Krassó Györgyöt börtönből való szabadulását követően 1963 és 1985 között folyamatos megfigyelés alatt tartották a III/III, a belső elhárítás ügynökei és a párt/rendőrállam különböző szintjein működő funkcionáriusai. A nyolcvanas évek ellenzékének meghatározó személyisége lett. Az ’56-os megemlékezések, a tiltakozó és szolidaritási akciók, a szamizdat és a nyugati magyar nyilvánosság (SZER, BBC stb.) tájékoztatása tartoztak főbb tevékenységi körébe. Az utóbbit a Bécsben letelepedett Zsille Zoltán és felesége, Koncz-Balajthy Anna közvetítésével folytatta.
Magyar Október néven önálló szamizdat kiadót működtetett. 1985. november 22-én Angliába utazott égési balesetet szenvedett bátyjához. Az 1956-tól Angliában élő Krassó Miklós, a New Left Review egyik spiritus rectora halála után, 1985–89 között Krassó György politikai menekültként a szigetországból segítette a magyar ellenzéki mozgalom tagjait. Itt alapította meg a Magyar Október Sajtószolgálatot, amely ellátta a nyugati magyar nyelvű rádiókat és a világ hírügynökségeit magyar és angol nyelvű tájékoztatókkal, friss hírekkel Magyarországról. A SZER és a BBC külső munkatársként foglalkoztatta. A külországban is munkálkodó BM III. Főcsoportfőnökség ott is folyamatos megfigyelés alatt tartotta. 1989 nyarán hazatért. Június 16-án Mark Palmernek, az USA nagykövetének a közreműködésével megakadályozták, hogy beszédet mondjon a Hősök terén. A nagykövet – Krassó elmondása szerint – az USA érdekeivel ellentétesnek ítélte azt, hogy Krassó beszédet intézzen a Hősök terén egybegyűltekhez. 1989 nyarán megalapította a Magyar Október Pártot, amelynek haláláig vezetője volt. Az 1990-es választási kampány során pártjára leadott kopogtatócédulákat nyilvánosan elégette, tiltakozásul a titkos szavazás elvének megsértése ellen. A hatalom- és vagyonátmentés szempontjából „gengszterváltásként” aposztrofált rendszerváltozás egyik éles szemű kritikusa volt.
Krassó György személyével, tevékenységével és megtörhetetlen szellemével állandó megfigyelésnek, zaklatásnak és folyamatos hatósági ellenőrzésnek tette ki magát; 1963-tól többször próbálták mindenféle ürügyekkel bebörtönözni, kapcsolatait, baráti, ismerősi körét újabb és újabb ügynökökkel telepítették be, akik szorgalmasan jelentették Krassó életének minden apró részletét. Telefonjait, majd lakását is lehallgatták, postáját ellenőrizték, és több esetben – kézbesítés helyett – elkobozták leveleit. Nyugatra 1985. november 22-ig nem mehetett, szocialista országokba érvényes útlevelét is elvették tőle a határon 1981 nyarán, amikor Lengyelországba akart utazni élettársával, Háy Ágnes filmrendezővel, hogy elmélyítse személyes kapcsolatait a lengyel ellenállás, a KOR és a Szolidaritás szervezőivel. A hozzá érkező külföldieket fokozott ellenőrzés alá vonták, a határon való be- és kiutazáskor csomagjaikat alaposan kiforgatták. 1981 októberében a „hétfői szabadegyetem” után megemlékezést tartott az ’56-os forradalom negyed százados évfordulója alkalmából. 1983 nyarán Nagy Imrére és kivégzett társaira, valamint a kádári megtorlás több ezer áldozatára emlékezett egy magánlakáson.
A Történeti Hivatal Krassó György anyagát tizenhárom vaskos dossziéban őrzi Lidi személyi dosszié néven (jelzete: O-19619/1-13). Célszemélyként ugyanis a titkosrendőrség „keresztapáitól” a Lidi fedőnevet kapta. Ebből a vaskos dossziékötegből közlöm alább azt a néhány dokumentumrészletet, amely jól reprezentálja Krassó tevékenységét. Mivel e dokumentumok szerzői, szerkesztői és megrendelői az iratok keletkezése idején nem tudhatták, hogy egyszer majd nyilvánosságra kerülnek ezek a sorok, így belső, titkos, ugyanakkor hiteles képet nyújtanak a kádárista kommunizmus hatalomgyakorlóinak aczélos arcéléről.
