A szent társaság, akik hitüket sohasem hagyták el, a kommunizmus mártír, vértanú és üldözött papjai, mint Márton Áron erdélyi katolikus püspök, Ravasz László református püspök, Mindszenty József esztergomi érsek, hercegprímás, Romzsa Tódor, Munkács görögkatolikus, vértanú püspöke és Józan Miklós unitárius püspök.
Az egyházi iskolák államosítása ellen folytatott küzdelemben, 1948-ban a kommunista sajtó – Mihályfi Ernővel az élen – evangélikus Mindszentynek nevezte Ordass Lajost, utalva a bíboros és püspök hajthatatlanságára. 4885 iskolát vettek el a történelmi egyházaktól, ebből 3148 tartozott a katolikus egyházhoz, száznál több az evangélikushoz. Ordass püspök egyháza integritásáért és identitásáért küzdött, nem írta alá egyháza és az állam között tervezett egyezményt, inkább vállalta a börtönt, majd a belső száműzetést. 1948. október 1-jén hamis vádak alapján két év fegyházra, hivatalvesztésre, politikai jogainak ötévi felfüggesztésére ítélték. A szegedi Csillag börtönben a papokat a börtönudvaron séta közben láncra fűzték, köztük volt Ordass Lajos. Akárcsak Mindszenty, úgy az evangélikus egyház vezetője sem hitt a Rákosi-rendszer ígéreteinek, nem tettek engedményt lelkiismeretüknek, mert tisztában voltak azzal, hogy az ÁVO emberei ígéreteiket úgysem tartják meg.
Az evangélikus püspök mellszobrának felavatásakor Szebik Imre, az evangélikus egyház püspök-elnöke elmondta, hogy Ordass Lajos 1978-ig, harminchárom éven át volt egyházuk első számú vezetője, viszont hivatását csupán csak öt évig gyakorolhatta. 1945-ben választotta püspökké a gyülekezet, de 1948-ban, az úgymond kommunista fordulat évében fosztották meg hivatalától. Akkor Dezséry László ült a püspöki székbe. 1956-ban Ordasst ismét visszahelyezték jogaiba, de a forradalom leverése után két évvel, a népköztársaság elleni tevékenységéért ismét leváltották, helyébe az állami hatóságok jóváhagyásával Káldy Zoltán, Tolna– baranyai esperes került.
Káposzta Lajos evangélikus püspökhelyettes, a soltvadkerti gyülekezet lelkésze, Ordass másodszori meghurcoltatása idején – akárcsak Szebik Imre – teológushallgató volt. Erre így emlékszik: – 1957-ben ő vett fel bennünket a teológiai akadémiára, határozott, kemény kézfogással. Akkor láttuk először. Ordass püspök úr volt az igehirdető az istentiszteleten. Igehirdetésének alapgondolata az volt: „…aki az eke szarvára teszi a kezét és hátra tekint, az nem méltó az Isten országára.” Egyszerű bizonyságtevésre gondoltunk – magyarázta Káposzta Lajos –, hiszen bennünket, vidéki parasztgyerekeket is úgy engedtek el otthonról, hogy amit elkezdtünk, azt végig kell csinálni. Sajnos, mi ahhoz a generációhoz tartozunk, akik meg tudják számolni az ujjukon, hogy hányszor hallottuk őt prédikálni. De azóta mi megtanultuk megszámlálhatatlanul Ordass Lajos műveit olvasni. Nekünk tulajdonképpen a lelkész szolgálatunk alatt lett példává. Igaz, erről a rendszerváltozásig a gyülekezet előtt nemigen beszélhettünk.
Szebik Imre püspök beszélgetésünk közben arra is felhívta a figyelmet, hogy Ordass Lajos lelki nagyságát bizonyította az a határozott álláspontja, miszerint a maga számára kijelölt úton saját magának kell végigmennie. Senkit nem akart bajba keverni. Sem a nászát, aki lelkész volt, sem a vejét, aki evangélikus papként szolgált, nem kötelezte arra, hogy ugyanezen az ösvényen haladjon, mert tudta, aki őt követi, azt az állam félreállította volna a szolgálattól. Ő biztatta is a lelkészeket: Ti szolgáljatok! Én megyek az Isten által kijelölt úton. Szebik Imre szerint Ordass olyan volt, mint egy világító tűzoszlop, mintegy jelezvén, hogy valami a történelemben, a totalitárius diktatúrában nincs rendjén, az egyház pedig a maga lehetőségei között próbál szolgálni. Azt vallotta, ami a mellszobrának is jelmondata: „Keresztfád alá állíttattál, Uram!” Keveseknek adatik meg az a kegyelem, hogy Krisztusért és az egyházáért szenvedést vállaljanak. Ordass Lajos ezek közé tartozott.
