Harc a láthatatlan ellenség ellen

Az Egyesült Államok a világ vezető nagyhatalma, és ezért belső állapota nemcsak az amerikai népesség, hanem mindannyiunk helyzetét befolyásolja. A WTC ikertornyainak lerombolása hatalmas megrázkódtatást jelentett az USA polgárainak, és mélyreható változások kiindulópontja lehet nem csupán az Egyesült Államok, hanem a világ egésze számára is. Annak a megértéséhez, hogy a terrortámadás milyen távlati hatásokkal járhat az amerikaiak viselkedésére, át kell tekintenünk, milyen a kapcsolat az amerikai társadalom és vezetői között.
Ennek tárgyalása előtt röviden összefoglaljuk, melyek egy életképes társadalom alapvető jellemzői. Egy társadalom akkor virágzik, ha polgárait minél többféle kapcsolat köti egymáshoz, és ha az egyének boldogulása egyben a közösség jólétét is növeli. A társadalomnak alkalmazkodnia kell környezetének változásaihoz, legyen szó akár a természeti adottságokban vagy a környező társadalmakban bekövetkező átalakulásokról. A belső kapcsolatok és a környezethez való alkalmazkodás nélkülözhetetlen feltétele az egyén bizonyos fokú szabadságának elfogadása. Ha van szabadság, azaz ha az emberekhez eljuthatnak a döntéseikhez szükséges hírek és ismeretek, valamint a polgárok félelem nélkül határozhatnak a sorsukról, akkor a társadalom önmagát szervezve képes alkalmazkodni a külső változásokhoz és kialakíthatja a közösség számára kedvező létezési módokat.
Az ép társadalom rangsorolja a különböző tevékenységeket, és mindent a megfelelő szinten intéz el. Vannak olyan dolgok, amelyek csak az egyénre tartoznak, azokban ők döntenek. Ami a család, a kisebb-nagyobb közösségek ügye, abban hagyni kell, hogy ők határozhassanak. Vannak döntések, amelyek a társadalom egészét érintik, ezekkel a legfelsőbb szinteken kell dönteni. A társadalmak, az élő szervezethez hasonlóan, folyamatosan válaszokat adnak az érkező jelzésekre, alkalmazkodnak a környezetük változásaihoz. A parancsuralmi rendszer, amely megfosztja az embereket a szabadságuktól és egyformává teszi őket, megöli az élő társadalmat, és valamilyen gépezettel helyettesíti. Ezért a diktatúra nem képes az alkalmazkodásra, mivel az ép társadalmat behálózó tájékoztató rendszerek tönkretételével, az ismeretek eltitkolásával, központosításával életképtelenné teszi magát. Az ilyen rendszer felépítésénél fogva képtelen a kívülről és belülről érkező jelzések, hírek megfelelő érzékelésére és feldolgozására, ezért magától is összeomlik.
Az Amerikai Egyesült Államok demokráciájának kialakulását a földrajzi adottságok és az erősen egyedi történelmi előzmények tették lehetővé, ezért módszerei követhetetlenek. Az amerikai jogállam alapeszméje az egyén szabadságának és függetlenségének a lehető legteljesebb biztosítása. Az emberek és közösségek zsarnokságát, a kisebbségek elnyomását, elhallgattatását bonyolult intézményrendszer gátolja. Tény, hogy az amerikai polgár valóban példátlanul nagy döntési szabadsággal rendelkezik.
Kötöttségei, korlátozottságai csekélynek mondhatók. Az amerikai társadalmat lazán csatolt társadalomnak nevezhetjük. Az elnevezés oka pontosan az, hogy a társadalom az egyéni szabadság növelését tekinti fő értékének. Ez érződik az élet szinte minden területén. Ez az oka annak is, hogy az Egyesült Államokban a családi, rokoni kapcsolatok nem tűnnek olyan szorosnak, mint például Európában. A nagykorú amerikai sok esetben messze a szüleitől, olykor ezer kilométerekben mérhető távolságban él. Könnyű költözködni, a lakóhely – a pénztárca és a hitelképesség függvényében – tetszés szerint választható, nem jelent különösebb kötöttséget. A lehetőségek sokaságából mindenki adottságainak és igényeinek megfelelő életpályát választhat.
Az amerikai eszmény a sikeres, az újat felismerő, alkotó ember. Az, hogy legfőbb érték az egyén szabadsága, annak az elfogadását jelenti, hogy mindenki maga tudja a legjobban, mi számára a jó, nem szorul mások gyámkodására. A nagykorúvá váló amerikai polgár azonban nem valamely beavatási szertartás eredményeképpen válik szabaddá. A szabadságot, az azzal való élés képességét gyermek- és ifjúkorában kell elsajátítania. Ezért már az iskolát, annak alsó osztályait is az egyéni szabadság kibontakoztatásának igénye jellemzi. A gyermek egyéniségét, önállóságát tiszteletben tartva nem lehet őt tanulásra kényszeríteni, a nevelői tekintélyek súlyával munkára fogni. Ez viszont azzal jár, ha nincs kedve hozzá, a gyermek nem tanul.
