Küzdelem a Cotroceni-palota birtoklásáért

A nap megolvadt és az aszfaltra loccsant – így kommentálta az utóbbi napok rekordgyanús kánikuláját elsőoldalas cikkében a bukaresti Evenimentul Zilei. Az idei nyár azonban nem csupán meteorológiai szempontból ígérkezik hevesnek Romániában: az Isarescu-kabinetnek alighanem sürgősségi kormányrendelettel kell jövőre halasztania a politikai uborkaszezont, hiszen a júniusi helyhatósági választások utórezgései és az őszi parlamenti és elnökválasztás előcsatározásai szinte egymásra csúsztak.Egy hónapja közel száz, többnyire „korlátolt felelősségű” párt csapott össze az évtized legköltségesebb kampányában, s a meglepően alacsony, 50 százalékos részvételű voksolás eredményeként a helyi oligarchiák mozaikjává vált országban az ellenzék fő ereje, a Társadalmi Demokrácia Pártja toronymagasan nyert a szavazatok 36 százalékával. A kormánykoalíciót alkotó pártok és szövetségek különböző mértékben osztoztak a kudarcon. A legnagyobb vesztes a Demokratikus Konvenció (s azon belül a Román Nemzeti Parasztpárt), amely négy évvel ezelőtti teljesítményének töredékét érte el; szerény eredményét némileg árnyalja az a tény, hogy a konvenció másik alappillére, a Nemzeti Liberális Párt önálló listákon indult, és a negyedik helyen végzett a voksok 8,5 százaléká-val. A Demokrata Párt második helyezése nem meglepő, hiszen koalíciós szerepvállalását az állandó belső ellenzékiség, a különvélemények hangoztatása jellemezte, választási hadjárata során pedig sikerült függetlenítenie magát a kormányzati kudarcoktól, és dinamikus, meggyőző csapat benyomását keltette. Az RMDSZ enyhén elvárások alatti szereplését a hatalmon lévők mindenkori eróziója, illetve a szövetségen belüli (és a kampány idején fokozódó), platformok mentén fellépő viszálykodás – bizonyos mértékig pedig a tulajdonképpeni választási hadjárat alulszervezettsége – okozta.A baloldal markáns előretörése nem Ion Iliescu pártjának sikeres ellenzéki politizálásából fakad, hiszen a Társadalmi Demokrácia Pártjának szavazótábora számszerűen nem növekedett, a bizonytalanok átvándorlását kivéve a választói preferenciák nem változtak alapvetően. Mindössze annyi történt, hogy a koalíció négyéves sikertelen országlását „díjazta” távolmaradásával a jobboldali szavazóbázis.Az eredmények közzétételét követő pánikszerűvé fokozódó tanácstalanságot, illetve diadalittas nyilatkozatözönt egy hete felváltotta az új választási egyezségek, forgatókönyvek, stratégiai fontolgatások, esélylatolgatások iránti felfokozott érdeklődés. Az már egyértelművé vált, hogy a Társadalmi Demokrácia Pártja, ha megismétli nyári teljesítményét, egymaga nem tud kormányt alakítani. Egyetlen potenciális partnere a szélsőjobbos Nagy-románia Párt támogatását, főleg nemzetközi nyomásra, kénytelen lesz visszautasítani. A Demokrata Konvenciónak legalább ötpontos feladatot kell megoldania ahhoz, hogy egyáltalán eséllyel indulhasson: világos, közvetlen és távlati politikai célkitűzésekre van szükség, egyértelműen szabályozott belső erőviszonyokra, a tévedések beismerésére, és komolyabb alternatíva felajánlására, mint az eddigi szerződésjellegű kínálatlista. Mindezt új partnerekkel kötött hatékony szövetségi stratégia keretében, és egy erőskezű vezető átszervezési döntéseit betartva.Az eddigi egyeztetések során a Jobboldali Erők Szövetsége lép választási koalícióra a konvencióval, de a Nemzeti Liberális Párt visszatérése tűnik a legkényesebb és legidőszerűbb kérdésnek. A liberálisok ugyanis nem kis kockázatot vállaltak azzal, hogy saját különlistán indultak a helyhatósági megmérettetésen, és állták a sarat. Bebizonyították, hogy a koalíciós tagságuk nem tette arctalanná a pártot. Most azonban súlyos dilemma elé kerültek: nem tudják eldönteni, hogyan sáfárkodjanak a mérleg nyelvének is beillő eredményükkel; megpróbálnak a Szövetség Romániáért irányába tapogatózni, ugyanakkor pedig, kemény árat követelve, nem zárják ki a konvencióba való visszatérést. Újabb és semmivel sem könnyebb feladat a civil szervezetek bizalmának visszanyerése, aminek híján a kampány mobilizáló ereje jócskán megcsappanna. A legstabilabb szövetséges az RMDSZ, hiszen a magyar érdek-képviseleti szervezet sajátos csapdahelyzetben lévén, nem válogathat partnerei között. Talány övezi a Demokrata Párt taktikai lépéseit, eddigi üzengetéseinek, oldalvágásainak fő címzettje az Iliescu-tábor, amelyet a demokraták a múltba forduló szemléletű politikája miatt kritizálnak.A belpolitikai konstelláció változásának nemzetközi vonatkozásai közül megjegyzendő