Árnyékkormány, vagy amit akartok

A jelek szerint a politikai szappanoperák kedvelői újabb lélegzetelállító izgalmak elé néznek. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Medgyessy Péter a minap bejelentette, hogy legkésőbb 2002 januárjára megalakul a legnagyobb ellenzéki párt legújabb csodafegyvere, az árnyékkormány. Ha a jelölt nem feddhetetlen erkölcsileg és politikailag, valamint nem szakértő, akkor ne is álmodjék arról, hogy bekerül ebbe a Dream Teambe. Vélhetőleg kemény közelharc indul így el a Köztársaság téri irodaház barikádjai mögött, hiszen szakértőkből közismerten igen jól „el van eresztve” a derék szocialista párt. Akik végigkísérték az elmúlt években a Németh Miklós visszatér és a Miniszterelnök-jelölés című folytatásos teleregényeket, azok most is nagy várakozással tekinthetnek a közkedvelt szereplőkre. Nézzünk bele hát a sorozat néhány epizódjába!
1. rész: Kiss Péter, a Baloldali Tömörülés vezetője kis híján gutatütést kap, amikor elolvassa a Magyar Hírlap november 15-i számában azon sorokat, hogy az árnyékkormány és a Horn-kormány között alig lesz átfedés. Ezek szerint én kimaradok? – kérdezi a tanácstalanul álló Krausz Tamástól. Hát hiába dolgoztam én annyit a párt szociális programjával? Még arra se érdemesítenek, hogy újra rám bízzák a munkaügyi tárcát? Ezt én nem fogom annyiban hagyni! Rövid gondolkodás után úgy dönt, hogy lehetőséget kér egy interjúra az m1 Aktuális című műsorától, hogy kifejthesse a baloldaliság fontosságát a leendő kormány gondolkodásában. Krausz vállalja, hogy publikál egy tanulmányt a Mozgó Világban, amelyben azt elemzi, hogy a tőkés, kapitalista társadalom csak akkor lehet emberarcú, ha a baloldal hagyományos szociális érzékenységét leginkább képviselő humán értelmiség szerepet kap a kormányzatban.
2. rész: Baja Ferenc ugyanezen a napon ketrecbe zárt oroszlánként járkál az irodájában. Méghogy a Szili Kataliné lesz a környezetvédelem! Nem úgy van az! Miután lecsillapodott, feltárcsázza Szekeres Imrét, aki éppen a választókörzetében, Jászapátin tartózkodik. Mivel Szekerest is nyugtalanítja, hogy esetleg árnyék(miniszteri)szék nélkül marad, megállapodnak, hogy közösen gyakorolnak majd Kovács Lászlóra nyomást, mégpedig egy új platform megalapításának ötletét meglebegtetve, mert köztudomású, hogy a pártelnök ezektől irtózik a legjobban. Miután befejezte a telefonbeszélgetést, Bajának már jobb a kedve, csak abban kételkedik, hogy ehhez a platformalapításhoz miért azokat a Vas megyei szocialistákat kell elsőként megnyerni, akik még soha egyetlen választáson sem tudtak győzni? Végül belátja, hogy kár ezen morfondírozni, mert az Imrénél jobban senki nem tud ebben a dzsungelben eligazodni. Ha ő így gondolja, biztos így is van.
3. rész: Schalkhammer Antal kedélyesen hátradől a kedvenc tatabányai vendéglőjében, miután baráti társaságban elfogyasztotta hat fogásból álló ebédjét. Körülötte ismert MSZOSZ-vezetők, akik mostanában azért idegesek, mert a gomba módra szaporodó rendőr nyomozók, pilóták meg búzaégetők miatt vészesen fogynak a biztos befutást jelentő helyek az MSZP jelöltlistáin. Márpedig a szakszervezeti vezetők többször is jelezték, hogy a tagság szavazatait az MSZP nem fogja ingyen megkapni. Pozíciók, privatizációs falatok és persze némi kormányzati befolyás ezeknek az ára, ezt ne felejtse senki. Schalkhammer társaival ellentétben nyugodt, mert tudja, hogy minél látványosabban nő a Fidesz előnye, annál készségesebb lesz irányukban az MSZP vezetése. Nyugi, fiúk! mondja elvbarátainak. Az idő nekünk dolgozik, még pár hét, és Kovács könyörögni fog Sándor Lacinak, hogy kampányoljunk már intenzívebben.
4. rész: Toller László feldúltan ront be Kovács László dolgozószobájába, aki még mindig fáradt, mert előző este nagyon sokáig tartott, mire lecsillapította Baja Ferencet és Kiss Pétert. (Ne idegeskedjetek, Feri! mondta nekik. Az árnyékkormány csak kampányfogás. Emlékezzetek: 1994-ben is beígértük a Kulcsár Kálmánt, a Glatzot, meg a többi főokost, és mégis ti kaptátok az összes tárcát. Most sem lesz másképp.) Szóval jön Toller, aki igen dühös: néhány altesti jelzőt is beillesztve monológjába kérdőre vonja Kovácsot, hogy miért Csabai Lászlóné a lakásügyi tárca várományosa, mikor a Széchenyi-terv pénzeiből Pécs tudott a legtöbbet megpályázni, és ennek ugye ki is a polgármestere? Kovács elhárítja Toller kritikáit, Medgyessyre hivatkozik, valamint fölemlíti, hogy legutóbb az időközi választáson nagyot égett a párt Pécsett, és mielőtt Toller követelőznék, mutasson is fel valamit.