A gyermeki szabadság elveire alapozott iskolában a tanulók nagy többsége tudatlan marad. Bár a diákok nem félnek az iskolától, nincsenek ilyen komplexusaik, a tudatlanság túl nagy árnak tűnhet, amit a szabadságért fizetni kell. Ez azonban csak az érem egyik oldala. Azok a tanulók ugyanis, akik valamilyen tekintetben tehetségesek, igencsak jól teljesítenek. Márpedig szinte mindenkinek lehet valamilyen egyéni adottsága, amelyet a saját és a köz javára érdemes fejleszteni. A szabad iskolában az igazán tehetséges tanulók igen hamar kiválnak a többiek közül. Képességeiket szabadon fejleszthetik. A pedagógusok érthető örömmel fogadják a tantárgyuk iránt érdeklődő diákokat, és a tankönyvek, segédanyagok gazdag választékából egyéniségre szabott módon fejlődhet a diák tudása, képessége. Ha igazi tehetség, a szülők anyagi helyzetétől függetlenül akár az Egyesült Államok legjobb egyetemén is végezhet. Ahogyan közismert az, hogy az amerikai alap- és középiskolák átlagos színvonala mennyire gyenge, el kell ismerni, hogy az Egyesült Államok első vonalbeli egyetemei egyben világelsők is. Az elit egyetemek képzési szintje rendkívül magas, oktatói gárdájuk elsőrangú, felszereltségük minden igényt kielégít.
Az átlagos USA-beli egyetemek, a magyar főiskoláknak megfelelő intézmények képzési színvonala azonban alacsony. Az általuk kibocsátott végzősök tudásszintje sok esetben a magyar érettségizettek szintjét sem éri el. A fentiek miatt az Egyesült Államok elitje tehetséges és a maga területén igen jól képzett. Bár a vezető réteghez való tartozás örökölhető, az oda való feljutás kiválasztási rendszere mentes a tekintélyelvtől, feudális jellegű kiváltságoktól. Ez az elit szervezi és alakítja az Egyesült Államok gazdaságát, szellemi és politikai életét. A elithez tartozó személyiségek körül szerveződő kisebb körök, csoportosulások kölcsönhatása hozza létre a példátlanul gazdag és sokszínű kulturális környezetet. A jellegzetes amerikai sikereket a kimagasló egyéni teljesítmények fémjelzik, mint a találmányok, a garázsban bütykölt személyi számítógép, az egyetemi hallgatók által fejlesztett szoftverek stb. Az amerikai társadalmat így a ragyogó egyéni teljesítmények, a gyors alkalmazkodó képesség, az új tisztelete és elfogadása jellemzi.
Csupán arról kell gondoskodni, hogy a nagy többség, amely európai és távol-keleti mércével nézve tudatlan és műveletlen, elfogadja a népesség töredékének, az alig néhány 4-5 százalékot jelentő elitnek az irányítását. Mivel az elit kiválasztási rendszere demokratikus, az amerikai társadalom követi az elitet. Mindezt segíti az amerikai nevelési rendszernek az a sajátossága, hogy nagyon nagy súlyt helyez a gyermekek személyiségének szocializálására, az amerikai értékek befogadására. Akik képesek lennének az elit irányításával szembeszállni, azokat az elit szinte automatikusan magába olvasztja. A többiek pedig természetesnek tartják, hogy a kiemelkedő teljesítményt nyújtókat követni, nem pedig megszólni és támadni kell. Az Egyesült Államokban ezért elismerik a teljesítményt, az irigység vezérelte gáncsoskodás jóval kisebb mértékű, mint nálunk, Európában.
A szabadság elveire épült amerikai társadalom hamar megtanulta, hogy a belső, osztályharcos küzdelem helyett sokkal célravezetőbb, ha az emberekben felgyülemlő erőszakosságot kifelé fordítják. A javakért nem egymással küzdenek, hanem jóval egyszerűbben kívülről, másoktól szerzik meg azokat. Miután a történelme során a nyugatra terjeszkedő állam benépesítette az észak-amerikai földrészt, a hódítási vágy nem csillapult. Az USA a XX. század közepére a világ legerősebb államává vált, majd a kilencvenes évekre versenytárs nélkül maradva uralta a világot.
Az ezredfordulót azonban már egy mély válságba sodródó Egyesült Államok köszöntötte. A kilencvenes évek gazdasági növekedése kifulladt, a fogyasztási vágyat a kifinomult hirdetési eljárásokkal sem sikerült tovább fokozni. A világ gazdag fogyasztói társadalmai hasonló csömörtől szenvednek. Kivéve Japánt, ahol az évtizedes gazdasági pangás végső soron talán azzal magyarázható, hogy a keleti hagyományok egyszerűen nem engedik, hogy az emberek gátlástalanul pazarolják a javakat. Nagyon sok japán ember például csak egyetlen helyiségben égeti a villanyt, pedig simán megengedhetné magának a díszkivilágítást is. Közben a világ népességének több mint 80 százaléka szegényesen, vagy egyenesen nélkülözve él. A rendelkezésre álló energiahordozók és egyéb nyersanyagok nem elegendők arra, hogy a gazdagok vég nélkül folytathassák a források elherdálását.
