Néhány hónappal ezelőtt hosszabb elemzésben foglalkoztunk a nyugati médiumok Magyarország-képével. Nézzük, mi történt azóta. Változott-e valami? Különös tekintettel arra, hogy néhányan azok közül, akik rendszeresen (dez)informálják a nyugati közvélemény egy jelentős részét, időközben hazánkban jártak egy konferenciaszerű eszmecserén, azt tisztázandó: mi is az a sajtószabadság... És ha már itt jártak, találkoztak hírforrásaikkal is. Azokkal a „független” magyar értelmiségiekkel, akik ezer szállal kötődnek a baloldali pártokhoz, de ezt rendszeresen elhallgatják.2001 márciusában az osztrák Die Presse Demszky Gábornak üzent. Eugen Pogany-Falkenhausen nehezményezte, hogy Demszky a hannoveri villamosok ügyében megegyezett a szocialistákkal, ezzel eljátszotta annak esélyét, hogy a liberálisan gondolkodó urbánusok miniszterelnök-jelöltje legyen... Kár, hogy a pártatlan és objektív tájékoztatás jegyében a szerző nem közölte olvasóival, hogy Demszky Gábor egy teljesen esélytelen párt kissé komikus önjelöltje.A Der Standard szerzője, Gregor Mayer szerint sokan aggódnak, hogy vajon az MNB új elnöke, Járai Zsigmond mennyire független. Merthogy az előző elnök – Surányi György – az volt. A szerző itt is az elhallgatás módszerével él, és nem tájékoztatja olvasóit arról, hogy Surányi valójában milyen sunyi és ravasz szerepet töltött be a magyar belpolitikában. (Gondoljunk csak az 1998-as választások előtti akciójára.) Ám Mayer úr nemcsak elhallgat, de hazudik is: állítása szerint az Orbán-kormány ideje alatt a családi támogatások mértéke reálértékben csökkent a Horn–Kuncze-kormány alatti juttatásokhoz képest. Ez az állítás annyira valótlan, hogy már cáfolni sem érdemes. Úgy látszik Mayer úr már nemcsak Petschnig Mária Zitát és Haraszti Miklóst kérdezte meg, hanem valamelyik munkáspárti közgazdászt is...A Profil című bécsi lapban a trockista múltjára ma is büszke Georg Hoffmann-Ostenhof és Gregor Mayer a változatosság kedvéért Konrád Györggyel készített interjút, aki Berlusconit átmeneti jelenségnek minősítette, a hatalom decentralizálását az Európai Parlamentben pedig attól várja, hogy „szörnyű bandáink, a kelet- és közép-európaiak” is bekerüljenek...Az Il Manifesto című kommunista olasz hetilapban azt állítják, hogy Magyarországon a romákat társadalmilag megkülönböztetik. Konrád Györgyöt és Esterházy Pétert név szerint említve azt hangsúlyozzák, hogy a Jospin francia miniszterelnöknek írt köszönő levél erkölcsi például szolgálhat a magyar társadalomnak.Egy kaliforniai lapban – San Francisco Chronicle – jelent meg Sam Loewenberg tudósítása, aki már átfogó értékelést ad a magyar belpolitikáról. (Ehhez nyújtott segítséget – többek között – Haraszti Miklós.) Természetesen arról van szó, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt egyre szélsőségesebb, és magához öleli az antiszemita és nacionalista erőket is. A Fideszt állítólag sokan a nacionalisták és a pokolból jövő yup-pie-k gonosz egyesülésének tartják. Magyarországon a nacionalizmusnak és az antiszemitizmusnak hosszú előélete van, ezért valószínűleg nem véletlen a mindenütt jelenlévő „látens antiszemitizmus.” A tudósító szerint a Fidesz jobbratolódásában az amerikai Republikánus Párttal fenntartott kapcsolatai is szerepet játszottak.Úgy tűnik, hogy a nemzetközi közvélemény befolyásolásában Tamás Gáspár Miklós sem akar lemaradni, mert legújabb fantazmagóriáját egyszerre három helyen jelentette meg: a portugál Publico és a cseh Mlada Fronta Dnes mellett a svéd Dagens Nyheter is közölte eredetinek egyáltalán nem mondható gondolatait. (Lovas István szerint a cikket a Project Syndicate menedzselte.) Tamás szerint Orbán kirekesztő politikát folytat, ezért rokonítható Haiderrel és Berlusconival. A megjelenő újfasizmus a közép szélsősége, egyfajta centrista szélsőség. Orbán természetesen posztfasiszta politikát folytat. Mint látható, az egész gondolati konstrukció egyetlen célt szolgál: azt, hogy valahogy le lehessen vezetni belőle, hogy a jobbközép magyar kormány valójában fasiszta. A tényektől függetlenül a konklúzió adott és állandó: a bizonyítási eljárás pedig a hihetőség és az eladhatóság érdekében változó. Az ilyen típusú írások Magyarországon már régen nem hatnak, de az említett külföldi újságok olvasói aligha tudják, hogy például Tamás az elmúlt tíz évben hogyan jutott el az antikommunizmustól a keresztyén konzervativizmuson át a liberalizmusig, majd onnan az anarchista szélsőbalig. Hogy már mindent leírt, beleértve mindennek az ellenkezőjét is...E rövid áttekintés alapján számunkra nyilvánvalóvá vált, hogy az előítéletek, az identitászavar és az íráskényszer ellen nincs hatékony orvosság. A tudósításokat és a publicisztikákat figyelve, sajnálattal közölhetjük, hogy Nyugaton a helyzet változatlan... Ugyanazok, ugyanazért és ugyanúgy teszik a dolgukat.
origo.hu
Menczer Tamás: Hazudós vagy, Peti! - videó
