Aktivizálódó diákság, aggódó újságírók

Megindult valami a felsőoktatási intézményekben 1999 novemberében. Politikai célokat megfogalmazó ifjúsági szervezetek alakulnak a különböző ideológiai törések mentén, sokszor a létező politikai pártok után, szabadon. Szükség van-e az ilyenfajta közösségszolgálatra? Illetve: törvény szerint működnek-e az egyetemeken politizáló diákok egyesületei?Felfigyelt erre a sajtó is. Elsőként a HVG egyik lelkes, fiatal újságírója közölt részletes elemzést kicsit sajátos, ijesztgetős hangulatban. (HVG, 2000. 24/25. szám. Egyetemi mozgalmárok.) A cikk írója valóban minden részletre odafigyelt, sőt még azt sem mulasztotta el, hogy az egyes diákvezetőket megszólaltassa írásában – de egy kicsit azért csúsztatott. Ez inkább figyelemfelkeltés volt részéről: vigyázzatok, terjed a politikai értelemben vett jobboldali gondolkodás az egyetemeken! Sőt, már szerveződik is. Furcsa mód egy nem éppen odaillő fénykép is került az oldal közepére. Egy, revíziós táblákat kezükben tartó, karszalagos fiatalokat ábrázoló fotó, még a harmincas évekből. Mi ez, ha nem félelemkeltés? És mi ez, ha nem csalás? Persze, a jobboldali politizálás nem lehet más, mint szélsőséges nacionalizmus. Persze nem kimondva, csak úgy éreztetve a tisztelt olvasóval.A témát elővette a 168 óra című hetilap is. (November 23., 47. szám., 28 old.) A megjelent írás – néhol már-már plágiumot sejtetve – bátran kölcsönöz az előző cikkből. Írója ráadásul légből kapott mondatokat idéz, jobboldali szerveződések köreiből származó, állítólagos informátoraira hivatkozva. Tagadja az egyetemisták politizálásának szükségességét, sőt megkockáztatja a kijelentést, miszerint egyesületeik a törvényt kikerülő módon működnek. Véleménye szerint ezen ifjúsági szervezetek a pártok trójai falovai, amelyeket azok az egyetemekre toltak be.Az 1989. évi XXXIII. törvény, amely a pártok működéséről és gazdálkodásáról szól, kimondja, hogy: „A pártok munkahelyeken (szolgálati helyen, tanintézetben) szervezetet nem hozhatnak létre és nem működtethetnek [II. fejezet, 2. paragrafus (1).]” A tiltást a négyigenes szavazásként elhíresült referendum megerősítette. A továbbiakban a törvényt megfogalmazók indoklásukban élesen megkülönböztetik a politikai pártokat a társadalmi szervezetektől, miszerint más jellegű a viszonyuk a közhatalomhoz. A társadalmi szerveződésekről bővebben az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény rendelkezik. Ebben egyetlen szó sem esik olyasfajta tiltásról, mint a pártokkal kapcsolatban (a politikai pártokat nem lehet összekeverni a politikai célokat megfogalmazó civil szervezetekkel). Ez tehát a törvény, most pedig nézzük a tényeket és a szerveződések mögött álló közösségi akaratot.Az első, pártoktól független politikai szerveződés 1999 novemberében alakult meg az egyetemeken, Jobboldali Ifjúsági Közösség (JOBBIK) néven. Az egyesület a nemzeti hagyományokban, a kereszténységben és a konzervatív értékrendszerben határozza meg szellemi hovatartozását. Alakuló ülésüket az ELTE bölcsészkarán tartották meg, de igen hamar eljutottak több fővárosi egyetemre is. Ma közel ötszáz tagot számlálnak és tizenegy alapszervezetük van országszerte. Budapesten kívül jelen vannak több egyetemi városban, így Miskolcon, Szegeden, Győrött, de kisebb városokban is, mint például Baján vagy Zsámbékon. Az alapítók akarata szerint nyitottak minden, jobboldali értékek