A tudományos élet támogatása a költségvetésben

Amióta Magyarországon szervezett tudományos kutatást végeznek, mind ez ideig a magyar tudomány ilyen mértékű támogatásban sohasem részesült, mint a 2001. és 2002. évi költségvetés törvénytervezetében erre a célra beállított összegek – e szavak egy köztiszteletben álló tudós,dr. Sáringer Gyula Széchenyi-díjas akadémikus, országgyűlési képviselő szájából hangzottak el 2000. november 10-én, a költségvetés részletes vitája során az Országgyűlés plenáris ülésén. A kijelentést nagy csend fogadta. Miért? Mert a mondat igazságtartalma kikezdhetetlen. Amint arról a Magyar Nemzet beszámolt: a költségvetés 2001-ben 82 milliárd, 2002-ben további 101 milliárd forintot szán a kutatás-fejlesztés céljaira. A kormányzati elvárás az, hogy anélkül, hogy az alapkutatásban Magyarország nemzetközileg elismert nagyhatalmi szerepe csökkenne, a magyar tudomány a jelenleginél jóval nagyobb mértékben járuljon hozzá az ország gazdasági és kulturális felemelkedéséhez.Erre kínál lehetőséget az új pályázati rendszer, a nemzeti kutatási főirányok kiírása. Most lezárult az előpályázatok benyújtásának határideje, és képet alkothatunk arról, hogy van-e létjogosultsága egy ilyen pályázati lehetőség kiírásának. Mi is ez az új pályázati rendszer? A magyar tudomány és gazdaság vezetői két, széles jogkörrel felruházott fórumon (Tudomány és Technológiai Tanácsadó Testület és a Tudomány és Technológia Politikai Kollégium) választották ki azokat a területeket, amelyeken a tudomány világa Magyarország gazdasági fejlesztési programjának, a Széchenyi-tervnek a sikeréhez jelentősen hozzájárulhat. Az öt kiemelt terület: az életminőség javítása; az információs társadalom kifejlesztését megalapozó kutatások; anyag-, és környezettudományok; mezőgazdasági kutatások; nemzeti tudományok.E tudományterületek művelésére lehet benyújtani olyan kutatási és fejlesztési pályázatot, amellyel elnyert összegek harmincöt százaléka alapkutatásra, a többi technológiai fejlesztésére fordítandó. Minden területen megfogalmaztak prioritásokat. Első menetben előpályázatokat olyan tudományos konzorciumok nyújthattak be, amelyeknek tagjai kutatóintézeti, egyetemi vagy főiskolai tudományos műhelyek és valamilyen gazdasági szereplő, például vállalat. A vonzó, jelentős támogatást nyújtó pályázati kiírás megmozgatta a legkiválóbb kutatók korábban kizárólag alapkutatásra programozott agytekervényeit, hogy gondolkodjanak azon: mi hasznosítható abból a tudásból és metodikai arzenálból gyakorlati célokra, amelyekkel rendelkeznek. A vállalatok közül olyanok a társpályázók, akik felülemelkedvén a napi üzleti érdekeken a jövőn is tudnak gondolkodni; akik jól fizető befektetésként fogják fel a kutatásokhoz való anyagi hozzájárulást és a magyar tudósokkal való kooperációt. Elnézvén a beérkezett 703 pályázat címeit és a konzorciumok „csapat-összeállítását”, látható, hogy kis- és középvállalatok éppúgy résztvevők, mint a legsikeresebb hazai nagyvállalatok.A költségvetésből 2001-ben 5,7 milliárd használható fel, amelyhez vállalkozási forrásból ennek az összegnek további egyharmada adódik hozzá. Fontos hangsúlyozni, hogy az új pályázati rendszert nem az alapkutatási támogatások (OTKA) és nem az alkalmazott kutatási költségek (KmüFA) rovására, hanem azok fokozott támogatásával egyidejűleg finanszírozzák. Az új pályázati rendszer garantálja, hogy pénzforrások lehetőségei ne zárják béklyóba azokat a kutatókat, akiknek olyan ötletei születnek, amelyek megvalósítása révén az ország