Meddig terjedjen ki a rendszerváltozás?

2000. 06. 18. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szeghalom egykoron államelnököt adott az országnak. Tildy Zoltánnak még volt esélye, hogy alföldi kisvárosunkból a csúcsokra jusson, ha nem is a legjobb időkben. Ma sajnos elmenekül a vidéki értelmiség, ha másért nem, legalább gyermekének esélyt teremtve. Mert bármennyire is nehéz volt régen a magyar vidék sorsa, a szellemi élet sohasem volt enynyire centralizált, s talán sohasem voltak ekkorák az esély és jövedelem különbségei. Másfél évtized alatt – mert a meggazdagodás kezdetét éppenhogy nem a rendszerváltás kezdetére kell helyezni, hanem sokkal inkább az azt megelőző időkre – olyan vagyonok halmozódtak fel, melyekről korábban nemcsak a középnemesség, de még a főnemesség jelentős része sem álmodhatott. Az egykoron polgárosodó vidék a háború előtt ha lassan is, de felhalmozhatott, igaz, döntően kemény munkával. Az egykori lassú gyarapodást mára felváltotta a hirtelen meggazdagodás, igaz, nem verítékkel, hanem egészen más módokon. Az országban létrejött vagyoni különbségek már az utakon virítanak: aki menő, sokmilliós kocsival jár, igaz, általában nem hirdeti, miből vette s mennyiért.Furcsa dolog a rendszerváltozás, mert miközben működő parlamentáris demokráciában élünk, léteznek a társadalom és gazdaság rejtett bugyraiban egészen más irányba mutató folyamatok is. Aligha kétséges, bármennyire is sok és új lehetőséget nyújtottak a 90-es évek törvényi és gazdasági változásai, ilyen mértékű meggazdagodás csak kismértékben történhetett a törvényi szabályokon belül, nem is beszélve a demokráciában oly lényeges erkölcsi korlátokról. A tőkefelhalmozás mechanizmusa és arroganciája, a meggazdagodás láthatatlan szálai messzemenően irritálják a társadalmat, mely ha a valóság töredékét látja is, de meszsze nem oly naiv, hogy ne tudná, valami mögötte és rovására zajlik.Egy kisebb településen persze még kirívóbbak a furcsa ügyek. Talán nem véletlen, hogy éppen Szeghalmon, ebben az egyébként békés, nyugodt kisvárosban robbant az olajbomba. S ha ennek a bombának nincs is tölcsérje, de hangja messze hangzik és helyben is nem kevés kárt okoz. A tanúvallomások és jegyzőkönyvek súlyos ellentmondásokat rejtenek. S ha ma még nem is lehet tudni, ki a bűnös, egyre nyilvánvalóbb, hogy olajügyek voltak, hogy az értékek már nemcsak milliókban: milliárdokban mérhetők. Az is nyilvánvaló, hogy ekkora tételeket nyomtalanul eltüntetni nem lehet.A sajtó évek óta olajszerelvényekről cikkez, lefejtőállomásokról és savazó telephelyekről. Szakértői becslések szerint a mennyiség sok tízezer literben mérhető. Az adatok ugyanakkor nem véglegesek. Az értékszámítást és a literenkénti árral való szorzást az olvasóra bízom, bizottsági tagként magam nem ítélkezhetem, hiszen nem ez a tisztünk. De segíthetek abban, hogy a valóságra és igazságra fény derüljön. Mert igen lényeges, hogy megtisztuljon, aki nem bűnös, és ne árthasson többet, aki az. Esélyt kell adnunk annak, akire jogtalanul árnyék vetült, és nem hagyhatjuk tovább folytatni azt, ami a feketegazdaságot működteti. Vissza kell adni a rendvédelmi szervek becsületét, és tudnunk kell, hogy a korrupció alapja a zsarolásnak, a zsarolás pedig a korrupciónak. Az ördögi körből nehéz a kiszállás, a tisztátalan lépések után nehéz a megállás. A rendszerváltásnak ki kell terjednie a korrupció láthatatlan pókhálójának szétszabdalására is. A bűnnel nem kell együtt élnünk, s a félelemmel sem. És minél nyíltabban mernek szólni a tanúk, annál kevésbé mernek lépni a bűnösök.Szeghalom – a statisztikai adatok is bizonyítják – csak egy közepes átcsatoló állomás az olaj- és vodkaszerelvények rejtelmes útjain. S talán éppen azért itt szakadt el a lánc, mert ez volt a leggyengébb láncszem. De ma ott vannak az olajfoltok ezen a kisvároson. Ahonnan egykor elindult Tildy Zoltán, s ahol ha más alig, de maradt sok tiszta ember, maradt még kultúra és némi remény. S mikor újra kivirul a természet, s belvíz és olajfoltok után újraéled a hit. Ha az olvasó egyszer arra jár, remélem, nem az marad benne, hogy itt voltak a nagy olajügyek. Hanem az, hogy innen indult el a megtisztulás.A szerző Szeghalom országgyűlési képviselője (Fidesz), az olajügyeket vizsgáló bizottság tagja

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.