók. (Néhány jellemző komment: „Orbán védi a népét. Bárcsak nekünk lenne egy Orbánunk”, „Orbán eltörölte a szabad választásokat? Cenzúrázza a sajtót? Betiltja az ellenzéki pártokat? Bebörtönzi a kritikusait? Megrendelésére ítélnek a bíróságok? Na, ugye! Akkor miért nincs Magyarországon demokrácia?”)
A megjelenés másnapján magam is kaptam egy hozzászólást egy Die Welt-olvasótól, aki a keletnémet Wittenberg városából véleményezte – nem, nem Szelényi írását, hanem az uszító cikket közlő Die Welt szellemiségét. Szerinte a lap már régóta messze került a hitelességtől. Mint írja, nem véletlen, hogy a kemény kormánypropagandát terjesztő portál helyt adott Szelényi gátlástalan mocskolódásának.
Mi az Elbának ezen az oldalán már nem hiszünk a berlini propagandának – írja –, mi, keletnémetek tudjuk, honnan fúj a szél. És nem felejtjük el azt sem, kik verték ki a berlini falból az első téglát! Sőt arra a fiatalemberre is emlékszünk, aki odaát oly bátran beszélt Nagy Imre újratemetésén! Őt akarják most előttünk lejáratni? Nem fog menni.
(Reinhard Schroeter bátorít, nyugodtan írjam ki a nevét, ő nem fél a nagy fekete autótól.)
