Biciklivonatok

Na persze, egyelőre nem egész vonatokról van szó, de egyre több szerelvény első vagy utolsó kocsijaként kerékpárszállításra is alkalmas vagonokat állít be a MÁV. S ami még ennél is örvendetesebb, míg korábban ezeken alig néhány kétkerekű árválkodott, most egyre gyakrabban tehetnék ki a Megtelt táblát e kocsikra.Nemrég a Balatonról indultam Budapestre, s Fonyódon néhány pillanat alatt csaknem tele lett a kerékpáros „pak-likocsi”. Igaz, triatlonverseny volt akkor a városban, de tudni kell, hogy e sport művelői közül legtöbben egyesületi és magánkisbusszal vagy személygépkocsival közelítik meg a verseny színhelyét. Talán első eset volt a sportág és a MÁV történetében, hogy ebből a körből ennyien választották a vasutat. (Igaz, ebben némi szerepük van a jócskán megnövekedett üzemanyagáraknak is.) Tavaly ugyanezen a vonaton speciális vagon híján néhányan a hátsó kocsi peronján próbáltak biciklit is utaztatni, de a zsúfoltság miatt csaknem összevesztek a többi utassal és a kalauzzal is.Jó, jó, mondhatja bárki, nyár van, és a Balaton kiemelt üdülőövezet, számos kerékpározásra csábító alkalommal. De amikor másnap továbbutaztam Debrecenbe, hasonló esemény zajlott le a Zsibóra igyekvő sebesvonaton is. Már Budapesten is felszálltak jó néhányan, majd a társasághoz Cegléden csatlakozott egy Szegedről érkezett csapat. Velük aztán csaknem megtelt a különlegesen kiképzett kocsi, amelyen Debrecenben már zsúfoltságot figyelhetett meg az utas. Azt már nem tudom, hogy ilyen jó körülmények között jutottak-e el Mátészalkára – mert onnan kezdték meg az egyhetes kerékpártúrát –, de amit láttam, az is elegendő volt, hogy bebizonyítsa számomra: a vasút ilyen irányú kezdeményezése nagy sikert aratott a kerékpárosok körében, s ebben mindkét félnek megvan a maga haszna. A MÁV – többek között ezzel is fokozva részarányát az országúti és a vasúti szállítás versenyében – ezzel olyan réteget nyert meg a vonatozásnak, amely eddig autó-busszal, személygépkocsival közelítette meg úti célját. A kerékpárosok pedig – különösen, ha nem négy biciklist számítunk egy személygépkocsira – így olcsóbban célba jutnak. Arról nem is beszélve, hogy a vidéki turistalátványosságok meg-közelíthetősége hagy némi kívánnivalót maga után – hogy kellően nyakatekerten és diplomatikusan fogalmazzunk. A vonat megérkezik, s a vendég csak forgatja a fejét, vajon mikor és honnan megy a busz a látnivalóig. Így meg csak felpattan kedves drótszamarára, s a korábban a buszváróban eltöltött idő vagy annak töredéke alatt megteszi azt a néhány kilométert, amely elválasztja a hőn óhajtott látványtól.Olyan szép, hogy nem is lehet igaz. Szebb csak akkor lehetne, ha mondjuk városaink – elsősorban Budapest, mert ott kell a város több pontján lévő pályaudvarokra átszállni – belterületén is biztonságos kerékpárutak segítenék a közlekedést. Akkor még többen választanák a biciklivonatokat.