Lehet-e „szülő” egy transzvesztita?

A gyermekvédelmi törvény 1997. évi XXXI. tv. 38. § (1) bekezdésében annak megállapítását kéri az illetékes területi szakszolgálatoktól, hogy az örökbe fogadni szándékozó személyisége és körülményei alapján alkalmas-e gyermek örökbefogadására.

2001. 11. 20. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A 39. § (2) bekezdésében erre a háziorvosi igazolás, a gyermekvédelmi szakszolgálat által megküldött szakvélemény, a környezettanulmány, az örökbe fogadni szándékozó személy meghallgatása, valamint szükség szerint egyéb bizonyítékokat határoz meg, amelyek birtokában az illetékes gyámhivatal dönt az örökbefogadó alkalmasságáról, és őt gyámhivatali határozatban jogosulttá teszi (vagy nem) arra, hogy gyermeket örökbe fogadhasson. Rácz Károly (vagyis Terry Black) transzvesztita örökbe fogadó „szülő” ügyében gondoljuk át, mire van szüksége a gyermeknek, akit örökbe kíván fogadni.
1. Biztonságos családra, ahol tisztázott helyzetben az élete során azt a traumát is fel tudja dolgozni, hogy nem vér szerinti családjában tudott felnőni. Vér szerinti családját el tudja gyászolni.
2. Olyan biztonságos családra, amely egészséges, fizikai, szellemi, pszichés, társadalmi, erkölcsi fejlődését, beilleszkedését biztosítani tudja.
3. Segíteni kell a gyermeknek azt a stigmát feldolgozni, amit a szülői házból való elkerülés vagy bele nem születése okoz. Ez a feladat az örökbe fogadó szülő szempontjából is igen megterhelő pszichésen, hiszen fantomszülőként mindvégig ott van a kapcsolatukban a biológiai szülő.
4. Az örökbefogadás identitásproblémát is felvet (honnan jöttem, hogy lettem stb.), mivel a felnevelő szülő családi történeteiben természetes módon csak az örökbefogadás pillanatától szerepel a gyermek, így ezen úton (identitás keresése) végig kell vezetnie az örökbe fogadó szülőnek a gyermeket.
Rácz Károly alkalmassága több szempontból is aggályos. A gyermekvédelmi törvény 48. § (2) c., valamint 46. § (1) f. pontja lehetővé teszi az egyedülálló által történő örökbefogadást, de előírja a más szülőként képzelt szülő bejegyzését. Transzszexuális-transzvesztita örökbefogadó szülőként tehát azt a pszichés terhet is ráteszik az örökbefogadó szülőre, hogy gyermek vállalásához – ha képzelt szülőtársként is, de – egy heteroszexuális kapcsolatot kell elviselnie.
Ugyanennek a gondolatnak a folytatása az identitás kérdése. Úgy gondolom, hogy a nemi identitással való azonosulni képtelenség valamilyen szintű személyiségzavar, még akkor is, ha megmarad az illető intimitáskörén belül. Abban az esetben, ha ezt a világ elé tárva, ebből élve, így ennek a feszültségét a világgal megosztva vállalja valaki, feltételezi azt, hogy a nemi identitás átadásában is ezt a természetesként felfogott zavart fogja továbbadni.
Itt említeném meg az ügy kapcsán az örökbe fogadó szülő által képviselt szembetűnő exhibicionizmust is, amit az örökbefogadás motivációjának egyik komponenseként is lehet értékelni. Az örökbe fogadott gyermek hovatartozási identitászavarát így a nemiidentitás-keresési zavarral is megtetézi. Azt gondolom, hogy ezek csak az együttgondolkodást, és nem a teljességet megcélzó felvetések az örökbefogadó személyiség alkalmasságát kérdőjelezik meg. Az örökbe fogadó szülő alkalmassága életkörülményei alapján is megkérdőjelezhető.