gazdasági igényeinek megfelelő irányban munkálkodnak, ám arra sem kényszeríti őket, hogy tudásukat aprópénzre váltsák.Kiderült, hogy a magyar kutatók tudták követni a Széchenyi-terv gondolatmenetét, és igenis születtek olyan ötletek, amelyek minden tudományos minőségi szempontnak eleget tesznek, s mégis van gazdasági vetületük. Hogy milyen igény volt ilyen pályázati rendszer kiírására, azt bizonyítja, hogy több mint 700 (!) előzetes pályázat érkezett be. Csak 2001-re a konzorciumok összesen harminchatmilliárdos költségigényt nyújtottak be, ami azt jelenti, hogy a nagyvonalú költségvetési támogatás sem lesz elég többre, mint átlagban minden hatodik-hetedik pályázat támogatására.Természetesen a pályázatok színvonala nem azonos. Külön kategóriát képvisel a Magyarország globalizációs és EU-beilleszkedési stratégiáját megalapozó Nemzeti tudományok területre benyújtott 293 fontos pályázat, amelyek általában kisebb öszszegekre (három év alatt 11 milliárdra) tartanak igényt, de a saját erő is – tisztelet a kivételnek – minimális. A sorrendről a Szegedi-Maszák Mihály akadémikus vezette bírálóbizottság dönt majd. A legtöbb (167) pályázatot igen magas – mintegy 35 milliárd forintos – költségigénnyel a magyar tudomány jelenlegi struktúrájának megfelelően az anyag- és környezettudományok művelői nyújtották be. Ez 7038 kutató és 1131 munkacsoport igényét jelenti. Igaz: a saját források is csaknem ugyanekkora összeget, huszonhétmilliárdot tesznek ki. Magyarország EU-csatlakozási feltételeinek teljesítését szem előtt tartva aligha vitatható a viszonylag kicsiny saját anyagi forrást, ám példaértékű kutatói összefogást demonstráló, koherens Magyar Ökológiai Kutatási Program létjogosultsága (1,7 milliárd három év alatt). Nem lesz könnyű dolga a Bor Zsolt akadémikus vezette bírálóknak a fontossági pályázatok sorrendjének megállapításakor.Ennek durván kétharmada az informatikai kutatásokra kért összeg (21 milliárd), amelyen 102 pályázó konzorcium osztozna. Ők 438 műhelyt és 2771 kutatót képviselnek. A saját erő csaknem ugyanekkora öszszeg. Itt Roska Tamás akadémikus a bírálóbizottság vezetője. E viszonylag koherens, kifejezetten gyakorlati aspektusú tudományterületen aligha kell attól tartani, hogy egyes pályázatok a léc alatt suhannak át magasabb osztályba. Várhatóan a legnagyobb versengés az életminőség területén várható, noha „csupán” kilencvenhárom pályázat kér „mindössze” 13 milliárd támogatást. Fiatal, elismert, aktív tudós, a Bolyai-díjas Freund Tamás akadémikus vezeti a bírálóbizottságot.A mezőgazdasági és biotechnológiai kutatásokra hasonló nagyságrendű (16 milliárdos) összeget kér ötvenkilenc pályázó. Ez 3834 kutató és 509 műhely igénye. A pályázati címek egyértelműen arra utalnak, hogy a pályázók EU-konform magyar mezőgazdaság kialakításához szeretnének hozzájárulni. A Kondorosi Ádám akadémikus vezette bírálóbizottság aligha téved majd, amikor a modern biotechnológiai és génmanipulációs technológiákon alapuló világszínvonalú kutatásokat és a környezeti biztonság szempontjait, a magyar mezőgazdaság hagyományait és piaci esélyeit egyaránt szem előtt tartó pályázatokat kell megtalálnia. A pályázati címek külön pszichológiai tanulmányt érdemelnének.A pályázatok zöme színvonalas és reális igényeket fogalmaz meg, noha aránytévesztő pályázatokra is akad néhány látványos példa. Mindenesetre a bírálóbizottságok közmegbecsülésnek örvendő vezetői megfelelő garanciának tűnik arra, hogy a pályázati pénzek szétosztása nem a tekintélyelv, hanem a minőség diadala lesz.