Szegény Bayer Zsolt!

Célpont lett a derék publicista, álszent erkölcscsőszök és nyelvművelők által űzött vad, az ATV múlt hét pénteki Sajtóklubja óta Magyarország első számú közellensége. Pedig semmi rosszat nem csinált, csak tett pár megjegyzést, nem éppen kedveskedő kifejezésekkel illetve az ellenzék némely politikusát. Maradjunk annyiban, hogy az ő dolga, mit mondott a műsorban, és mivel Magyarországon 1998 óta korlátlan mértékben érvényesülhet a sajtó- és szólásszabadság, a demokrácia elveinek megfelelően az ő felelőssége minden egyes szó, amely elhangzott a kamerák előtt. Az, hogy ki vette magára a „rohadt gyilkosok” ingét, vagy éppen ki sértődött meg rajta, szintén mindenkinek a maga felelőssége, és mivel Magyarország alkotmányos jogállam, mindenki kedve szerint perelhet, polémiázhat, sértegethet és megalázhat bármikor bárkit.
Az persze elgondolkodtató, hogy a Bayerre fenekedők miért nem botránkoztak meg ennyire a Heti Hetes egy-egy adásától? Miért azt a Grespik Lászlót froclizzák, aki semmi mást nem tesz, mint megpróbál elégtételt venni néhány hasonlóan fajsúlyos sértésért?
De lenne egy másik olvasata is a dolognak. Vajon a mélyen tisztelt balliberális sajtó milyen nyelvet használ? Szép, tiszta magyar beszédet, vagy valami mást? Nézzük meg az egyszerűség okáért a Soros Alapítvány által pénzelt Magyar Narancs című hetilapot, a szabadszájú balliberalizmus egyik előretolt hadállását, amelynek míves magyarsága forradalmasította a publicisztika nyelvezetét. Lapozzuk fel a lap 1998. június 18-i számát, és keressük meg a Tüntetés Galántán: nincs hova hátrálni című cikket a Világfalu rovatban. A remek kis írás szerzője Turcsányi Sándor. A téma izgalmas: néhány héttel az amúgy Meciar bukását jelentő szeptemberi választások előtt Galántán tüntetés volt, amelynek egyik oka az iskolatörvény módosítása volt, ami a Szlovák Nemzeti Párt javaslatára azt eredményezte, hogy a magyar tannyelvű iskolákban a földrajzot, a történelmet és a testnevelést kezdettől fogva, majd később a magyar kivételével minden tantárgyat szlovákul oktassanak. A másik ok a március 15-én elcsapott két iskolaigazgató, a bátorkeszi Novák Ferenc és a búcsi Varga Lajos hivatalba való visszahelyezésének követelése. A cikk szerzőjét joggal háborították fel a szlovák döntések, és a későbbiekben joggal vonta felelősségre írásában Horn Gyulát és kormányát, felidézve, mit is műveltek a magyar–szlovák kapcsolatok címszó alatt. Íme, a cikkrészlet: „Horn Gyula és sameszai úgyszólván teljes regnálásuk alatt sunyiban – azaz parlamenti és kormányzati felhatalmazás nélkül, a saját szakállukra – alkudoztak valahol a vadregényes Tátrában a bősi vízlépcsőről, direkt a magyarok és a szlovákok háta mögött. Ugyan mi a szent szart kérhettek ők számon bárkin is, bármit is? Még az ótátrafüredi szállodájuk csálingere is leköpte volna őket, ha repetát mertek volna kérni a sztrapacskából.”
Na igen. Horn Gyula és a legendásan kompromisszumkereső MSZP-s külpolitika Kovács László hadparancsnokságával. Tulajdonképpen egyet is érthetünk a szerzővel, legalábbis ama bizonyos jelzős szerkezetet leszámítva. Ez azonban a kisebb érdekesség. A cikkíró ugyanis felidézi az 1997-es esztendő néhány szlovákiai iskolabotrányát, kiegészítve azzal, hogy Horn és Meciar ez időben megrendezett győri találkozóján semmi nem történt a magyar iskolavezetők védelmében. Mit is ír ennek kapcsán Soros György kedvenc magyar újságjának aligha MIÉP-es érzelmű munkatársa? „1997 július elsején a közben munkajogi perét megnyerő, ám igazgatói székébe vissza nem helyezett rozsnyói Tóth Sándort pedagógusi állásából is elbocsátják. Augusztus 11-én Kovács Zoltán, a szádalmási alapiskola igazgatója következik. Négy nap múlva Gyula és Vlado Győrben leszopja egymás faszát.”
Ejha! Vlado és Gyula Győrben! A diplomáciai tárgyalás, a magyar érdekek képviselete helyett ezt művelték? Még ilyet! Mire nem képes ez a Gyula! Vagy csak az újságíró túlzott? És mindez egy balliberális lapban, amelyet ez a ronda, gonosz Fidesz később a padlóra küldött, amikor az akkor postabanki tulajdonú laptól a neves bankház princztelenítése után megvont minden támogatást. De komolyra fordítva a szót: ezen a minden határon túlmenő, elképzelhetetlenül undorító és obszcén minősítésen miért nem akadt ki Kornis Mihály kétezer értelmiségije, akiknek a véleményével senki nem mehet szembe ebben az országban?
Miért nem perelt Horn vagy az MSZP? Esetleg Meciar? Miért van az, hogy egy balliberális úgy trágárkodhat, káromkodhat, ahogy akar, de ha egy jobboldali majdnem megközelítve a Heti Hetes szókincsét, elszólja magát, már országos botrány kerekedik a dologból? Jó lenne egyszer megtudni a választ.
Anélkül, hogy félnénk repetát kérni a szlovák sztrapacskából.