Gazdasági növekedés és életszínvonal-emelkedés

Az 1998-ban kormányra került polgári koalíció és az előző négy évben kormányzó szocialista–szabad demokrata kormány egyaránt a pénzügyi egyensúly ijesztőnek látszó megbomlásával találta magát szembe kormányzásának első évében. Az MSZP–SZDSZ koalíció reakciója a visszalépés és a megszorítás volt – a Bokros-csomag pénzügyi stabilizációinak társadalmi hatásait máig nyögjük. A Fidesz– FKGP–MDF kormány ezzel szemben előremenekült: bebizonyította, hogy helyes gazdaságpolitikai döntésekkel, kiszámítható kormányzással egyszerre is megvalósítható az egyensúlyjavítás és a gazdasági növekedés, az infláció csökkentése és a jövedelmek növelése.A szocialista párt mindezekre aktuális érdekeinek megfelelően reagált: míg az elmúlt év első felében az általa korábban alkalmazotthoz hasonló, megszorító jellegű „csomagot” sürgetett, addig az idén újrafelfedezett „szociális érzékenységével” demonstrál. Fő mondanivalója arra irányul, hogy most, amikor már olyan jól megy a gazdaság szekere, ideje a jólét növelésére is többet fordítani. Mondanivalójukat persze hitelteleníti, hogy kormányzásuk idején éppen a jólét leszorítása árán vélték megteremteni a gazdaság versenyképességét, és pont a bokrosi megszorítások által okozott társadalmi deficitek azok, amelyek következményei a mai kormány nyakába zuhantak. A mai gazdasági sikerek alapjának saját korábbi kormánypolitikájukat tekintik, amelynek pedig éppen az volt az egyik sajátossága, hogy se a szűkebben vett nemzeti gazdaság növekedését mutató GNI (bruttó nemzeti jövedelem), se az egyénileg elérhető jövedelmek nem érik el azt a szintet, amit a – multinacionális vállalatok által uralt vámszabad területi szektort is magába foglaló – nagy és összevont mutatók alapján várni lehetne.Jövedelmekés nyugdíjakMindezek ismeretében nézzük meg, hogy a felmerülő problémákra, az adott mozgástér korlátait is figyelembe véve, a polgári kormány milyen válaszokat adott. A felsorolás nem lesz teljes, csupán azokra a témakörökre fog szorítkozni, amelyekről vallott álláspontját a szocialista párt május 17-én, fizetett hirdetésként több napilapban közreadta. Az összehasonlítás alapja logikusan adódik: vessük össze az Orbán-kormány első két évének mérlegét a Horn-kormány első két évének mérlegével. A statisztikai egyértelműség miatt ugyanakkor csak teljes esztendőket érdemes összehasonlítani, így az 1995–96-os periódust az 1999–2000-es időszakkal. Az idei évre értelemszerűen csak időarányos adataink vannak, de a különböző kutatóintézetek és a kormányzat prognózisai között (most már az inflációt is beleértve) nincs olyan nagy eltérés, hogy ne engedhetnénk meg magunknak az előrejelzésekre való hivatkozást. Ilyen módon a továbbiakban az Orbán-kormány két évének mérlegét az 1999-es év tényadatai, valamint a 2000-es év konszenzusos mutatói jelentik.A reálkeresetek 1995–96-ban 17 százalékkal estek vissza, elsősorban a mesterségesen felpörgetett infláció miatt. A pénzügyi stabilizáció ára széles rétegek elszegényedése volt, mivel a gazdaságból átmenetileg hiányzó pénzt a lakosságtól „szivattyúzták” át a termelő szférába és az államkasszába. A Bokros-csomag részeként öszszességében több százmilliárd forinttal csökkent a szociális szféra, oktatás, kultúra, egészségügy és más, jóléti funkciókat ellátó területek finanszírozása, valamint a keresetek és a nyugdíjak reálértéke. Ennél csak lényegesen szerényebb mértékben javultak pénzügyi mutatóink – a horni–bokrosi megszorító politika igazságtalan, eredményét tekintve rossz hatásfokú volt.A reálkeresetek a polgári kormány két éve alatt 5,5 százalékkal nőttek, de ha a gyermekek utáni adójóváírást is figyelembe vesszük, a növekedés mintegy 9-10 százalékos mértékű. A jövedelmek halmozott bővülése 10 százalék, a fogyasztásé 8 százalék. A kormány az elmúlt év elején nem engedett azoknak az erőteljes sugallatoknak, amelyek újabb, lakosságot sújtó megszorításokkal akarták volna az átmeneti egyensúlytalanságot orvosolni. Ennek is köszönhető, hogy 1999 karácsonyán átlagosan ötödével többet költhettünk szeretteink megajándékozására, mint az előző évben. A