Álmodjunk mozgalmat most!

Álmodjunk mozgalmat most, miközben úgy tűnik, az Istennek sem múlik el Kovács pártelnök úrról a merev kampánygörcs. Hihetetlen tempóval küzd tovább a miniszterelnöki bársonyszékért, szerintem a későbbiek folyamán ő akar majd beleülni. A pulpitusra támaszkodó üvegzsebű Medgyessy eltussolt tőmondatai az ifjúkori Csermanek legszebb, emelkedett pillanatait idézik. A népfrontos nemzetépítés és megbocsájtás áhítatát: aki nincs ellenünk, az velünk – szóvirágát. Kavarog a kongresszus, nincs már greshames vádalku, néhány kósza lóláb belerúg a Fideszbe.
Álmodjunk mozgalmat most, mert megújult a párt, felvarrta leszakadt ráncait. Most mindösszesen háromnegyedük régi MSZMP-tag, vigad az Urálon túli matróna. A jogelőd elbitangolt M betűje is hazatalált Sándor László képében. Virtuálissá lett a munkás hatalma, kvázivá a demokrácia. A parlamenti nyitónapon Nagy Imrét siratják azok, kiknek szellemi elődei egykoron kötelet hurkoltak nyakára. Legitimizálják az Országház előtti teret, kisajátítják Károlyit, Kossuthot, Bibót meg mindenkit, ki rajtuk kívül él és mozog. A politikai szürrealizmus parlamenti bemutatója négy évre prolongálva, hirdetik harsányan. Gyülekeznek a tűznyelők.
Álmodjunk mozgalmat most, amikor folyton folyvást folyik a nyomulás, mustrát tart a cosa nostra, jönnek vissza az Al Bankos Caponék, a haverok, a gerbeaud-s pénzügyi tanácsadók. Buli van Aprajafalván. Mindent lenyúlnak, mindent eladnak, mindent kiforgatnak, mindent visszavesznek. Az ország megszállása folyamatban van, mindent elfoglalnak az intervenciós pénzügyér osztagok. A gázsit, a sarzsit Molra hangolják. Most nem finomkodnak keresztényi, polgári lélektől vezérelve, most nem jajonganak demokráciáért esedezve, most festik át a Lop Stop táblákat Lopj Most!-feliratra. Mert eljött az idő, az ő idejük. Készültek rá nagyon. Úgy hiszik, adottak a feltételek a teljes körű gazdasági és lelki gyarmatosításhoz. Megérkezett a külföldi felhatalmazás a tengerentúlról, Németországból és Nagy-Britanniából, Európa egén szélsőjobbos felhők gyűlnek, de Schröder még utoljára kivirágzik.
Álmodjunk mozgalmat most, mert a dadogó miniszterelnök külföldi bokacsattogtatása hazahallik. Hajbókolva lopják vissza ezt a liberál gerincet, ezt a narcisztikus sematizmust, ezt a megroggyant Kádár-stukkót. Tombol a proli-barokk, koloniál pompa, a Kőbánya-blues. Lesz itt segély dögivel, káposztás hús, meleg maláta, Medgyessy-vicc, kézben tartott sajtórománc, kedélyes Sas-taps, sekélyes Hofi-rekviem, és fellélegzik végre a kocsmák füstös népe. A Mester–Bolgár–Juszt trió máris keményen ellenzékellenes hangra vált, a Szabad Nép-es Magyar Szekfű hetente mocskolódik, az Élet az Irodalom határain túlra távozik. A politikai jó ízlés Barguzinba menekül. Sírba fekszik. A kereskedelmi médiákat átszervezik, megszűnik a harcos él, eltűnik a direkt politika, a kormányváltó láz. Minden csupa móka, könnyed kacagás.
Aztán lassan beborul. Az infláció meglendül, a forint lerohad. Az államkassza kiürül, s mindez persze Orbán bűne. Ő lesz minden bajok elapadhatatlan forrása, a mérgezett kút. Elkezdődik a polgári értékek viharos Odüsszeiája a posztkommunista szájakból felfakadó demokratikus habokon. Erre hajóznak sokan, erre vágyakoznak, erre a szocialista eldorádóra.
Álmodjunk mozgalmat most, mi régi evezősök. Álmodjunk komolyabb álmokat. Tegyük fel a kérdést Lenin elvtárs után szabadon: – Mi a teendő? Hogyan tovább, mihez kezdjünk most, hogy nálunk is nekilódult a polgári összefogás civil szervezeti felépítése, létrejött végre a magyar középrétegek szolidaritása? Mihez fogunk most, amikor százszámra bújnak elő az egyesülések apró csírái, amikor legfontosabb e formálódó mozgalom szervezeti kereteinek kialakítása és működtetése? Mi történik ezután, mi lesz később? Álmodozzunk, akár egykoron a lengyelek? Igen, merjünk bátrak lenni!
Álmodjunk mozgalmat most, ahol első feladat egy koordinációs központ létrehozása. (Ez részben már megvalósult a demokráciavonal segítségével.) Ennek a központi szervezetnek a felállításával létrejöhet a közvetlen kapcsolatteremtés a népi kezdeményezések ezernyi kicsiny csoportjával. Üzenjünk nekik, üzenjünk egymásnak SMS-sel, e-maillel, telefonnal, hírlevéllel. Ez a kovász, mely terjeszti, dagasztja a közélet kenyerét!