Például az USA olajszükségletének 57 százalékát behozatalból fedezi. A gazdag fogyasztói társadalmak és a szegény többség közötti feszültség lassan az elviselhetetlenségig fokozódik. Az USA polgárainak a nagy többsége azonban minderről mit sem tud. Bush elnök elődeinél is nyersebben utasította el, hogy az USA szövetségesei és/vagy ellenfelei véleményével és érdekeivel törődjön. 2001 augusztusában az amerikai sajtó sokkal többet foglalkozott a Florida partjainál feltűnt néhány cápával, mint a fenyegető argentin összeomlással.
Az amerikai társadalom működésének alapja, hogy az elitet és választott képviselőit bizalommal és engedelmesen követő népesség akkor szilárd, ha a dolgok rendben mennek. A tavaly szeptemberi támadás az eddigi – mondhatni – szép rendet verte szét. Kiderült, hogy az amerikai társadalom erősen sebezhető. Az emberek megzavarodtak, az elit pedig nem tud mit mondani nekik. Nem tudja a népet a régi módon szórakoztatni, nem működik a „kenyeret és cirkuszt” módszer. A korábban vetített és készülőben lévő filmek vetíthetetlenekké váltak.
Egyelőre nincs új amerikai hős, a cowboy most csak vaktában lövöldözhetne, és nincs megragadható ellenség sem, akit Amerika fenntartás nélkül utálhatna. A terrorizmus arc nélküli, egyes képviselőinek mumussá tétele éppen azt segítheti, hogy a rejtőzők zavartalanul készülődhessenek az újabb bevetésekre. A szeptemberi terrortámadás fő célja nyilván az USA meggyengítése volt.
A WTC tornyainak a lerombolása részben az amerikai társadalmat fenntartó bizalom gyengítését, ezzel az amerikai hatékonyság csökkentését tűzhette ki célul. A hozott intézkedések, mint a telefonok, elektronikus levelezések szabad lehallgatása, a bankszámlák lekérdezhetősége, a tízezer dollár feletti átutalások követése, a letartóztatási és bebörtönzési eljárások leegyszerűsítése sokszorosan sértik az amerikai alkotmány alapvető és oly büszkén hangoztatott cikkelyeit. Mégis, az amerikaiak elsöprő többsége, kilencven százaléka támogatja Bush elnök lépéseit, lemond szabadsága jó részéről, hogy nagyobb biztonságban érezhesse magát. Az értelmiségi elit a történelmi tapasztalatok alapján azonban jól tudja, hogy ilyen intézkedésekkel nem lehet terroristákat fogni, inkább az ellenvélemények elhallgattatására alkalmas rendeletekről van szó.
Az ezzel tisztában lévők megkísérlik a tiltakozást, ám nem sok eredménnyel. A coloradói egyetem tízezer hallgatója például lehurrogta a nagygyűlésén felszólaló, az intézkedéseket bíráló előadót. Amikor az előadó az amerikai alkotmány cikkelyeire hivatkozott, teljességgel beléfojtották a szót. Egy másik egyetemen a szemináriumot vezető, a terrortámadás mélyebb indítékait elemezni szándékozó oktatót egyszerűen nem engedik tovább tanítani.
Az esetleg tartós gazdasági visszaesés és az amerikai hatékonyságot erősen csökkentő, eredetileg terroristaellenesnek szánt intézkedések együttes hatása az USA társadalmának egyre mélyülő válságához vezethet. Nem valószínű, hogy az amerikai társadalom szeptember előtti állapota visszaállítható lenne. Az USA jövőjét kétféle forgatókönyv jellemezheti. Az egyik szerint a vezető réteg felismeri azt, hogy a korábbi életmód nem fenntartható. Arra törekszik majd, hogy az Egyesült Államok felmérhetetlenül nagy szellemi és gazdasági erejét nem a korábbi rendszer fenntartására, hanem az egész világot fenyegető környezeti és energiaválság leküzdésére, a szegény és gazdag társadalmak között feszülő ellentétek csökkentésére fordítsa.
Az amerikai nemzet, amely általában kész követni vezetőit, képes lenne ennek a nagy feladatnak a teljesítésére is. A borúlátó forgatókönyv szerint a válság mélyülése a háborús hangulat erősödéséhez, az USA kormányzatának megmerevedéséhez vezet. Az amerikai demokrácia tovább sérül, és a kisebbségi vélemények fokozatos elnyomása, a viták erőszakos elfojtása lehetetlenné teszi, hogy az USA megfelelő eljárásokat találjon az országot és világot nyomasztó feszültségek oldására.
Ez a gazdaság állandósuló válságával és a belső ellentétek további kiéleződésével járhat együtt, ami akár egy parancsuralmi rendszer kialakulásába is torkollhat. Csak reménykedhetünk abban, hogy nem a borúlátó forgatókönyv valósul meg.
A szerző atomfizikus