Miért szigorodnak a reklámozás szabályai?

Merénylet a reklámok ellen; cenzúráznák a reklámokat; prüdéria és tiltás. Ilyen és ehhez hasonló blikfangos címekkel adott hírt a sajtó egy része a gazdasági reklámtörvény kormány által kezdeményezett módosításáról. Időnként meglepő volt az a heves, indulatoktól és félreértésektől sem mentes vita, amely a Tisztelt Házban és a médiában is folyt arról, hogy miként lehet a fogyasztóknak az eddigi, 1997 óta hézagos szabályozásnál nagyobb védelmet nyújtani a reklámok bizonyos fajtáinak káros hatásaival szemben.A reklámszabályozás módosításáról szóló heves vita részben érthető, hiszen a reklám mindennapi életünk részévé vált, egy kicsit mindenki ért hozzá. Vagy legalábbis van róla véleménye, a saját ízlése, vérmérséklete és személyes tapasztalatai alapján. A kormányzati álláspont heves kritikája mögött azonban igen komoly gazdasági érdekek is meghúzódnak, hiszen a vásárlók mindinkább reklámok által befolyásoltan hozzák meg döntéseiket. Tény, hogy a fogyasztók aktív részvétele nélkül nem lehet sikeres a piac működése és fejlődése – ennek azonban alapfeltétele a fogyasztók tisztességes, hiteles tájékoztatása.Az Országgyűlés 2000. december 19-én elfogadta a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvény módosítását. Mind a törvénymódosítás vitája során, mind azt követően számos félreértésre utaló tájékoztatás, illetve vélemény látott napvilágot. Ideje ezért tisztázni, hogyan változtak meg valójában a reklámozás törvényi szabályai.Az EU-ban elismert alapvető fogyasztói jogok – amelyek biztosítása minden tagállam kötelezettsége – közé tartozik a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelméhez fűződő jog. Ennek érvényesítésére az EU-ban megtiltották a megtévesztő reklámok közzétételét, és korlátok közé szorították az összehasonlító reklámokat. Alapvető indoka e szabályozásnak, hogy a félrevezető tájékoztatás alapján a fogyasztó olyan döntést hozhat, amelyet valójában nem állt szándékában. A téves vásárlás viszont a fogyasztót anyagilag „megrövidítheti”, ezáltal gazdasági érdekeit sérti. A módosítás körüli viták során kevés szó esett arról, hogy a reklámtörvény módosítása – az Európai Unió irányelvével összhangban – egyértelműen kimondja a megtévesztő reklámok tilalmát, és felsorolja mindazokat a jellemzőket, amelyek alapján a reklám megtévesztő jellege megállapítható. A módosítás továbbá megteremti azokat – a reklámtörvény 1997-es hatálybalépése óta hiányzó – feltételeket, amelyek között megengedett az összehasonlító reklám közzététele. Az összehasonlító reklámok esetében tehát a szabályozás logikája – a vonatkozó EU-s irányelvnek megfelelően – megfordul. Nem általános tiltást mond ki a törvény, hanem azokat a feltételeket határozza meg, amelyek alapján az összehasonlító reklámok közzététele megengedett. A törvénymódosítás megtiltja továbbá a „látszat-összehasonlító” reklámok közzétételét is. E körbe azok a reklámok tartoznak, amelyek úgy hasonlítanak össze üzletben (piacon, vásárban stb.) nem kapható áruval, vagy nem létező, illetve felismerhetetlen áruval vagy vállalkozással, illetve nem „helyettesítő” áruval vagy vállalkozással, mintha a fogyasztónak valódi választása lenne. Az ilyen jellegű reklámok ugyanis szintén alkalma-sak a fogyasztói döntések manipulálására.Kevés szó esett a törvény körüli vitában a gyógyszerreklámok változó szabályairól. Alapvetően a jogharmonizációs szempontok alapján sor került ugyanis a gyógyszerreklámok szabályainak módosítására is. Az új rendelkezések közé tartozik, hogy az ÁNTSZ által engedélyezett esetekben a jövőben sor kerülhet védőoltási programok népszerűsítésére. Tilos lesz viszont megjelentetni gyermekkorúaknak szóló gyógyszerreklámot. A figyelmeztető szöveget a jövő év tavaszától azonban elég lesz egy rádiós vagy televíziós reklámblokkon belül egyszer közzétenni.Nagy vihart kavart a törvénymódosításnak a dohányárureklám betiltását kimondó rendelkezése. Pedig a törvénymódosítás