Ukrajna alkotmányos válság előtt?

Április 16-án szokatlan referendumot tartottak Ukrajnában. Keleti szomszédunkban arról kérdezték meg a választópolgárokat, hogy feloszlathatja-e az elnök a parlamentet, ha egy hónap alatt nem jön létre a kormánytöbbség, vagy három hónap alatt nem fogadják el a költségvetést; egyetértenek-e azzal, hogy a képviselők mentelmi jogát korlátozzák, támogatják-e, hogy a parlament létszámát csökkentsék; egyetértenek-e azzal, hogy kétkamarás legyen a törvényhozás.A referendum már megtartása előtt is nagy vihart kavart. Az előzményekhez tartozik, hogy tavaly novemberi újraválasztását követően Leonyid Kucsma köztársasági elnök határozott lépésekre szánta el magát. Fenyegetéssel felérő üzenetben figyelmeztette a parlamenti képviselőket, hogy amennyiben tovább akadályozzák az általa kezdeményezett intézményi reformok megvalósítását, úgy közvetlenül a néptől kér felhatalmazást szándékai megerősítésére.Az elnöki figyelmeztetés hatására december végén a 445 tagú legfelső tanácsból (Verhovna Rada) 12, összesen 250 képviselőt tömörítő frakció megállapodást írt alá a parlamenti többség létrehozásáról. Ezt követően éles konfrontáció alakult ki az elnököt támogató többség és a baloldali kisebbség között. Január 15-én az elnök bejelentette, hogy áprilisban népszavazást ír ki, amelyben felhatalmazást kér a Verhovna Rada feloszlatására. Január 21-én a parlamenti többség kivonult az ülésteremből, és másik épületben folytatták a munkát. Február 1-jén megválasztották a parlament új elnökét Ivan Pljuscs személyében.A baloldali kisebbség négy frakciója (kommunisták, szocialisták, progresszív szocialisták és a parasztpártiak) alkotmányellenesnek minősítették a többségi szárny döntéseit, és panaszt tettek az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésénél, kérve közbenjárásukat. Ezzel a belpolitikai vita nemzetközi ügy-gyé vált. Ukrajna meg-, illetve elítélése lett a tét. Február 16–19. között 9 főből álló vizsgálóbizottság utazott Ukrajnába, hogy kivizsgálja a népszavazás törvényességét. A csoport vezetője kijelentette, hogy amennyiben sor kerül a népszavazásra, az Európa Tanács kizárja Ukrajnát. A fenyegetés ellenére Kucsma elnök hajthatatlan maradt. Kijelentette, hogy az ukrán alkotmánybíróság döntését fogadja el érvényesnek, és annak megfelelően fog eljárni. A március 27-én megszületett alkotmánybírósági ítélet szerint a hat kérdésből kettő nem felelt meg az ukrán alkotmánynak, a fennmaradó négy kérdést népszavazásra lehetett bocsátani.Ahhoz, hogy még jobban megértsük a kialakult ukrajnai belpolitikai helyzetet, érdemes röviden összefoglalni Ukrajna elmúlt évtizedének fontosabb eseményeit.1991-ben, az ország függetlenné válása után a legfontosabb feladat a nemzeti szuverenitás biztosítása és a nemzetközi tekintély növelése volt. Ukrajna jelentős lépéseket tett az euroatlanti szervezetekkel fenntartott kapcsolatok erősítése érdekében. Politikájában következetesen kiállt a nemzetközi stabilitás és a béke megőrzése mellett. A világon egyedülálló módon lemondott az atomfegyverekről, és deklarálta az ország atomfegyver-mentességét. Konstruktív politikát folytatott szomszédaival, amikor megkötötte velük az alapszerződéseket. 1991-ben csatlakozott az Észak-atlanti Együttműködési Tanácshoz, három évvel később a Békepartnerségi Programhoz. 1995 óta rendszeressé váltak a kapcsolatok Ukrajna és a NATO között, amelyet Oroszország nem néz jó szemmel (1997-ben aláírták a NATO–Ukrajna Chartát.)Ukrajna 1995. november 9-én csatlakozott az Európa Tanácshoz. A tagság elnyerésekor az emberi jogok biztosítását, az ukrán jogrendszer európai mintákhoz való harmonizálását szabták feltételül. A nemzetközi egyezmények aláírása és kihirdetése fokozatosan megtörtént. Maradt azonban még 2000-ben is megoldatlan kérdés, mint például a párttörvény elfogadása vagy a halálbüntetés eltörlése. Tavaly az ET megvizsgálta a reformok állását, és sürgette a még elmaradt jogalkotási feladatok elvégzését. Az idei választások nagy áttörést jelentettek a törvényhozásban. Január óta 105 törvényt fogadtak el, és további 20-30 dokumentum