A fent nevezett örökbe fogadó szülő foglalkozása előadóművész egy transzvesztita bárban. Itt feltehetően éjszaka dolgozik, amiből eltartja a gyermeket. Éjszaka ki lesz a gyermekkel? Egy örökbe fogadott gyermek kötődésének kialakulásához még fokozottabb állandóságra (állandó gondozó személyre) van szükség, mint a családban felnövőnél, a jelen esetben – mivel egy személy a gyermek jövőbeni családja – még inkább. A gyes kérdése mint megoldás, megint aggályos. Tudomásom szerint gyesre az apa (természetes nemét tekintve férfi az örökbefogadó szülő) a gyermek egyéves kora után mehet, feltehetően az anya-gyermek kapcsolat fontosságát figyelembe véve. Megemlíteném a stigma kérdését, ami az örökbe fogadott gyermekeknél sokszor megjelenik a társadalmi beilleszkedésük során. Ezt a rizikótényezőt erősíti fel az örökbe fogadó szülő által bevitt transzszexualitás mint stigma, és ehhez még járulhat a szülő foglalkozását érintő közgondolkodás mint stigma, ami megintcsak az örökbe fogadott gyermek beilleszkedését nehezíti.
A fenti örökbefogadásra nyílt örökbefogadásként került sor, ezért nagyon fontos, hogy elkerüljük a megítélésében szinte kínálkozó csúsztatásokat. A gyermek szempontjából nem megfelelőnek ítélhető örökbefogadás oka az örökbe fogadó szülő alkalmasságának nem kellő körültekintéssel való megítélése volt, és nem a nyílt örökbefogadás. Bármilyen groteszk, de ebben az esetben a gyermek, Danika szempontjából az egyedüli nyereség a személye körüli médiavihar, amelyben az anya is megjelent fizikai valóságában. Így a gyermek számára mindig elérhető lesz az élettörténetének kezdete, amiről így mindent tudni fog, amikor akarja, és ez a nyílt örökbefogadás hozadéka.
A titkos örökbefogadás (amelynek középpontjában a titok szerepel, kiszorítva a gyermek természetes kíváncsiságát a múltjáról, és amely az örökbe fogadó szülőt sem gátolja meg abban, hogy belecsábuljon a vér szerinti szülő az ő esetében hamis szerepébe) csak a bürokráciát szolgálja ki. Tehát az örökbefogadás újragondolásánál a gyermek igényeit kell a középpontba helyezni, és ez az, hogy minél előbb (akár a szülőszobából) nyíltan, a biológiai szülővel együttműködve, de szervezeti háttérrel (ezt szolgálják az olyan civil szervezetek, mint a Gólyahír) kerüljön az örökbe fogadó szülőkhöz. És ugyanez a nyitottság és az örökbeadás ne álljon meg a csecsemő- és kisgyermekkorúaknál. Példaként említem, hogy a hetekben is jelentkezett tanácsért örökbe fogadni vágyó szülő, aki héttől tízéves gyereket szeretett volna, lehetőleg nyíltan örökbe fogadni, és erre nem tudtunk szervezett lehetőséget ajánlani. Az örökbefogadás a társadalom előtt is titkosan zajlik, nincs információ az igényekről, csak a botrányokról. A média tehetne róla, hogy keressenek vállalkozó szülőket magasabb életkorú, fogyatékos vagy beteg gyermek számára folyamatosan.
A transzszexualitás-transzvesztitizmus a szexuális másságok körébe tartozik, ami nem lehet egyenrangú az etnikai, vallási mássággal, így tehát a társadalmi megítélése sem ugyanaz. A szexuális másság egy-egy ember intimitásának a körébe tartozik, és nem a társadalmi diszkrimináció körébe. Nem kirekesztésről vagy elítélésről van szó, hanem arról, hogy a dolgokat a helyükön kezeljük azért, hogy elkerüljük az ilyenfajta, tévesen szakmainak mondott, elfogadhatatlan döntéseket.
A szerző gyógypedagógus-pszichopedagógus

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.