Ki tapsolta el a járulékfizetők pénzét?

Írásom azoknak a félrevezetett járulékfizetőknek szól, akik ma is úgy vélik, hogy szükség volt azokra a társadalombiztosítási önkormányzatokra, amelyek aztán közvetve kizsebelték őket.Sajtóberkekben elterjedt, hogy az egyik egészségügyi szakszervezet vezetőjének biztosították az eljövendő választásokra az első tíz országgyűlési képviselői hely egyikét, ha addig megfelelően „mozgósít”. Ezt a hírt akár kacsának is tekinthetnénk, ha nem lett volna már precedens arra, hogy a Magyar Szocialista Párthoz közel álló MSZOSZ felső vezetőit listán bejuttatták a magyar parlamentbe. Amikor az MSZP kormányon volt, és egyes szakszervezeti vezetői országgyűlési képviselők lettek, korántsem védték olyan vehemensen a munkavállalói érdekeket, mint mostanság.Visszatérve a dicstelen múltra. A tb-önkormányzatokat 1993–98 között elsősorban az MSZOSZ irányította.Az egészségbiztosítási önkormányzatban a pazarlás jellemző megjelenési formája volt az úgynevezett kockázatkezelő tevékenység, kuratóriumokkal, elnökökkel és természetesen sok pénzzel. Az egészségbiztosítási önkormányzat elnöksége 1994. november 21-i ülésén az alábbi határozatot hozta.A kockázatkezelő pályázati rendszer maradványából százötvenmillió forintot fogadott el a biztosítottak érdekeit szolgáló offenzív PR-tevékenység végzésére, valamint huszonötmillió forintot fogadott el akció jelleggel a hajléktalanok egészségvédelmének, egészségügyi ellátásának megszervezésére. A szavazás eredménye a következő volt: 7 igen, 0 nem, 0 tartózkodás. A határozatot Sándor László, az MSZOSZ által delegált elnök írta alá.A kuratóriumok a biztosítottak egészségvédelmére, az egészségromlást előidéző kockázatok felismerésére és megelőzésére, a szűrésre és az egészséges életmód népszerűsítésére jöttek létre.Nincs pályáztatás, nincs előzetes kalkulációA pályázatok döntő része nem érte el célját. 1997. május 28-án a kockázatkezelő kuratóriumok szervezésében előadást tartottak. Itt a szükségletkommunikációs kuratórium elnökének referátuma szerint az eredmények nem kaptak nyilvánosságot. Az írott és az elektronikus média kíméletlenül támadta az egészségbiztosítási önkormányzatot, és megalapozatlan híreket közölt. Az előadáson a hasznosításra javasolt szakmai programok közül mindössze harminchármat emeltek ki 1994–97 között. Az egészségbiztosítási alap költségvetésében egyébként több mint négymilliárd forint volt elkülönítve az említett témákra.A bizottságok elnökei sokszor támogattak saját munkahelyükkel, érdekeltségi körükkel vagy a bizottságukban részt vevő tagokkal kapcsolatos pályázatokat.Az önkormányzat felügyelőbizottságának és az elnökségnek egyik tagja is tulajdonosa, illetve alkalmazottja volt annak az egészségügyi cégnek, amely 1995-ben nyolcmillió forint támogatást kapott az egyik kuratóriumtól. A költségvetésben olyan tételek szerepeltek, mint a rendelő villanyszámlájának költsége, a telefonszámla, a rendelő takarítása, a titkárnői feladatok ellátása stb. A járulékfizetők pénzén egyértelműen egy magánrendelőt támogattak. Az Állami Számvevőszék Vagyon-ellenőrzési Igazgatósága V-12-27/1995. számon folytatott vizsgálatának részjelentése a következőket állapította meg: a pályázati feltételeket nagyvonalúan határozták meg, a kuratóriumok számos esetben a maguk szabta követelményeket sem kérték számon. A hiányzó objektív bírálati feltételeket nem egy esetben a pályázó ismertsége, kapcsolatrendszere