Levélféle a párton kívüli miniszterelnöknek

Ugye, most jó lesz nekünk? Évente nyolcezer bérlakás fog épülni az ön támogatásával. Magát fogja mindenki éltetni. Nem lesz többé otthontalan, hiszen ez a nyolcezer csak a kezdet, nem?
Ugye, most jó lesz nekünk?
Az utcákon biztonság lesz, többé nem kell féltenünk gyermekeinket a sötét fővárosban. Új rendőrőrsök épülnek, minden sarkon rendőrtiszt fogja vigyázni biztonságunkat. Jó lesz nekünk! Bár önnek nem újdonság, a biztonság az élete! (Létbiztonság, jogbiztonság, és persze közbiztonság.)
Ugye, jó lesz nekünk?
Nekünk, diákoknak! Hamarosan ingyen utazhatunk az iskolába, annyi ösztöndíjat fogunk kapni, hogy nem tudjuk majd mire elkölteni, diákhitelre már nem is lesz szükségünk!
Ön nyugalmat, biztonságot, kiszámítható életet, változást ígért nekünk. (Az a kérdés, hogy a „nekünk” az tíz- vagy tizenötmillió embert jelent-e?)
Ez bejött! Itt a változás. Örüljünk?
Nem, helyette inkább leírom pár gondolatom. Biztos érdekli, hiszen ön gondoskodni akar tízmillió emberről. De – teszem fel a kérdést – mi a helyzet, ha én történetesen a maradék ötmillióhoz tartozom? Ők már nem emberek, nincs joguk a polgári élethez, mert a történelem szomorú fordulatát követően a határon kívülre kerültek? Ők már nem magyarok? Attól fél, hogy tizenötmillió ember hangja már messze elhallatszik?
Míg a válaszon gondolkodik, tovább mennék. Az ön hívei a szemünkre vetették, hogy sok elkeseredett, csalódott, könnyező embert láttak április 7-én. Nem értették, nem is érthetik a helyzetet. Szerintük a túlfűtött kampány váltotta ki az érzelmeket; nem bírtuk elviselni a vereség gondolatát. Ugyan, Medgyessy úr! Nézzünk inkább a dolgok mögé üres szavak helyett. Bizonyára ön is tudja, hogy sírni kinek szabad. Nekünk nem az önök győzelme fájt/fáj, hanem a mi veszteségünk, ami egész Magyarország és a magyar nemzet vesztesége is.
De önök ezt nem is érthetik, hiszen nem tudják, milyen érzés szeretni és tisztelni valakit igaz szívvel (főleg, ha az a valaki egy fiatal és tehetséges politikus), milyen érzés igazán hinni egy eszmében. Most kívánhatnám, hogy tapasztalják ezt meg, de lehetetlent nem akarhatok.
Medgyessy úr! A győzelem édes (?) mámorában azért álljon meg egy percre, és nézzen szét. Szerintem ez a győzelem nem olyan, mint amilyet megálmodott. Mondhatná, hogy már nincs megosztottság, hiszen a kokárdák látszatra eltűntek. Azonban a szívekben ez a szövetség örök; a jövő bennünk él. Az erő velünk maradt, és az idő (talán nem is olyan hosszú) nekünk dolgozik. Figyelembe vette ezt? Ön békejobbot nyújtott, és mi elfogadtuk, hiszen demokráciában élünk. Mi nem gyűlölünk, az nem a mi fegyverünk. Nekünk nemesebb, méltóbb „eszközünk” van: az öszszefogás, a szeretet és a hit.
Hangoztatták, hogy a Fidesz és Orbán Viktor miniszterelnök hibát követett el a kampány során. Igen, valóban hibázott. Az önök felfogása szerint biztosan, ugyanis Orbán bízott az emberekben, a választópolgárokban, bízott abban, hogy a tettek többet érnek, mint a léggömbként kipukkanó ígéretek. Tehát az önök véleménye szerint bízni valakiben hiba. Ez lenne a jövő, Medgyessy úr? Mert mi ebből, köszönjük tisztelettel, nem kérünk!
Hallani híreket, mely szerint a másik oldal tart tőlünk. Félnek, hogy nehéz lesz lecsillapítani, megbékéltetni a tömeget, amelyet a „diktátor” az utcára vitt. (Elnézést az elcsépelt szavakért, a miniszterelnököt és magyar hangját idéztem.) Megtisztelő figyelmükbe ajánlanám Orbán Viktor beszédét a választások éjjelén. Egyetlen kézmozdulatára lehiggadt a terem, egyetlen pillantására elnémult a tömeg. Miért? Ne kutasson a válasz után, Medgyessy úr, megmondom! Orbán Viktor ért az emberekhez, képes velük kommunikálni (talán mert van mondanivalója), képes megbecsülni a polgárokat, tudja, mi a szeretet és a tisztelet.
Önök győztesnek nevezik magukat (tették ezt már az első forduló után is, noha a másodikat köztudottan elbukták), pedig csak a számok, a rideg számok arányában nyertek. A győzelemről kérdezzék meg Orbán Viktort, ő tudja, mi az.
Medgyessy úr, fejet hajtunk a többség akarata előtt, gratulálunk. Most jó önnek? Ünnepeljen, ki tudja, meddig teheti! Mi nem törtünk meg, erősebbek lettünk, és négy év múlva még erősebbek leszünk. Hamarosan visszatérünk, s akkor még többen leszünk, nem egy emberrel, nem kettővel, hanem annyival, hogy elegen legyünk.
Medgyessy úr! Örömmel értesíthetem, hogy vannak jóérzésű idősek, akiket nem lehet megtéveszteni, akikben még mélyen él a múlt rendszer árnyéka. Ők nem tűrik, hogy „lecsőcselékezzék” az ifjúságot, a jövő reménységeit. Mert ez a „csőcselék” az ön korosztályának gyermekei, unokái is. Ők nem egyszerűen tömeg, ők személyek, bármennyire is hihetetlen. Nekünk is van nemzeti tudatunk, nekünk is van hatalmunk, nem is sejti, mekkora… Minket nem lehet álszent ígéretekkel becsapni, megtéveszteni, mi nem félünk a hamis félelemkeltéstől.
Medgyessy úr, nem gondolja, hogy jobban kellene tisztelnie bennünket? Mert ígérhet ön biztonságot, jólétet; ingyenessé teheti a közlekedést, a tanulást és ki tudja, még mit, azért én mégis szívesebben élnék egy olyan országban, ahol dolgozni kell a tisztes megélhetéshez, ahol nem adnak ingyen valamit, hogy aztán más úton többszörösen visszavegyék; de ahol megbecsülnek bennünket, ahol tizenötmillióan élhetünk, ahol demokrácia van – és ahol Orbán Viktor kormányoz.