ebből a szempontból igazán újat nem hozott. A dohányáruk reklámjának tilalma 1997 előtt, a reklámtörvény hatálybalépéséig teljes körű volt hazánkban. A most elfogadott újbóli tilalom előtérbe helyezi a fogyasztók egészségének védelmét, és hozzájárul az élethez, valamint testi és lelki egészséghez való alkotmányos alapjog érvényre juttatásához. Ahogyan arra az Alkotmánybíróság 1996-ban hozott döntésében már rámutatott, ezen alapjogok biztosítása érdekében esetenként korlátozni szükséges a vállalkozás jogát. A törvénymódosítás alapján a televízión és a rádión kívül a jövőben valamenynyi (nyomtatott, illetve elektronikus) sajtótermékben és a közterületen is tilos lesz dohányárut reklámozni. Kivételt csak a dohányárut forgalmazóknak szóló szakmai reklám, az üzletekben történő árfeltüntetés és árubemutatás, továbbá a külföldön nyomtatott, idegen nyelvű sajtótermék jelent. Rendelkezik a törvény a közvetett reklámok tilalmáról és arról is, hogy a gazdasági miniszter – ahogyan 1997 előtt az ipari és kereskedelmi miniszter – világszintű nemzetközi motorsportrendezvények esetében felmentést adhat a dohányárureklámok tilalma alól.A lelki egészséghez fűződő alkotmányos alapjog hatékonyabb érvényre juttatását eredményezheti, hogy a törvénymódosítás megtiltja a pornográf reklámok, továbbá a szexuális szolgáltatások és a szexuális ingerkeltésre irányuló áruk és szolgáltatások (például telefonszex) reklámjának közzétételét. E rendelkezéssel kapcsolatban is számos kritika fogalmazódott meg a szubjektív megítélés lehetőségét kifogásolva. Az elfogadott szabályozás azonban egyértelmű: ezeknek a szexüzletekben, illetve a szexlapokban, -kazettákon stb. lesz helyük.Az EU-ban a fogyasztói érdekek magas szintű védelméhez fűződő érdekkörbe tartozik a fogyasztói jogok hatékony érvényesítése is. E követelményre figyelemmel módosulnak a reklámfelügyeleti eljárás bizonyos szabályai is. A fogyasztók érdekeinek fokozottabb érvényesítését eredményezheti, hogy a törvénymódosítás hatálybalépését követően a fogyasztóvédelmi civil szervezetek a reklámfelügyeleti eljárásban ügyféli minőségben léphetnek fel. Az eljáró hatóság pedig – megfelelően az EU elvárásainak – a reklámozó és az egyéb érdekeltek törvényes érdekeire figyelemmel, kötelezheti a reklámozót annak bizonyítására, hogy a reklámban szereplő tényszerű állítások igazak. A megtévesztő és az összehasonlító reklámokra vonatkozó EU-irányelv szerint a tagállamoknak lehetővé kell tenniük, hogy a még nyilvánosságra nem hozott, jogsértő reklámokat is betilthassák az eljáró hatóságok. E rendelkezés bevezetése is „felháborodást” váltott ki a reklámszakma köreiben: cenzúrát emlegettek. Pedig azEU-s rendelkezés kimondja, hogy ez nem jelentheti a hatóságok „kötelező” előzetes vizsgálódását. Itt csupán egy lehetőségről van szó, amennyiben valamilyen módon ilyen reklám a hatóság tudomására jut, megtilthatja annak közzétételét. Sem a reklámok „kötelező” előzetes bemutatásáról, sem a hatóságok „kötelező” előzetes vizsgálatáról nincs tehát szó sem az EU irányelvében, sem a törvénymódosításban. Valószínűleg félreértés korbácsolhatta fel az indulatokat, hiszen „cenzúráról” csak kötelezőség esetén lehetne szó. Az EU felé vállalt jogharmonizációs kötelezettség teljesítése érdekében a törvénymódosítás lehetővé teszi, hogy az eljáró hatóságok bizonyos esetekben megtilthassák a nyilvánosságra hozatal előtt álló jogsértő reklámok közzétételét.A törvénymódosítás a felkészülésre is hagy időt: rendelkezéseit 2001. március 1-jétől kell alkalmazni, kivéve a dohányreklámok tilalmát. Ez utóbbiak – a közterületi reklámhordozókra vonatkozóan 2002. január 1-jétől, egyéb esetekben 2001. július 1-jétől hatályosak. A jogsértőkkel szemben a megtévesztő és az összehasonlító reklámok esetén a Gazdasági Versenyhivatal, a többi esetben a fogyasztóvédelmi felügyelőségek járnak el. Amennyiben a jogsértő reklámok rádióban vagy televízióban kerülnek bemutatásra, az ORTT jogosult eljárni.