Nem lehetett kikerülni azt a kérdést, amit az evangélikus egyház két vezetőjének tettem fel. Vagyis azt, hogy a jelenlegi egyház miként viseli el, hogy voltak „szolgái”, akik jelentettek. Kell-e erről beszélni a tisztánlátás érdekében? Káposzta Lajos püspökhelyettesnek erről nem volt mondanivalója. Szebik Imre püspök csak annyit jegyzett meg, hogy tizenegy évvel a rendszerváltozás után már nincs igazán aktualitása. A magyar evangélikus egyház zsinata úgy határozott – hangsúlyozta a püspök –, hogy kötelezővé nem, de lehetővé teszi mindenki számára az átvilágítást, s ezzel segíteni akarja a tisztánlátást. Ezzel egyetértek és többen éltek ezzel a lehetőséggel.
A dokumentumok szerint Ordass Lajos püspököt egész életében figyelték, egyrészt az evangélikus egyházba beépített emberek, másrészt a Belügyminisztérium külső ügynökei. A Történeti Hivatal iratai szerint például a II/5-c alosztály Szigorúan titkos jelzéssel ellátott jelentése, „Karcsi” fedőnév alatt beszámolt 1957. december 27-én az evangélikus egyházi helyzetről. „Karcsi” szerint a püspök csökönyös, nem akar egyezséget kötni az államhatalommal, különösen, amikor a vele szemben álló papokról ezt mondta: „…úgy érzem, hogy az egyházi ellenzék vallató óráján ülök és nem az állammal tárgyalok.” Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után az éppencsak fellélegző, függetlenséget akaró evangélikus egyházat a „munkás-paraszt” hatalom újra teljes, most már MSZMP-s befolyás alá akarták vonni. De ehhez már nem kellett Ordass Lajos egyetemes püspök jelenléte. A jelentés után fél évvel, 1958-ban Ordasst leváltották, nyugdíjazták. Az egyház élére egy ideig kormánybiztost neveztek ki. A III/III-as ügyosztály azonban nem szállt le Ordass püspökről továbbra sem, ezt igazolja az 1965-ös, 1970-es jelentések Objektum dossziéja az Evangélikus egyházi reakció címmel. Itt „Hittevők” fedőnév alatt küldték a szigorúan titkos bizalmas jelentéseket. Ezt olvashatjuk a nemzetközi megbecsülésnek is örvendő magyar püspökről: „…az evangélikus egyház új vezetése és az állam közötti tárgyalások célja, hogy néhány olyan személyt is visszahelyezzen kulcspozícióba, akik a baloldali lelkészek álláspontját képviselik, de ezeket az ellenforradalom után Ordass püspök és társai igyekeztek mellőzni.” A „Hittevők” dossziéban a jelentéseket átvevő Baji László rendőrszázados írásban megjegyzi, hogy „…mi is szorgalmaztunk tárgyalásokat abból a célból, hogy néhány ügynökünket visszahelyezzünk olyan kulcspozícióba, ahonnan befolyásunk lehet az egyház politikai irányításában és Ordassék tevékenységének ellenőrzésében”.
Érdekes, ki lehetett „Karcsi”, kik voltak a „Hittevők”, akik besúgták, elárulták az evangélikus egyház érdekeit szem előtt tartó hű papokat. Ezt lehet, hogy soha nem tudjuk meg. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy Ordass Lajos püspök már öt éve meghalt, amikor még mindig foglalkoztak személyével, kisugárzásával. A III/I-es csoportfőnökség 1983-as feljegyzése ideológiai diverzióról számol be, méghozzá azzal kapcsolatosan, hogy az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Bernben kiadta Ordass Lajos evangélikus püspök Válogatott írások című könyvét, amit nagy mennyiségben csempésznek be Magyarországra, és a könyvet az evangélikus gyülekezetek terjesztik. A rendszerváltozás előtt, 1986-ban is született információs jelentés, méghozzá azzal kapcsolatban, hogy Terrai László, Norvégiában élő evangélikus pap, az egyházi emigráció vezető alakja az ellenforradalom – szóhasználatuk szerint – 30. évfordulójára könyvet akar megjelentetni Ordass Lajos püspök félreállításáról és arról, hogy miként lett jogtalanul Káldy Zoltán a magyar evangélikus egyház püspöke.
Ez a kis összeállítás is jelzi, hogy a magyar keresztény egyházakban belülről és kívülről is milyen kíméletlen harc folyt azok ellen, akik meg akarták őrizni egyházuk függetlenségét. Az más kérdés, hogy százszámra voltak azonban olyan keresztény papok Magyarország falvaiban, városaiban egyaránt, akik megőrizték a legnehezebb időkben is a hitet, a reménységet és egyházuk viszonylagos különállását.
***
A KOMMUNIZMUS ÜLDÖZÖTT PAPJAI
Apor Vilmos katolikus vértanú püspök (1892–1945)
Asztalos János, Pócspetri katolikus plébánosa
Márton Áron (1896–1980), az Erdélyi Katolikus Főegyházmegye püspöke
Ravasz László (1882–1975) református püspök
Mindszenty József (1892–1975) esztergomi érsek
Romzsa Tódor (1911–1947) a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye vértanú püspöke
Józan Miklós (1869–1946) a Magyar Unitárius Egyház egyesítő püspöke
Ordass Lajos (1901–1978) evangélikus püspök
origo.hu
Menczer Tamás: Hazudós vagy, Peti! - videó
