Médiaegyensúly – Lovas István

A szavazópolgár a nagyvárosban ül a képernyő előtt, és nézi a képernyőn Lovas Istvánt.
Lovas István kisportolt jelenség. Csupa erő és izom. Még ülve is férfias. Fel s alá jár – bajnok Pázmán. Félelmetes. A tornából felmentett értelmiségi bámul rá. Tán még egy ökröt is agyon tudna ütni. Hölgyeink bálványozzák. Gyermekeink is. Tudod, kedves Mészáros Tamás a szoclib lágerből, kellenek bálványok. A politikai médiában is. Te jó vagy a magad lágy köreiben. De nekünk kevés vagy. Kizárólag kritikai energiákat árasztasz, és nem rendelkezel az elragadni tudás képességével. Nekünk ezért belőled kevesebb kell, a Lovasokból meg a Philipekből pedig több. Ez nem vélemény. Ez mérhető tény. Szíveskedj megnézni a nézettségi mutatókat! Főként azt a mutatót, mely azt mutatja, hány néző nézi elejétől végig Lovas egyetlen műsorát, s ugyanazon a csatornán hány a te számtalan szereplésedet – Richelieu bíboros. Kenyéradó gazdáid is gondosan figyeljék e mutatókat! Lovas élvezi az erőt és annak játékait. A farkasszemet nézést. A kíméletlen küzdelmet. A csatát. Lovas leírása Hemingway tollát igényli. Lovas harcos. Bozótharcra kiképezett szabadságharcos.
Lovas István rossz politikus és csapnivaló diplomata. Táborának sokat árt. Isten óvja a jobboldalt, hogy demokráciája olyan legyen, amilyenre ő formázná. A politika a kompromisszumok megszövésének művészete, Lovas pedig maga a kérlelhetetlen Saint Just. Éppen ezért nélkülözhetetlen a politikai médiában. És sztár. Lovas a felderítő. Újságírói munkásságának kilencven százaléka idézet és általa gyűjtött tény. Ezek segítségével ellenőrzi a Magyarországon működő külföldi tudósítókat. Feltárja és bizonyítja részrehajlásukat. Feltárja a médiaközvetítők csúsztatásait. És mert a nyelveket jobban bírja, mint ellenfelei, feltárja a fordítási hibákat. A bírált személyek hörögnek. A bírálót és politikai érdekszféráját feljelentik Brüsszeltől Washingtonig. E téren korábban Moszkva és a Pravda című lap volt a divat. A Pravdát a megjelenés napján gondosan kijegyzetelték, másnap lehúzták a klozeton. Magyar szempontból a The New York Times sem érdemel többet. Mínusz a kijegyzetelés. A bíráltaknak könnyebb volt kontroll nélkül. Például Lovas nélkül. Az idilli állapotnak azonban Magyarországon vége. Drága Népszabadság! Neked is tűrnöd kell a kritikát. Az egyik pénteken Révész Sándor és Te következel. Szokjál hozzá Te is, hogy ebben az országban médiapolifónia keletkezett. Az eddig támadhatatlan szólisták egyikéről-másikáról bizony kiderül, hogy csupán a rágalomária kardalosai.
Lovas nekiront a budapesti USA-nagykövetnek. Összeveti működését az indiai, a párizsi és az izraeli USA-nagykövetek működésével. És kiderül, hogy N. G. Brinker magánakciózott. Rabbiját nem úgy hívják véletlenül, hogy Landeszmann? Ez a szép fekete asszony miért sértette vérig Szent István Magyarországát azzal, hogy csípőből leantiszemitázta? És rögtön ezután miért szaladt el a Köztársaság térre teázni? És egyáltalán. Miért viselkedik ez a szép fekete asszony ugyanúgy, mint korábban ebben a városban szovjet nagykövetként a papírarcú Andropov viselkedett? Magyar kedvencei pedig miért keringőznek vele ugyanúgy, mint főnökeik tangóztak korábban Andropovval? Egyedül nem megy? Gyarmaton élünk? Bennszülöttek vagyunk ismét? Van itt megszálló hadsereg? És tessék mondani: lövetés is lesz vagy csak dollárcincálás, posztosztogatás és értékfosztogatás? A lövetés jobb volt. Lovas István és mi az ezeregyszáz éves magyar államiság hordozói és büszke örökösei vagyunk.
Vagyunk ilyenek sokan a két táborban. A két politikai elitben is. Mi nem kedveljük a külföldbe kapaszkodó belföldi hatalmasságokat. Rosszak a tapasztalataink. Megvetjük Kun Bélát. Szálasit és Rákosit. Elítéljük Kádárt. Mi nem akarjuk, hogy Kádár örökösei médiájuk segítségével folyamatosan gyepálják Kádár szerencsétlen gyermekeit és unokáit. Akik a nagyvárosokban ülnek a képernyő előtt és bámulják a homogenizált képernyőt. Kádár legitimációs válsággal küszködő örökösei, valamint Kádár szerencsétlen gyermekei és unokái a nagyvárosokban nézzék az Alkotás utcai, a Kossuth téri, a várbéli és a csíksomlyói képeket is. És vessék azokat össze a városligeti képekkel. Két Magyarország van. Pont. Lovas István hetente egyszer látható a Magyar ATV-n. Ez kevés. Köreinkben úgy hírlik, Kovács pártelnök be akarná tiltani a péntek esti Sajtóklubot. Eszébe ne jusson! Gondoljon arra, hogy a Lovas-féléket Aczél György komolyan vette. Csoórit, Kósát, Krassót, Bódyt és Csengeyt Aczél meghívta bablevesre. A bablevest ma úgy hívják: média. Ha hazánkban ötmillió mozgássérült élne, a parlament megszavazna számukra egy tévécsatornát. Hasonlóképpen a minimálisan ötmillió jobboldali érzelmű állampolgár is – kritikus tömeg – igényt tart egy égi és földi sugárzású, közpénzekből finanszírozott közszolgálati tévécsatornára. A magyar1 jelű feltőkésítve megfelel. De ez még nem elég.
Magyarországon a választási eredményeknek megfelelő médiaegyensúly törvényes megteremtése elodázhatatlan politikai feladat.
(Folytatása következik: 3. Aczél Endre)