kormánynak eltökélt szándéka az is, hogy a minimálbér emelkedjen olyan mértékűre (jövőre negyvenezer forintra), hogy valóban biztosítsa a szerény mértékű megélhetést. Ehhez természetesen az Országos Munkaügyi Tanács döntése kell, ahol a kormánynak a döntéshez meg kell szereznie a szakszervezetek és a munkáltatói érdekképviseletek egyetértését is. Ami azonban már eddig is tény: a kormányváltás óta mintegy 30 százalékkal nőttek a minimálbérek.A Bokros-csomag hatásaképpen a legnagyobb mértékben a közszféra lehetetlenült el: az intézményi finanszírozás válsága mellett az egészségügyi dolgozók és a tanárok az átlagnál is nagyobb mértékű, mintegy 30 százalékos reálkereset-csökkenést szenvedtek el. Ezzel szemben 1999-ben a közalkalmazottak reálbér-növekedése meghaladta mind az átlagos, mind a versenyszféra bérnövekedését. A kormány 2000-ben is garantálja a közszféra kereseteinek infláció feletti bővülését, akár utólagos korrekcióval is.A nyugdíjak reálértéke 1995–96-ban 18 százalékkal csökkent, vagyis a nyugdíjasoknak korábbi fogyasztásuk csaknem egyötödéről kellett lemondaniuk. Az 1997-es nyugdíjreformmal a Horn-kormány súlyosan elszámította magát, mert csaknem kétszer annyian hagyták ott a szolidaritáselvű nyugdíjrendszert, mint amivel előzetesen kalkuláltak. Az általuk fizetett tb-járulékok hiánya azóta is súlyos korlátot állít minden újabb nyugdíjemelés elé. A nyugdíjasok állítólagos „meglopása” idején a nyugdíjak az infláció fölötti mértékben növekedtek, reálértékben mintegy 4,5 százalékkal. Ezzel az Orbán-kormány teljesítette azt, amit programjában vállalt, ugyanakkor külön gondot fordított arra, hogy az alacsonyabb nyugdíjak nagyobb mértékben növekedjenek az átlagnál.Családok ésfoglalkoztatottságAz MSZP–SZDSZ kormány első teendői között volt a gyermeknevelés utáni adókedvezmények megszüntetése. A Bokros-csomag legnagyobb vesztesei szintén a családok voltak: szociológiai kutatások szerint a szegénység kialakulásában sokkal nagyobb szerepe lett a gyermekvállalásnak, mint bármilyen más tényezőnek. Az abortuszok száma ismét emelkedni kezdett, a gyed erőszakos megszüntetése sokakban ásta alá a jogbiztonságba vetett bizalmat. A családi pótlék és a gyes jövedelmi határhoz kötése több adminisztratív többletköltséggel járt, mint ami keveset megtakarítottak vele. A következményeket csak enyhíteni tudta, hogy a Horn-kormány családellenes intézkedéseinek egy részét az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette.A polgári kormánynak kezdettől fogva vezérlőelve, hogy a gyermeknevelés olyan érték, amelynek költségeit a társadalomnak el kell ismernie. És ha adókedvezmény jár a pénzügyi befektetésekre (ami ellen a szocialista–szabad demokrata ellenzék soha nem tiltakozott), akkor járjon jóváírás a társadalom jövőjébe való befektetés, a gyermekvállalás után is. A kormány segítséget ad azoknak, akik maguk is megtesznek mindent azért, hogy gyermekeiket méltó körülmények között neveljék fel, és akik munkával akarnak kitörni a szegénységből. Ezt az értékrendi választást a kormány minden ellenzéki támadás ellenére is vállalja. Mindennél többet mond el ugyanakkor az a tény, hogy a családtámogatásokra a központi költségvetésből fordított összegek mind 1999-ben, mind 2000-ben kiemelkedő mértékben növekedtek, még az állami újraelosztás általánosan csökkenő trendje mellett is.A Horn-kormány nem tudta kezelni a rendszerváltozás sokkja miatt munka nélkül maradt tömegek problémáit, nem tudott nekik perspektívát nyújtani a munka világába történő visszatérésre. Foglalkoztatáspolitikája jobbára a passzív segélyezésben merült ki. Ezzel szemben a polgári kormány új, növekedéscentrikus gazdaságpolitikai modelljének köszönhetően a foglalkoztatottság folyamatosan bővül, a munkanélküliség határozottan csökken, immáron az EU-átlag alá. A kormány aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökkel a munkába való visszatérést ösztönzi.A Horn-kormány 1995-ben, minimális bevételnövelés érdekében kivetette a diákokra a felsőoktatási tandíjat, ezzel is csökkentve a társadalmi mobilitás, a felfelé törekvés esélyeit. A polgári kormány ugyanakkor első intézkedései