pótolta. Néhány pályázó a kapott összeget bankszámlán helyezte el, jelentős kamatot realizálva. A Mamma Klinika tízmillió forint után 978 ezret, a balatonfüredi szívkórház ötmillióra 699 ezer forint kamatot kapott. A pályázati teljesülések ellenőrzését a döntéshozók végezték, ami elfogadhatatlan. A pályázatokban szereplő témák jelentős része nem kapcsolódik az egészségbiztosítás feladatköréhez.Az otthonápolásban egyes szervezeteket ugyanazon célból támogatott a Soros Alapítvány, az Egészségügyi Minisztérium és nemegyszer maga az Országos Egészségbiztosítási Pénztár is. Számos esetben nagy összegű kifizetések történtek, anélkül, hogy a támogatás feltételeit, részleteit rögzítették volna. Például a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség támogatására kifizetett hetvenmillió vagy a Fact Alapítványnak utalt tízmillió forint esetében. Az egészségbiztosítási önkormányzat elnökségének 128. számú határozata a maradvány terhére százötvenmillió forintos keretet különített el a biztosítottak érdekeit szolgáló offenzív PR-tevékenységre. A pénzre nem írtak ki pályázatot. A kifizetett összegeket alátámasztó kalkulációk nincsenek.A feladatok egy része nem számolható el az egészségügyi kockázatkezelés előirányzatában, mert azzal semmilyen összefüggésben nincs. Az értékrend zavarát mutatja: a VIVA Média Menedzsment Kft. baleset-megelőzést népszerűsítő kiadványokra – amelyek közül a legkiemelkedőbb a százharmincezer példányban megjelentetett Kerékpáros Kisokos –, továbbá a hat darab, húsz másodperces tévéreklámfilmre ötmilliót kap, miközben a mosdósi asztmás gyerekek 1,8 milliós pályázatát egymillió forinttal, a Szent János Kórház égett gyermekeket segítő alapítványának egymilliós igényét 400 ezer forinttal csökkentve hagyták jóvá. A házi ápolásban az ellenőrzések által feltárt súlyos anomáliákat az 1995. évi pályázatok elbírálásánál nem vették figyelembe, a beérkezett pályázatok közül tizenegyet kiemeltek, ezek előzetes elbírálása során 107,5 millió forintot osztottak szét. Ebből összesen kilencvenmilliót kapott három pályázó, a Harris Kft., az IMS (International Medical Services) és a Herbárium Alapítvány. Ez az eljárás egyértelműen a közpénzekkel való felelőtlen gazdálkodásnak minősíthető. Ebből az ÁSZ-jelentésből az egészségbiztosítási önkormányzatok később sem hasznosítottak semmit. Ha a felsorolt cégeket vizsgáljuk, az IMS 1994 és 1997 között csak az önkormányzattól 64 milliót kapott különféle célokra; a Harris 34 milliót, a Herbárium Alapítvány pedig 45 milliót kapott a kuratóriumtól.De volt olyan pályázó is, aki 1994 és 1997 között 16 millió forint támogatást kapott, többek között a „preventív családi szolgáltatás ajánlása, energiabevitel és energiafelhasználás egyensúlya és életmódajánlásának elkészítéséért”. Időarányos beszámolójukban megállapították, hogy az emberek életminősége hatással van munkavégző képességükre, ezért kommunikációs és empátiás tréninget fognak kidolgozni. A szervezet 1995-ben megállapodást ajánlott Sándor Lászlónak, illetve az önkormányzatnak „tagszervezetei, illetve decentrumai, végrehajtó szervezetei a szerződéses kapcsolatának kialakítására, politikai-gazdasági alapjainak megteremtésére, a PR-tevékenység összehangolására, beleértve a közös érdekérvényesítést a tömegtájékoztatásban, a szakmai és politikai fórumokon”. A pályázók által benyújtott témákból, amelyeket a kuratóriumok elfogadtak, érdemes idézni.A Postabankkal szoros