szerint politizáló párt felé, de tőlük teljesen függetlenek. Ez megmutatkozik pénzügyi gazdálkodásukban is: egyetlen forintot sem kértek és nem is kaptak politikai pártoktól. A működéshez szükséges pénzt alapítványokon keresztül, pályázatok útján teremtik elő. Úgy tűnik tehát, hogy a baloldali lapokban megjelent cikkek vádjai a JOBBIK-ra nézve alaptalanok.Ez kevésbé mondható el a baloldalon válaszképpen létrehozott szerveződésről, a néhány héttel később megalakult Szocialista Egyetemisták Szövetségéről (SZESZ). Megalakulásának körülményei már eleve sokatmondók: a szervezet közel hatvan fővel az MSZP Köztársaság téri központi székházában lett bejegyezve, az ugyancsak az MSZP-hez kötődő Ifjú Szocialisták Mozgalmának hathatós anyagi hozzájárulásával. Ez a segítség további évi egymillió forintot jelent a SZESZ számára. A tények azt mutatják, hogy a SZESZ valóban az MSZP trójai falova a felsőoktatásban, az alapítók akarata pedig a JOBBIK terjeszkedésének megállítása volt.Hasonló a Szociáldemokrata Ifjúsági Tagozat (SZIT), amely 2000 márciusában indult, és mára már majd háromszáz taggal rendelkezik országszerte. Fő céljuk a magyarországi Szociáldemokrata Párt megújulásának elősegítése. E tény a független meghatározás ellenére pártfüggőséget enged sejtetni. Az egyetemi közélet baloldali túlsúlyára utal, hogy létezik egy Baloldali Egyetemisták Köre (BEK) nevű társaság is, amelyről már az is sokat mond, hogy első számú támogatója az MSZP országos választmányának minap leköszönt elnöke, Földes György. Érdemes tudni, hogy a BEK szellemi vezetői a Thürmer-féle Munkáspárt tanácsadóiként is tevékenykednek, nyilván mint leendő végzős européer politológushallgatók. (Az ELTE-n kívül azonban még sehol máshol nem tudtak gyökeret verni.)A JOBBIK mellett találhatunk még egy szervezetet, a Liberális Fiatalok Társaságát (LIFT), amely jelenleg megpróbál az alapszabályzatában meghatározottak szerint, azaz pártoktól függetlenül működni. A LIFT vezetősége büszke arra, hogy nem kapnak pénzt pártoktól. A LIFT elvből nem pályázik állami költségvetésből származó pénzre sem, mint egy, a kormány politikáját markánsan elutasító ifjúsági szervezet. Tévedés viszont, ha esetleg azt gondolják vagy azt fejezik ki, hogy az állami költségvetésből csak a kormány ideológiájához közel álló civil szervezetek kapnak. Persze a liberális oldalon ezúttal sem kell félteni senkit: a Soros Alapítvány küldi számlájukra a pénzt.Mint látjuk, a kép nagyon sokszínű és valóban hasonlít az ideológiák által tagolt többpártrendszerünkre. Habár bizonyos szerveződésekre valóban igaz az a vád, hogy pártok trójai falovai (legfőképpen a SZESZ-re), mégsem gondolhatja senki komolyan, hogy tiltani kellene a politizálást az egyetemeken. A mai diákok fogják adni a jövő értelmiségi-politikai rétegét, így nem mindegy, hogy milyen tapasztalattal kezdenek a munkához. Igenis szükséges, hogy akik késztetést éreznek a politikai tevékenység iránt, azok elkezdhessék ezt az egyetemeken. Itt már nem befolyásolható gyerekekről van szó, hanem a jövő, sőt a mai közéletet alakító, határozott világképű gondolkodókról. Az egyetemi politizálásnak ráadásul tagadhatatlan hagyományai vannak történelmünkben. Nem a KISZ-re, hanem az 1956-ban országszerte megalakuló MEFESZ-re vagy a nyolcvanas évek Bibó-szakkollégiumára gondolok. Mi lett volna, ha ők is felteszik maguknak ezt a címben szereplő, értelmetlen kérdést?