vitája már megkezdődött. Az ukrán legfelső tanács többségi szárnya megszavazta többek között a pártokról szóló törvényt, ratifikálta a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, és végezetül eltörölte az olyan sokat kritizált halálbüntetést. Mindezekre a lényeges reformokra azonban csak Kucsma elnök határozott fellépését követően kerülhetett sor.Az ET nehéz helyzetbe került. A több évszázados parlamenti demokráciához szokott nyugati megfigyelők nem értették, hogy az ukrán legfelső tanács tagjai – pontosabban annak baloldali része – miért állnak ellen a szükséges reformoknak. A sürgetésük nyomán tett elnöki intézkedéseket azonban úgy ítélték meg, hogy azok fenyegetik a parlamenti demokráciát. Igazi „róka fogta csuka” helyzet. A legmeglepőbb, hogy azok a baloldali politikusok kértek „védelmet” az Európa Tanácstól, akik folyamatosan akadályozzák a törvényhozási munkát.Egy nappal azelőtt, hogy felfüggesztették Oroszország szavazati jogát az ET-ben, a Parlamenti Közgyűlés az ukrán intézményi reformokkal kapcsolatban is ajánlást fogadott el. A vitát Taraszjuk ukrán külügyminiszter nyitotta meg. Ismertette a népszavazás előzményeit, és hangsúlyozta, hogy arra csakis az alkotmánybírósági döntés keretein belül kerül majd sor. Többen érveltek amellett, hogy az ET ne bélyegezze meg Ukrajnát – többek között a magyar kormány álláspontját ismertetve magam is –, hangsúlyozva az elért eredményeket és a reformok iránti elkötezettséget. Hiába. Az ET Parlamenti Közgyűlés döntésében a konzultatív népszavazás elfogadhatóságát „erősen megkérdőjelezhetőnek” nevezte, és újból megfenyegette Ukrajnát, hogy amennyiben nem fogadja el ajánlásait, és a népszavazás eredményét alkotmányellenes módon hatják végre (pl. feloszlatják a parlamentet, vagy nem a törvényhozás változtatja meg az alkotmányt), javasolni fogják Ukrajna ET-tagságának felfüggesztését.Ebben a helyzetben nyilvánította ki véleményét április közepén a szavazásra jogosultak több mint háromnegyede. Lehet, hogy a négy kérdés az ukrán „négy igen”-es népszavazásként vonul majd be a rendszerváltozás történetébe. A választók közel 90 százaléka támogatta az elnök szándékát. A meggyőző eredmény ismeretében azt hihetnénk, hogy véget ért az államfő és a törvényhozás közötti harc, nem maradt más hátra, mint a nép döntésének megvalósítása. A helyzet nem ilyen egyszerű, sőt ha lehet, még bonyolultabbá vált.A népszavazás eredményére támaszkodva Kucsma elnök már április 25-én a parlament elé terjesztette az alkotmány módosítására vonatkozó törvényjavaslatot, egyidejűleg azt a szándékát is jelezve, hogy olyan szuperbizottságot kíván létrehozni valamennyi hatalmi ág képviselőinek részvételével, amely a kétkamarás parlament meghonosításának lehetőségeit lenne hivatott tanulmányozni. A parlament elnöke ideiglenes parlamenti bizottság felállítását javasolta, mely a referendum döntése alapján készítené elő az alkotmány módosítására szolgáló törvényt. A közjogi méltóságok első lépéseit, bejelentéseit követően sorra jelentek (és jelennek) meg az államfő törvényjavaslatától eltérő tervezetek a politikai paletta különböző részein helyet foglaló személyektől, parlamenti erőktől. A továbblépés nem lesz könnyű, hiszen az alkotmánybíróság minden olyan javaslatot, módosító indítványt köteles lesz megvizsgálni, amelyet legalább 150 képviselő aláírásával látott el.Ma már Leonyid Kucsma sem tekinthető a referendum egyértelmű nyertesének, mivel az államfővel hagyományosan szemben álló politikai erők az alkotmánymódosításban, konkrétan a kétkamarás parlamentre történő áttérésben felfedezni vélik az államfő jogkörének szűkítését biztosító lehetőségeket. Nehéz ma prognosztizálni, hogy alkotmányos válsághoz vezet-e a népszavazás eredményének realizálása, a megvalósítás szovjet utódállamokban máig nehézkes útja. Kritikus politikai időszakról van szó, amelynek során könynyen feloldódhat az elmúlt hónapokban nagy nehezen összeállt, az államfő reformterveit támogató parlamenti többség.A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz), az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tagja