Vörös és fekete – román színválaszték

Vörös és fekete – ebben a két színben pompázott Románia térképe a november 26-i államfőválasztás első fordulóját követően. Nem kis meglepetésre a Corneliu Vadim Tudor nézeteihez leginkább illő fekete szín a székelyföldi megyéket, illetve Szatmár kivételével egész Erdélyt beborította. Iliescu vöröse pedig Moldovát és Havasalföldet. A vasárnapi döntő menetben kiderül, melyik színt választják a romániai szavazók, ki lesz Románia elnöke a következő négy évben. Iliescu vagy Vadim Tudor? Megtorpanó reformok vagy teljes elszigetelődés? Szűkös választék az ezredforduló Romániájában.Ion Iliescu 1990 és 1996 között a posztkommunista országokat felölelő térség közismert politikusává vált. Míg Moszkvából, Minszkből, Chisinauból pragmatikus, tapasztalt, óvatos reformer jelzőkkel illették, addig Nyugaton Iliescut rendszerint negatív szemléltető példaként hozták fel a kelet-közép-európai politikusok seregszemléjén. „Ceausescuék bemocskolták a szocializmus igaz értékeit” – nyilatkozta a decemberi forradalom zűrzavaros napjaiban Iliescu. Ettől a gondolkodásmódtól a dél-romániai vasutascsalád szülötte máig igyekszik szabadulni – kevés sikerrel. A romániai magyarok nem tudják megbocsátani Iliescunak, hogy 1990 márciusában, Sütő András meglincselését követően, illetve a marosvásárhelyi véres események kibontakozása előtt nem volt hajlandó az erdélyi városba utazni. Többségi vélemény szerint az ő nevéhez fűződik az úgynevezett bányászjárások kezdeményezése 1990 nyarán a Bukarestben tüntető diákok szétverésére, majd 1991 őszén, a Petre Roman vezette kabinet lemondatására. Ion Iliescu a moszkvai energetikai főiskolán vízgazdálkodásból diplomázott, ezt követően pedig 1955-ben energetikai tervezőmérnökként állt munkába. Szervezőképességét és nem utolsósorban ideológiai elhivatottságát is igazolja, hogy az ötvenes évek elején a Romániai Egyetemista Egyesületek Szövetségének egyik megalapítójaként tevékenykedik. 1968-ban a román törvényhozás plénuma előtt Iliescu felszólal a Nicolae Ceausescu által is nyíltan ellenzett prágai szovjet bevonulás ellen, három évvel később pedig megválasztják a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárának. Innen az út már némileg lefelé ível, miután nézeteltérésbe keveredik Ceausescuval. Megyei tanácsalelnökként, később tanácselnökként folytatja, 1984-től az 1989-es forradalomig a Műszaki Könyvkiadó igazgatója.Corneliu Vadim Tudor pályafutása egy kissé rosszul megrendezett, horrorisztikus jelenetekkel tarkított hollywoodi játékfilm alapanyaga is lehetne. A Nagy-Románia Párt (PRM) ötvenegy éves vezére Bukarest külvárosában, egy vályogházban látta meg a napvilágot, családja szegénységben élt. Vadimnak sikerült a kitörés, szociológusként végzett az egyetemen, majd újságíróként dolgozott. Közben elvégezte a katonai akadémia tartalékos tiszti iskoláját. A hetvenes évek végén egy évig Herder-ösztöndíjasként tanult Bécsben. Közepes költői tehetségét nagyrészt Nicolae Ceausescu és felesége dicsőítésére használta. Az 1989-es rendszerváltozáskor kissé elbizonytalanodott, egyes hírek szerint bujkált is. 1991-ben viszont már pártalapítóként kerül ismét előtérbe. Tudor – aki nyíltan védelmébe veszi a Ceausescu-rendszert – a kereszténység és az ortodoxia tántoríthatatlan védelmezőjeként tünteti fel magát. Sokszor nyilatkozta: a Bibliával kel és fekszik. Román lapértesülések szerint apja baptista lelkész volt. „Semmit nem lehet hazugságra és lopásra építeni” – így szólt Tudor egyik választási szlogenje, a Capital című bukaresti lap viszont arról számolt be, hogy azok a cégek, amelyeknél a PRM-vezér többségi részvényes – és több ilyen van –, egyetlen lej adót sem fizettek az utóbbi években.A Nagy-Románia Pártról politológusszemmel nehéz eldönteni, hogy valójában szélsőbaloldali, avagy szélsőjobboldali ideológiát képvisel. Sokan a nemzetiszocialista jelzőt használják a párt meghatározására. Elemzők többször felemlegetik, hogy a román történelemnek már volt egy „háromnevű” politikusa, akinek a keresztneve szintén Corneliu volt, mégpedig a Vasgárda-vezér Zelea Codreanu, aki 1937-ben jutott erőszakkal hatalomra. A puccsista megoldások Tudortól sem állnak távol. Tavaly januárban az eddigi utolsó bányászjárás élén a szintén „nagyromán” Miron Cozma állt, a cél pedig – alig burkoltan – a hatalom megdöntése volt.Az államfőválasztás első fordulóját követően készült felmérések szerint Iliescu hatvanegy, Vadim Tudor pedig harminckilenc százalékot kap a választás döntő menetében. A közvélemény-kutató intézetek vezetői, szociológusok szerint a mostani elnökválasztás második fordulóját is Erdély szavazatai dönthetik el, így különös jelentőséget kaphatnak a magyar szavazatok. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Iliescu támogatására szólította fel szavazóit.Vadim Tudor „aranyköpéseiből”. „Hatalomra jutásom esetén a magyaroknak egyik szemükkel a bőröndjükön, a másikkal a határvonalon kellene lenniük.”„Jó lesz golyóálló mellényben járni, mert gépfegyverrel fogom kormányozni az országot.”„Gheorghe Funart nevezném ki miniszterelnöknek.”„Törvényen kívül helyezném a szegregacionalista RMDSZ-t, és meglincseltetném annak vezetőit.”„A magyarokat, akik Európa idegbeteg emberei, állandó jelleggel nyugtatókkal injekcióznám.”„Militarizálnám Hargita és Kovászna megyét.”„A multikulturális egyetemnek a Horthy–Hitler nevet adnám.”„Kivégeztetném azt a száznyolcvan személyiséget, aki a halállistámon szerepel.”„Írjatok, míg még írhattok (egy román napilap újságírójának).”