között törölte el a tandíjat, csökkentette nullára a tankönyvek áfakulcsát, valamint hallgatói hitelrendszert vezet be, folyamatosan bővítve a felsőoktatásban részt vevők számát. Mindez elősegíti azt, hogy akiben van tehetség és szorgalom, azt anyagi okok ne tudják megakadályozni a felemelkedésben.A társadalomkettészakadásaA rendszerváltozással jelentőssé váló jövedelmi differenciálódás a bokrosi stabilizációs politika hatására tovább erősödött, miután a megszorító csomag jelentős jövedelmeket csoportosított át a középrétegektől a leggazdagabbak felé. A gazdagok még gazdagabbak lettek, a szegények tovább nélkülöztek, a középréteg nagy része pedig a szegények közé csúszott. Az ország egyes részei között igen jelentős fejlődésbeli különbségek alakultak ki. A reálkeresetek bővülése ugyan már 1997-ben elkezdődött, de az MSZP–SZDSZ koalíció mérlege ezen a területen még így is jócskán negatív.A polgári koalíció kormányzása idején ugyanakkor a reálkeresetek és -jövedelmek minden rétegben folyamatosan, törés nélkül bővülnek, de szándékoltan legnagyobb mértékben a gyermeket nevelő családokban – a horni–bokrosi „stabilizáció” során ugyanis ők veszítették a legtöbbet. A minimálbérek – mint említettem – az átlagot jóval meghaladó mértékben nőttek. A befektetők egy része célba vette az elmaradottabb régiókat is, amelyek a kormány regionális fejlesztési politikájával együtt hozzájárulnak a térségi különbségek mérséklődéséhez.A Horn-kormány idején – a lemondott nemzetbiztonsági miniszter szerint – megkezdődött a „hídverés” a politika és az alvilág között. Korrupciós botrányok sora követte egymást, amelyek között még csak nem is a Tocsik-ügy volt a legsúlyosabb. A sorozatos utcai robbantások megtépázták hazánk jó hírnevét. A becsületes emberekben fokozódott a félelem attól, hogy bűncselekmény áldozatai lesznek. Horn Gyula miniszterelnök alapos okkal jelentette ki 1998 tavaszán: az, ami nálunk van, nem közbiztonság. Ebben kivételesen az akkori ellenzék is egyetértett vele.A polgári kormány ugyanakkor szakított a beletörődő szemlélettel, és határozott harcot hirdetett a bűnözés visszaszorítása érdekében. A baloldali ellenzék tiltakozása ellenére a koalíció maffiaellenes törvénycsomagot fogadott el, és nem törődik bele abba se, hogy gyermekeink kábítószer-kereskedők karmaiba kerüljenek. Radikális drogellenes törvényt fogalmazott meg – ismét csak a volt kormánypártok ellenkezése mellett –, ugyanakkor a megelőzésre is hatékony stratégiát dolgozott ki. Elzárta az utat a közpénzek megcsapolása előtt (Postabank, tb-önkormányzatok, CW Bank), bár ezeknek a korábbi években felhalmozott terheit még sokáig nyögjük. A bűncselekmények felderítettsége javult, számuk mintegy az ötödével csökkent. A közeljövőben felálló maffiaellenes központnak már a híre is megtette a magáét: a rendőrség által meg nem cáfolt sajtóértesülések szerint máris több alvilági szervezet helyezte át bázisát másik országba.Az eddigiekből kiderülhetett az olvasó számára, hogy ezúttal nem hivatkoztam azokra a jól ismert tényekre, amelyek külső feltételként jócskán megnehezítették a polgári kormány gazdaságpolitikájának sikerre vitelét. Utalhatnék az 1998-as, globális pénzügyi válságra, az orosz piac teljes összeomlására, a jugoszláviai fegyveres konfliktusra, az Európai Unió (szerencsére azóta maga mögött hagyott) növekedéslassulására vagy éppen a több évszázados rekordokat döntő árvízhullámra és belvíztengerekre.Ezek tükrében még nagyobb magabiztossággal lehet állítani: a polgári kormány felsorolt lépései jelentős eredménynek számítanak, hiszen a gazdaság működőképességének javítását az életszínvonal egyidejű emelése mellett sikerült megvalósítani. Mivel ezt előbb-utóbb a többség saját körülményeinek javulásán is érzékelni fogja, a volt kormánypártoknak sajnos elemi érdeke a megoldatlan problémák türelmetlen visszhangosítása, az alaptalan félelmek fokozása. A választásokig hátralévő két év ugyanakkor minden bizonnyal elegendő lesz arra, hogy a polgárok ne az ellenzéki ellenpropagandának, hanem saját tapasztalatainak higgyenek, és továbbra is bizalmat szavazzanak a szabadság és jólét kormányának.