Megszerettük a háztartási munkát?

A háztartásban végzett munka szerepe felértékelődött a magyar népesség körében – állapítja meg a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 1999–2000. évi életmód-időmérleg felvételének múlt év őszi adatain alapuló, az eredményeket az 1986-os állapotokkal összevető elemzése. A vizsgálat többek között megvilágítja, hogy a munkában a rendszerváltozást követően nagyobb hangsúly kerül az otthoni foglalatosságokra. Nemcsak az otthoni munkatevékenység jelentősége nőtt, de több időt fordítunk gyermekeink ellátására is.A háztartásban végzett munka tömege óriási, jelzi ezt, hogy míg a kereső-termelő tevékenységhez viszonyított aránya 1986-ban hatvanegy, addig 1999-ben hetvenhat százalékot tett ki. E nagyarányú változás az utóbbi időszak egyik legjelentősebb fejleményeként értékelhető, s azt jelzi, hogy a szabadidős társadalom felé haladó világunkban a háztartásgazdaság szerepe nem csökken, sőt, összevetve a kereső munkával új jelentőséget kap. A népesség különböző csoportjaiban természetesen más és más súlyt kap a háztartás, napjainkra – jellemzően – a nyugdíjas népesség szorul vissza e munkatípus keretei közé. Az idős generáció szerepének növekedését támasztja alá az a tény, amely szerint míg korábban a háztartás és a gyermekek ellátásával kapcsolatos munkáknak 22 százalékát végezték nyugdíjasok, addig jelenleg 34 százalékát.Nemek szerint eltérő tendenciákat lehet megfigyelni: a nők körében tíz százalékkal nőtt a háztartásban végzett munka. Részletesebb bontásban kiderül, hogy a foglalkoztatottak csoportjában a nők által teljesített időalap sokkal jobban visszaesett, mint a férfiaké – a nyugdíjasok körében pedig a férfiak időalapjának növekedése volt nagyobb a nők körében megfigyelhető értéknél –, mindez azt eredményezi, hogy e munkatípuson belül a korábbiakhoz képest észrevehetően megnőtt a férfiak részesedése. Ez pedig már makroszinten is a nemek közötti munkamegosztás enyhe módosulására utal. A háztartás ellátásával kapcsolatos teendők zöme persze továbbra is a nők vállán nyugszik, ám az arányok úgy módosultak, hogy míg korábban a férfiak által e célra fordított idő a nők időteljesítésének harminc százaléka volt, mára ez az arány eléri a 38 százalékot.E globális tendencián belül azonban – a gazdasági aktivitástól függően – igen eltérő folyamatok tapasztalhatók. A KSH vizsgálatából kiderül: a férfiak erőteljesebb háztartási igénybevétele egyfelől abból adódik, hogy a nyugdíjasok – napi átlagban – 86 percről 105 percre növelték ilyen jellegű elfoglaltságukat, másfelől a munkanélküliség következtében állásukat vesztett férfiak érthetően nagyobb részt – napi átlagban 114 percet – vállaltak a háztartási teendőkből. Ez közel kétszerese a foglalkoztatott férfiak hasonló időráfordításának – akiknél a korábbiakhoz képest gyakorlatilag nem változott az e típusú leterheltség –, mindez azt jelzi: az időbeli trendek a gazdasági aktivitásnak megfelelően alakulnak. Így van ez a nők esetében is. A nyugdíjasok, a gyesen lévők és a háztartásbeli nők gyakorlatilag ugyanannyi időt töltenek el az otthoni teendőkkel, mint korábban, ellenben a foglalkoztatottak lényegesen kevesebbet. Ez utóbbi csoportban a háztartással töltött idő közel négyötödére – 190-ről 153 percre – esett vissza.Az utóbbi években megváltozott az otthoni munka nemek közötti, tradicionális szereposztása is. Korábban a foglalkoztatott férfiak inkább a javító-karbantartó, építési munkákból vették ki a részüket: ennek mértéke mintegy 41 százalékot tett ki a háztartási teendőkből, mára viszont ez az arányszám 29 százalékra esett vissza. A jelenség szorosan összefügg azzal, hogy a házilagos építkezés a nyolcvanas évek derekán sokkal nagyobb mérvű volt, mint az utóbbi időszakban, s ahogyan e tevékenység visszaszorult, a férfiak részvétele úgy bővült a hagyományos háztartási munkákban. A foglalkoztatott férfiak a fővárosban kevesebb, míg vidéken több időt töltenek az otthoni teendőkkel. A foglalkoztatott nők körében szintén áll ez az arány: napjainkban a falusi nők napi átlagban közel ötven perccel többet foglalkoznak otthonuk teendőivel, mint fővárosi társaik. Hasonlóan fennmaradt az a hosszabb távon érvényes tendencia is, amely szerint a szellemi foglalkozású nők lényegesen kevesebb időt töltenek a háztartással, mint a fizikaiak. Míg 1986-ban az értelmiségi nők napi átlagban 44, addig 1999-ben 74 perccel maradtak el a fizikai munkát végzők háztartásbeli munkaidejétől.A gyermekek ellátásával és nevelésével kapcsolatos KSH-elemzés megállapítja, hogy a népesség egészére nézve ez az időráfordítás növekedett, amely azért is fontos fejlemény, mert időközben a gyermekek száma számottevően csökkent. A gazdasági aktivitástól függően azonban e téren is különböző tendenciákat lehet megfigyelni. A foglalkoztatott nők kevesebb időt szánnak gyermeknevelésre – napi átlagban 33-ról 28 percre esett vissza ez az érték. Feltehetően ez a változás a kereső munkánál megjelenő növekvő leterheltséggel áll összefüggésben, ám szerepe lehet benne annak is, hogy némileg alacsonyabb a gyermeket nevelő nők hányada. A foglalkoztatott férfiak körében nőtt a gyermekek gondozására szánt idő. Új vonás, hogy a hétvégeken különösen megnövekszik a férfiak gyermekeik ellátására fordított ideje: ez a mérték kétszerese a hétköznapokon közösen töltött időnek. A nők körében is hasonló tendencia figyelhető meg: ebben az összefüggésben mintegy 60 százalékkal nő a hétvégi időráfordítás. A vizsgálat ezen adatai alapján egyértelműen arra lehet tehát következtetni, hogy a gyermekek gondozására fordított idő alapvetően azért növekedett meg jelentősen, mert a hétvégi szabadidő – megnyúlt.A társadalmi csoportokat vizsgálva feltűnő, hogy a szellemi és azon belül is az értelmiségi nők körében drasztikusan – mintegy harminc százalékkal – visszaesett a gyermekek gondozására szánt idő.A család és a háztartás fontos további jellemzője a vásárlási szokások alakulása. A KSH vizsgálata megállapítja, hogy az erre fordított idő enyhén növekedett 1986-hoz képest, ami természetes velejárója a fogyasztói életforma terjedésének. A vizsgált időszakban azonban alapvetően a nyugdíjasnépességet jellemezte a nagyobb időráfordítás, ami már csak azért is érthető, mert e réteg több szabadidővel rendelkezik. Fontos motiváció azonban a nyugdíjasok vásárlóerejének csökkenése is: ez a tény ugyanis hoszszabb utánajárásra készteti a megfontolt vásárlót. Érdemes megemlíteni, hogy a férfiak és a nők között egyaránt a munkanélküliek töltenek el legtöbb időt a vásárlással.