5. rész: Este Kovács összefut Horn Gyulával, aki kissé fáradt az aznapi lakossági fórum miatt. Horn ingerülten közli, hogy hetvenéves létére többet dolgozik, mint a Tizenkitudjahányak Társasága, és ezért minimum az országos lista harmadik helye kell neki. Ha nem kapja meg, akkor visszavonul, és megy Németh Miklós után a nagy nihilbe. Kovács intelligens és jól nevelt, ezért nem vágja Horn szemébe: Gyulám, ha te önként viszszalépnél, azonnal nyernénk öt százalékot, ráadásul megspórolnánk egy csomó kifütyülést.
6. rész: Másnap Medgyessy Kováccsal tárgyal. A kormányfőjelölt korábbi lelkesedését jelentősen csökkentette, hogy valóságos Senki Alfonzzá vált, mert mára az ország összes egyeteméről és közintézményéből kitiltották, ezért lassan csak a legnagyobb titokban tartózkodhat a Magyar Köztársaság területén. (Sebaj – veti oda neki Kovács. Majd kirúgjuk a rektorokat, ha odakerülünk, és kész.) Medgyessy panaszkodik, hogy mostanában nem áll mellette kellő intenzitással a párt. A minap azt jelentette ki az iskolások ingyenes ebédjének folytatásaként, hogy ha ő kerül a miniszterelnöki székbe, rendeletben szabályozza, hogy a pékeket és a nyomdászokat ne lehessen hajnali öt óra előtt munkára rendelni, és töröljék el a nyilvános árnyékszékek használati díját a pályaudvarokon. És erre mi történik: amikor Rogán Antal kritizálta az ötleteit és badarságnak nevezte, senki nem állt mellé a pártból. Persze hogy nem, válaszolja a meggyötört Kovács. Ha nem mennek a nyomdászok és a pékek éjszakai műszakra, reggel nem lesz újság meg kenyér. Látszik, Peti, hogy nem ismered a valódi világot! Az ingyenbudi viszont nagyon jó ötlet, de ne használd az árnyékszék kifejezést, mert a jobboldali sajtó rögtön lecsap rá…
7. rész: Miután Medgyessy elment a napi kampányrendezvényére, egy sörözőbe, megérkezik Szabó Zoltán. Az erzsébetvárosi polgármester simulékony mosollyal kérdezi Kovácstól, hogy ugye övé lesz a nemzeti és etnikai kisebbségek miniszteri széke. Szó sem lehet róla, mordul fel a pártelnök. A múltkori Király utcai kilakoltatás után alig tudtuk bemesélni a közvéleménynek, hogy a roma gyerekek utcára tevése miatt mindenki hibás, csak a kilakoltatásról határozó önkormányzat és annak vezetője nem. Értsd meg, nem kockáztathatjuk a romaszavazatokat. Most pedig szeretnék végre egyedül maradni – folytatja, mert már napok óta rágom ezt az EU-országjelentést, de még mindig nem találtam olyan elmarasztalást, ami megérne egy sajtótájékoztatót. Szabó elviharzik, Kovács pedig az ezerszer begyakorolt szertatásos mozdulatokkal elmélyed az aktahegyek között.
8. rész: A következő napon két közvélemény-kutató intézet legfrissebb adatai is megjelennek: az egybehangzó mérések szerint fölényesen vezet a Fidesz–MDF közös lista. Mester Ákos gondterhelten pörgeti ujjai között az MTI-től kapott hírt. A 168 Óra főszerkesztője nagyon okos ember, érzi, hogy nem lesz sima ez az MSZP-győzelem (ha lesz egyáltalán, de erre már gondolni sem mer). Ráadásul a minap alig tudta lebeszélni Levendel Ádámot, a szocialista miniszterelnökök örökös tanácsadóját arról az őrültségről, hogy publikációt írjon egy közvélemény-kutatási minisztérium létrehozásának szükségességéről. Ne csinálj őrültséget, Ádám – mondta barátjának. A lakásügyi meg az informatikai tárcával együtt már így is több minisztérium megalakítása van eltervezve, mint amennyi egykor a Szovjetunióban volt. Ismered a szocialistákat. Ha megszimatolják a tervet, legalább tíz jelentkező lesz, aki alkalmasnak tartja magát.
9. (befejező) rész: Medgyessy Péter elégedetten dől hátra székében. Közeledik a karácsony, jön a Jézuska, örülhet mindenki az ajándékoknak. Kezében egy lista: az árnyékkormány tervezett névsora. Jól csengő nevek: Kovács, Juhász, Csabainé (nesze neked Toller!), Tóbiás, Szili és a többiek. Ez a csapat vetekszik az 1994-essel. Reszkess, Fidesz! Miután elgyönyörködött a nagy műben, lapozgatni kezdi az aznapi sajtót. Népszabadság, Népszava, Tallózó, meg a többi. Aztán kezébe veszi a Demokratát. Szórakozottan belelapoz, jókat nevet az általa mindig is szennylapnak tartott újságon, egészen addig, amíg fel nem tűnik az ismerős fotó arról a bizonyos épületről. A szívébe rémület hasít, az arca elsápad. A sorozat folytatását pedig az élet írja tovább.