A Biblia, amikor profitvadász kezébe kerül

Június 14-én a Magyar Nemzet e hasábokon jelentette meg Csorba József Internet=kultúra…! című írását, amely részben kitért a Biblia kódolásával kapcsolatos vitákra is. A nálunk karácsony előtt megjelent könyv – A Biblia kódja – szerzője, Michael Drosnin nagy vihart kavart, nem csak a tudományos világban. Először az Amerikai Matematikai Társaság egyik folyóirata (Notices, 1997. szeptember, 935. oldal) szemlézte a huszonöt dolláros könyvet azon az alapon, hogy a szerző bizonyos matematikai és számítógépes segédlettel esett neki a héber Szentírásnak, hogy egy korábbi, H. M. D. Weissmandel rabbitól a 40-es, 50-es évekből származó ötletet továbbfejlesztve jövendőmondó szentenciákat csiholjon ki belőle.A szerző, a The Washington Post korábbi riportere és munkatársa az egyik legrégibb, fizikailag is fennmaradt héber nyelvű Szentírást, azon belül Mózes öt könyvének úgynevezett Koren-féle változatát használta, mert ez a szöveg már számítógépen volt. A szent szöveget szóközök nélküli (mássalhangzós) betűk tömbjeként tárolták, és a számtani sorok szabálya szerint (állandó lépésközzel való lépegetéssel) részenkénti szövegeket emeltek ki belőle. Ha egy vízszintes és egy függőleges sorban ilyen módon két szó találkozott, akkor azok között jövendőmondó kapcsolatot értelmeztek. A szemléző, Allyn Jackson, követve feladatkörének előírásait, nem ment túl a kétségek óvatos megfogalmazásán. A szemle után két kommentár következett. A Harvard egyetem matematikaprofesszora, Shlomo Sternberg ennél vérmesebben fogalmazott: „kacsa”.Először is a „titkos üzenetek” alapja, a Koren-féle változat szövege esetleges, mert másolási hibák vannak benne – mint azt „minden komoly Talmud-hallgató tudja”. Csak a második törvénykönyvben (Mózes ötödik könyvében) 41 eltérés van a másik legrégebbi szöveg, a leningrádi (!) kódexhez képest. Amúgy az egész tórában mintegy száz helyen van eltérő szövegváltozat. Minderről a jóskönyv magyar fordítása mit sem tud, hozza a szerző azon állítását, hogy a „héber Szentírás-kéziratok között nincs eltérés a szövegben, mert a Talmudban írva van, hogy meg kell semmisíteni a kéziratot, ha abba másolási hiba került”. (Tudomásom szerint csak akkor, ha az Úr nevének tetragrammájába kerül elírás. A fordító konzultálhatott volna legalább egy első éves bóherrel.) Másodszor: szerinte elegendő hosszúságú szövegből a megadott számítástechnikai módszerrel szinte minden esemény előre jelezhető – akkor, ha az esemény már bekövetkezett.Ez utóbbi irányba ment el a másik kommentátor, Brendan McKay, az Ausztrál Nemzeti Egyetem munkatársa, aki (ó, borzalom!) egy profán könyvet vett elő a jóslás számára. Ez a tengeri jogok egyezménye (Convention on the Law of the Sea), amelyet 1982-ben írtak alá. Nevezetesen ő nemcsak Jichák Rabin miniszterelnök, hanem több mint tíz neves személy meggyilkolását is kiolvasta a szövegből. Például Trockijét, Ghandiét, Robert Kennedyét, sőt még a jóskönyv szerzőjének meggyilkolását is. A könyvismertetésnek következményei is lettek. M. Dugas a Baylor egyetemről rettentően fel volt háborodva, hogy a tudóstársaság egyik hivatalos lapja egyáltalán szemlézte ezt a tudománytól meglehetősen távol álló könyvet. Ez „teljes képtelenség” – nyilatkozta (Notices, 1997. november, 1287. oldal).A tudományos folyóirat utóbbi száma természetesen helyt adott M. Drosnin rekontrájának is, amely legalább olyan érdekes, mint a könyv maga. A fő ellenérve az volt, hogy a Bibliában talált jóslatok két, egymást keresztező betűsorból tevődnek össze. Ez más forrásból nem hozható ki – hiszen a többi szöveget sorfolytonosan tárolták. (De mi lesz akkor, ha a Háború és békét tömb formájában viszik a számítógépbe?) A kommentátorok különben is szégyelljék magukat! Számomra mégis az volt a legérdekesebb, amikor bevallotta a szerző – aki önmagát egyébként Galileihez hasonlította –, hogy nem vallásos, nem is istenhívő, de a tórában annyi emberi tapasztalat és bölcsesség halmozódott fel, hogy abból még a jövőt is előre lehet jelezni. Ez a negatív hitvallás különösen azért figyelemre méltó, mivel a magyar fordítás mintha egy hívő ember profitját, pardon, profilját rajzolná fel. Az végül nem derült ki a cikkből, hogy Brendan McKay megjegyzése a szerző szomorú jövőjét illetően tudományos eredmény, morbid vicc vagy burkolt fenyegetés-e. Az viszont biztos, hogy az ókori zsidó törvények az istenkáromlást megkövezéssel büntették. Ez a tórából egyértelműen kiolvasható.