üzleti kapcsolatban álló társadalombiztosítás Postabank-érdekeltségeket is támogatott. Az egyik, ÁSZ által is említett arculattervező harminchat százalékban Postabank-érdekeltség volt. 1994 és 1997 között konzorciumot alkotott egy szintén pályázó és nyertes másik céggel is. Így 33 millió forinthoz jutott. A tagok további nyertes pályázókkal kötöttek szerződést. Eközben az egyik albérletbe adta a másiknak egy olyan ingatlan negyven százalékát, amelyet maga is bérelt.Az 1995. január 1-je és június 31. közötti albérleti díjat, 337 500 forintot a pályázatban a tb-önkormányzat felé teljesítésként számolták el, amit az elfogadott. Az albérleti szerződést viszont csak 1995. szeptember 1-jén kötötték meg. A tanulmányozott iratok alapján kideríthető, hogy mindkét cég tulajdonosai ugyanazok voltak. Tehát saját maguk egy saját másik céggel kötöttek együttműködési szerződést a kuratóriumi pénzek elszámolására.Ezek a cégek is azon nyertesek között voltak, amelyek javaslatot tettek az OEP arculatának megtervezésére. 1995. február 15-én az egészségbiztosítási önkormányzat elnöksége megbízott három vállalkozást az önkormányzat és az OEP PR-feladatainak szervezésével. Egyben felkérte az országos hatáskörű és a regionális hírközlő eszközök, egészségügyi intézmények, valamint egyéb szervezetek vezetőit és munkatársait, hogy szíveskedjenek segíteni a megbízottak „közhasznú” munkáját. Az aláíró Sándor László, az önkormányzat elnöke.A tb szolgál, az állam korlátozAz Állami Számvevőszék jelentésére 1995. november 5-én az egyik cég, illetve az egyik kockázatkezelő kuratórium elnöke reagált. Vitatták az ÁSZ elmarasztaló megállapításait. Az ügy netovábbja az volt, amikor e nyertesek írásban közölték a kuratórium titkárságával, hogy az Egészségügyi Biztosítási Önkormányzat (tehát még a nevét sem tudták pontosan) és az OEP komplett arculattervének kidolgozására benyújtott pályázatuk a szerzői jog védelme alá tartozik, így a munka sem részleteiben, sem egészében a szerzők tudta nélkül nem használható fel.A közvélemény megdolgozását már 1993-ban eldöntötte az egészségbiztosítási önkormányzat elnöksége. Az 1994. első félévi PR-tevékenység feladatait taglaló előterjesztést Fejes László OEP-főigazgató terjesztette az önkormányzat elé. A záradékban az is szerepel, hogy az elnökség határozata publikus, de jellegéből fakadóan önállóan nem kell közölni sem a Társadalombiztosítási Közlönyben, sem a tömegkommunikációban.Az önkormányzat a kockázatkezelő kuratóriumon keresztül támogatott más cégeket is. Így például a Medicor Medakku céget, amely 3,6 millió forintot kapott. Ebből 2,6 millióért mikrobuszt vett, ötvenezerért SE-2000 típusú vérnyomásmérőt, koleszterinszűrőt és egyéb műszereket. Beszámolójukban arról írnak, hogy „nagy hatása volt annak a rövid idejű lehetőségnek, hogy az OEP egyedi elbírálás alapján támogatta az SE-2000 típusú automata vérnyomásmérő forgalmazását”. Tehát egyebek mellett a saját terméküket vették meg pályázati pénzen. Beszámolójuk szerint ezernégyszáztizenhat főnél vérnyomást mértek. (Ez az egészségügyi alapellátásban mindenkinek biztosított.) „A lakosság egészségének szolgálatában a sajtó, rádió és televízió útján is hirdetjük, Medicor Medakku az egészséges kapcsolat.” A pályázati pénzekből tett beruházásokat – mivel azok törvényellenesek voltak – az ÁSZ többször kifogásolta.A támogatások egyik gyöngyszeme az volt, amikor az UNI Kiadó Gyógyszeres terápia című könyvét az