Megtisztelő, hogy Kiss Ádám, az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára megválaszolásra méltónak ítélte a Magyar Nemzet hasábjain Válaszút előtt a felsőoktatás címmel 2000. november 11-én megjelent cikkemet. Abból azonban, amit Kiss Ádám cikkében megfogalmaz, nem az tűnik ki, hogy egyes kérdésekben túl nagy különbség lenne kettőnk véleménye között. Hiszen az általa leírt tények, illetve elképzelések jelentős részével egyet lehet érteni.Mi akkor az eltérés kettőnk álláspontja között? Úgy vélem, a minőségi képzés és a mennyiségi képzés, azaz a tömegekre kiterjedő felsőoktatás közötti ellentmondás. Az elképzelés, az elvi lehetőség és a realitás, a valós helyzet közötti különbség. Az, hogy milyen választ adunk arra a kérdésre: mi a jobb a cég (vállalat, város, ország) szempontjából? Egy jó mérnök, vagy három közepes mérnök?A probléma – elismerem persze – rendkívül komplex, hiszen számos tényezőt (pl. szociálpolitika, humánerőforrás hasznosítás, gazdasági helyzet) is figyelembe kell venni a helyesnek tűnő válasz megadásánál. Én valóban aggódom a minőségi képzést illetően s azt valóban féltem a mennyiség növekedésétől. Az a tény ugyanis nem minőségi képzést jelent, hogy mondjuk az USA-ban az adott korosztály több mint 50 százaléka felsőoktatási intézményekben tanul, s hasonló az arány Írországban vagy Finnországban is.Nyilvánvaló, hogy globális szinten meglévő tendenciáktól nem szabad tökéletesen függetlenítenünk magunkat itt, e kelet-közép-európai térségben sem, de egy dolgot tisztán kell látni, s erről célszerű őszintén beszélni. Az ugyanis tény, hogy a hazai felsőoktatás jelentős mérvű kiterjesztését alapvetően az motiválja, hogy az adott korosztály elhelyezkedési gondjai átmenetileg mérséklődjenek, lényegében időben kitolódjanak. Right man on the right place (megfelelő ember a megfelelő helyen) – mondja az angol, de vajon egyrészt lesznek-e néhány év múlva kellő létszámban megfelelő munkahelyek, másrészt a behatárolt számú megfelelő helyre valóban megfelelően képzett szakembert tudunk-e majd állítani? Kiss Ádám úgy érvel a tömeges felsooktatás mellett, hogy azt írja, a Gauss-görbén a nagyobb létszám miatt több lesz a gyengék, a közepesek, de a tehetségesek száma is. Nos, szerintem hibás a következtetés, hiszen a korábbi (évekkel, évtizedekkel ezelőtti) felsőoktatási struktúrában nem az adott korosztály teljes spektruma kapott reprezentatív képviseletet, hanem elsősorban (döntően, de persze nem kizárólag) a szellemileg érettebb, felkészültebb, értelmesebb hányad. Azaz a felsőoktatásban részt vevők arányának növelése a gyengébb képességű hallgatók nem csupán egyre nagyobb számú, de egyre nagyobb arányú felvételét is jelenti, hiszen a jobb képességű hallgatók túlnyomó többsége eddig is bekerült a főiskolákra, egyetemekre. Ez a tény pedig megkérdőjelezi a minőségi felsőoktatást, Kiss Ádám azon véleményét, amely szerint a magyar felsőoktatás kimenetszabályozású.
origo.hu
Orbán Viktor: Győztek a hazafiak!