Álmodjunk mozgalmat most, ahol a második feladat saját médiaközpontunk felállítása, mely kikerüli az ellenséges (igen, az ellenséges) balliberális sajtó mérgezett nyilait. Előkészíti és kiépíti a polgári második nyilvánosság csatornáit, létrehozza a jobboldali szamizdatok láncolatát, önálló hírközlést üzemeltet, esetleg ingyenes újságot. Ez lehet az a szellemi erő, mely kikapcsolja és parkolópályára helyezi a központosított agymosást.
Álmodjunk mozgalmat most, álmodjuk meg a harmadik létrehozandó intézményt, a mozgalom látványközpontját. Egy testületet, mely képzőművészek, reklámszakemberek bevonásával megtervezi és tudatosan felépíti a népi kezdeményezés egységes, külső vizuális megjelenítését. A logót, az emblémát, a transzparens és plakát arculatát, az országot elárasztó zászlók, jelvények, matricák kavalkádját. Ennek az erőnek kezében lehetne az összes modern és dinamikus kampánytechnika.
Álmodjunk mozgalmat most, ahol létrejön az összefogás hálózatának jogi központja, mely feltárja, elemzi és regisztrálja az új hatalom által elkövetett jogsértéseket, képviseli a mozgalom jogvédelmét, jogsegélyszolgálatot üzemeltet. Jogi eljárásokat és pereket indít, hogy megvédje a nemtelen politikai támadásoktól szervezete tagjait.
Álmodjunk mozgalmat most, ahol az ötödik feladat a szerveződések önálló pénzügyi alapjának megteremtése. Álmodjunk egy nagy, átfogó pénzügyi alapítványt, mely támogatókat keres az élet minden területéről, a multiktól az egyszerű adófizetőkig, kül- és belföldön egyaránt. Szervezetünknek idővel könyveket, folyóiratokat, előadókat és művészeket, utcai akciókat és tüntetéseket kell finanszíroznia. Semmiképpen ne legyen rászorulva ez a fiatal kezdeményezés a pártok anyagi támogatására! A Soros Alapítványtól se várjunk mosott tőkét. Ne vergődjünk a nyitott társadalom pénzügyi láncain.
Álmodjunk mozgalmat most, ahol a legsürgősebb feladat mielőbb létrehozni és működtetni a jobboldali erők árnyékkormányát! Ezzel a politikai eszközzel folyamatos nyomás alatt tartható a csekély létszámfölényben lévő baloldali kormánytöbbség. Olyan fotogén, a média világában járatos közéleti szereplőket kell találnunk, akikben egyszerre van jelen az adott terület kiváló szakértelme és a jó verbális, kommunikációs képesség. A mozgalom csoportosulásainak meghívására hiteles és őszinte politikusoknak kell fáradhatatlanul járniuk a vidéket. Rendszeres, kihelyezett árnyékkormányüléseken tematizálni kell az országos közbeszédet. Ha a felmerülő és frappánsan kidolgozott ötleteinket elfogadja a baloldal, az jó, ha nem, az még jobb. Egy biztos: az ismét hatalomra került szocialisták nehezen viselik a szellemi szabad versenyt.
Álmodjuk azt, hogy ennek az árnyékkormánynak a miniszterelnöke nem lehet más, mint a polgári mozgalom vezéralakja, Orbán Viktor. Ő a jobboldal egységének garanciája. Az ő személye az, mely pillanatok alatt tömegeket képes mozgósítani. Ő lesz az is, akit a mozgalom szétverése érdekében – mint eddig, a továbbiakban is – a legvadabbul és legalpáribb módon fognak támadni. Álmodjuk azt, hogy képesek vagyunk megvédeni magunkat a hit összetartó erejével.
Álmodjunk mozgalmat most, hogy nyakunkon a nyár, és közeledik az önkormányzati választás. Revansot vehetünk! De… Ha a Fidesz nem lép gyorsan és határozottan egy ütőképes mozgalom irányába, ha politikusai a nagy hőségben visszavonulnak pihenni és üdülési csekket váltanak a trópusokra, ha megelégednek a parlamenti NEM gombok nyomogatásával, ha háttérbe vonják vezetőjüket, ha sorsára hagyják ezt a gejzírként fellövellő spontán népi kezdeményezést, úgy ez a tömeg könnyen csalódottá és apatikussá válik. Ez a mozgalom a nyilvánvaló választási csalások és a hatalomba visszakapaszkodott exmarxisták arroganciája miatt egyszerre dühös és elszánt; ezt a lelkes tömeget, hogy ne váljon teljes mellszélességben kiábrándult erővé, országépítő tartalommal kell megtölteni. Ez a nagy és nemes feladat vár a millenniumi álmok álmodóira. Nem langyos kádári masszát kell összekovácsolni, hanem öntudatos és határozott polgári erőket. Ezt a stratégiát és taktikát tanultam egykori gdanski barátaimtól. Tőlük, kik oly sok mindent kipróbáltak és megértek már, de sohasem adták fel.
Egy pillanatra sem. Álmodozzunk tehát, álmodjunk mozgalmat most – amíg nem késő!

A szerző az Inconnu csoport tagja