egészségbiztosítási önkormányzat, illetve Sándor László elnök karácsonyi ajándékaként kapták meg 1994-ben a háziorvosok. A vállalkozási szerződés szerint az OEP részéről Sándor László és Fejes László aláírja hétezer-hatszáz példányban a kísérő karácsonyi üdvözlőlapot, amit az UNI Kiadó a könyvvel együtt átad a címzettnek. E karácsonyi „szeretetakció” több mint tizenhétmillió forintjába került a járulékfizetőknek.A parlamenti vizsgálóbizottság tagjai kritikával illették annak az alapítványnak ítélt harmincmillió forintos támogatást, amelynek egyik kuratóriumi tagja egyben a kockázatkezelő kuratóriumnak is az elnöke volt, illetve az önkormányzat elnökségi tagja is. A pályázat célja Az egészség és életvidámság nevű modell bevezetése volt Magyarországon.Az 1995. augusztus 22-én pályázatot benyújtó alapítvány alapító okiratát 1995. május 12-én írták alá az alapítók százezer forintos induló vagyonnal. A pályázati anyagban a célkitűzések megvalósításának alapfeltételei között szereplő tervek szerint „nem szabad rajta érezni a pénz szagát, a kiindulópont megérteni az adott ember problémáját, ezért úgy kell hatnia, mintha csak neki szólna”. „Az image, amelyet ki kell alakítania a társadalombiztosításról a modell tükrében, legyen szerény, visszafogott, érezze az állampolgár, hogy a tb nem tehet a kialakult gazdasági helyzetről, de megérti és elfogadja a kereteket, és ezen belül mindent megtesz a biztosítottakért. A biztosított érezze, hogy csak együtt tudnak a problémákon úrrá lenni. Egy hajóban evezünk. Nem baj, ha megtalálják a közös ellenséget”?!A televízión keresztül be kell mutatni azt a témát, miszerint: „A feldolgozás abszolút szórakoztató jelleggel történjen, a tömeg érzékelje a jópofa megoldásokat. A sorozat végére a tömegnek el kell jutnia odáig, hogy érzékelje, a tb működésének legfőbb akadálya az önkormányzatot korlátozó intézkedések, az önállóság megakadályozása. Ezzel megteremti a közös küzdelem célját, az önkormányzat önállóságát biztosító vagyon átadását. (...) A tb szolgálni akar, de az állam korlátozó tevékenysége nem engedi.” Mint a felsorolt példák bizonyítják, sajnos engedte.„A modell munkahelyi koncepcióját bemutatni, egy szakszervezetnél (például MSZOSZ) megvalósítani.” Az alapítvány médiacéljaiból ennyi talán elég is.Az önkormányzatiság meghazudtolásaMint a példák is bizonyítják, nem egy esetben kemény politikai indítékokat próbáltak közpénzeken közvetíteni.Az egészségbiztosítási önkormányzat és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár gazdálkodását vizsgáló parlamenti bizottság jelentéséről az önkormányzat elnöksége 1997. január 10-én megbeszélést tartott. Az egyik kuratórium elnöke, aki egyben elnökségi tag is volt (MSZOSZ által küldött önkormányzati képviselő), a következőket mondta a vizsgálóbizottságról: „Nem mondom, azt, hogy mi a véleményem, hogy a tisztelt képviselők milyen minőségben mit csináljanak velem, ha megengedem. (...) Nem tudok eltekinteni attól, hogy az önkormányzat létrehozását egyedül az akkor ellenzékben lévő MSZP nem ellenezte, csendben volt. (...)”A tb-önkormányzatoknak semmi közük nem volt az önkormányzatisághoz, hiszen a demokráciával gyakran köszönő viszonyban sem voltak. Az elnökség nem egy esetben az önkormányzat jóhiszemű tagjait is bevitte az erdőbe. S mindez egy elhibázott, kilencvenes évekbeli döntés miatt, amikor sokan hitték, hittük, hogy a rendszerváltozás egyenlő a tiszta lappal és a tiszta erkölccsel.