Brüsszel diszkrét, de a szövegkörnyezetből kiérződő aggodalma. A hat hónapja beindult EU-csatlakozási folyamat lassulása, netán elakadása újfent igazolná, hogy a retorikájában integrációpárti, de reflexeiben Nyugat-ellenes Ion Iliescu harmadik elnöki mandátuma nem Románia felzárkózását, sikeréveit hozza. Sőt, a jelenlegi kabinet sem teljesítette például a SAPARD-program által előírt kötelezettségeket. Július elején tett bukaresti villámlátogatásakor Eneko Landaburu, bővítési kérdésekért felelős főigazgató igencsak világosan fogalmazott: Románia évi 150 millió ECU-tól fosztaná meg mezőgazdaságát, ha nem hozzák létre minél előbb a SAPARD-források szétosztását felügyelő országos szakügynökséget. Az állami gondozásban levő kiskorúakat segítő program szintén zátonyra futhat, a bukaresti illetékesek mulasztásán. Egyébként Románia némiképp kivételezett helyzetben van, hiszen az ISPA-program a 2000–2006-os időszakra 1040 millió ECU-t irányoz elő, a program összbüdzséjének 20–26 százalékát, s ezzel Lengyelország után a második. A PHARE regionális fejlesztési alapjaiból idén kereken 100 millió ECU irányul Bukarest felé. Az sem közömbös adalék, csupán a kronológia fintora, hogy a választások eredményeinek kihirdetése után kevéssel, december 5–10 között, a nizzai EU-csúcson döntenek a bővítés további ritmusáról, felté-teleiről.Ősszel a júniusihoz képest sokkal agresszívebb kampány várható. Elsősorban a még tisztázatlan 96-os pártfinanszírozási botrányok továbbgyűrűzése, illetve a volt titkosszolgálati (Securitate) dossziék immár intézményesített feltárása hozhatja kényelmetlen helyzetbe az ellenzéket, de a délszláv háború idején kijátszott embargó ügye sem került le végérvényesen a napirendről. Nem csoda, ha a támadásokat mintegy megelőzendő, a TDRP igen körültekintő jelöltállítási procedúrát helyezett kilátásba, és azt, hogy a munkásság és a parasztság képviselői jóval nagyobb arányban szerepelnek az ígéretek szerint 60 százalékban „felfrissített” listákon.A kormánykoalíció pártjainak csak akkor van esélyük, ha a gazdasági mutatók szerényen emelkedő tendenciáját sikerül megőrizni, ám félő, hogy igen kevés az idő ahhoz, hogy ezek a pozitívumok leszivárogjanak a választói magatartást befolyásoló életszínvonal-tényezők rétegeibe. A kampánystratégiák középpontjába továbbra is a karizmatikus húzóemberek kerülnek majd – már a júniusi választási hadjáratban is csak 19,4 százalékos volt a klipekben a programelemek aránya. A tartalmában is megújult politikai üzenet sikeres, hiteles kommunikálásán, s az arra kiválasztott frontemberek meggyőző teljesítményén múlhat a következő négy esztendő sorsa. Példa rá a bukaresti főpolgármesteri széket a második turnusban elhódító demokrata párti Traian Basescu bravúrja, aki éppen frappáns, egyenes stílusával, határozott és mégis könnyed fellépésével ledolgozta a már behozhatatlan 25 százalékos hátrányát.Az őszi megméretés nóvuma, hogy az elnökjelöltek már nevesítették győzelmük esetén megbízandó kormányfőjüket, ami azért is rendhagyó, mert korántsem biztos, hogy az államfői posztot és a kormányalakításra feljogosító első helyezést ugyanazon tábor jelöltjei szerzik meg. Emil Cons-tantinescu elnök mindösz-sze 17 százalékos, míg Ion Iliescu 42 százalékos támogatottságnak örvend a legutóbbi felmérések szerint, a listavezető pedig nem más, mint Mugur Isarescu, a Nemzeti Bank éléről a kormányfői székbe landoló technokrata, akinek 51 százalékos a bizalmi indexe. Erre a tőkére épít a jelenlegi államfő, amikor Isarescunak ajánlotta fel a „társulási” lehetőséget. A miniszterelnök egyelőre nem nyilatkozott érdemben, de már tudni vélik, hogy csakis függetlenként lépne ringbe. A barikád másik oldalán Ion Iliescu a párt második emberét, Adrian Nas-taset jelölte meg kormányfőként. A harmadik párost a Theodor Melescanu –Theodor Stolojan duett alkotja. Stolojan 1991–92-ben volt már miniszterelnök, így őt sem outsiderként jegyzik. Idealizált forgatókönyv szerint, bár nagyon nehéz, de nem lehetetlen a jelenlegi koalíció újabb, rendkívül törékeny győzelmét kicsikarni. A Cotro-ceni-palota birtoklásáért folytatott küzdelem sorsa valószínűleg a második fordulóban dől el.Egyetlen bizonyosság: a hatalomra kerülőknek már a tószt közben is megremeghet kezükben a pezsgőspohár, ha arra gondolnak, hogy Romániában nem a parlamenti ellenzék padsoraiból érkező bizalmatlansági indítványok ingatták meg a kormányokat, hanem az etnikai villongások, a bányászhadjáratok, és a mindig idejekorán beköszöntő tél.A szerző a Századvég Politikai Iskola hallgatója