Az itt közölt dokumentumok csak ízelítőt nyújtanak abból a csendes és alattomos fojtogatásból, ami a Kádár-korszak „gulyáskommunizmusát” 1963 után meghatározta, és több évtizeden át konzerválta a kommunista kleptokrata elnyomás rendszerét.
Belügyminisztérium
Szigorúan titkos! Jelentés
Megbízható adataink szerint Budapesten 1983. június 13-án Nagy Imre és társai kivégzésének évfordulója alkalmából „szabadegyetemen” megemlékezést szervezett és előadást tartott dr. Krassó György közgazdász, volt politikai elítélt, melyen felszólalt Gimes Miklós volt élettársa, Halda Alíz, valamint Maléter Pál özvegye is.
Az előadáson részt vett és az elhangzottakat hangszalagra rögzítette *Tomas F. Kennedy kanadai újságíró, 1956-os disszidens, a Sun című lap munkatársa, a Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének vezető tisztségviselője, aki június 9–21. között Budapesten tartózkodott.
A Szabad Európa Rádió az eredeti hangfelvételről három részben sugározza a megemlékezést. 1983. július 21-én dr. Krassó György megemlékezése hangzott el.
Dr. Krassó saját tapasztalatai alapján beszélt a mintegy 40 fős hallgatóság előtt börtönélményeiről, a Nagy Imre és munkatársai elleni per előkészületeiről, lefolytatásáról és a halálraítéltek kivégzéséről.
Szerinte Nagy Imre kivégzésének az volt az ideológiai funkciója, hogy eloltsa a magyar szabadság és demokrácia eszméjét, s hogy Magyarországon mindenki megértse, hogy többet nem emelheti fel a szavát. Úgy érzi, hogy meg is értették.
Huszonöt év után azért ragadott tollat, hogy ezt a csendet megtörje. Kijelentette, hogy amíg Nagy Imréék nem rehabilitálódnak – legalábbis tudatukban, szemléletükben –, addig radikális ellenzéki vagy szabadságmozgalomról nem beszélhetnek Magyarországon.
Krassó az ellenforradalom 25. évfordulója alkalmából 1981. október 19-én hasonló hangnemben a „forradalmat” éltető rövid megemlékezést tartott a „szabadegyetemen”.
Szoros kapcsolatban áll Zsille Zoltán disszidenssel, a Szabad Európa Rádió bécsi megbízottjával. A SZER részére rajta keresztül juttatja el és szervezi a belső ellenzékkel kapcsolatban közlésre szánt információkat.
Dr. Krassó György 1983. június 27-én nyugati útlevélkérelmet adott be, amelyet elutasítunk.
Javasoljuk nevezettet ellenséges tevékenysége miatt ügyészi figyelmeztetésben részesíteni.
Budapest, 1983. július
Kapja: dr. Korom Mihály elvtárs,
Aczél György elvtárs,
Óvári Miklós elvtárs,
dr. Tétényi Pál elvtárs
Belügyminisztérium
Szigorúan titkos! Különösen fontos! Jelentés
A Lapkiadó Vállalat ifjúsági sajtófesztivál zárónapjának rendezvénye 1983. október 28-án az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán került lebonyolításra, ahol Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes találkozott 5-600 fős hallgatóságával.
A vitaestet megelőzően ellenzéki személyek által befolyás alatt tartott fiatalok – Szent-Iványi István V. és Molnár Imre IV. évfolyamos bölcsészhallgatók vezetésével (Nóvé Béla és Pallaghy Éva lakásán készítettük a Mozgó Világ védelmére felhívó plakátot; Mihalicz Csilla, Tóth István, Mos László, Mátai Enikő és e sorok írója is részt vett az aláírásgyűjtő akció megszervezésében és kivitelezésében. A Mozgó szerkesztői közül többen is tanítottak a bölcsészkaron. Az embernek ki kell állnia a tanárai mellett, ha szereti, tiszteli és becsüli őket – a szerző megj.) – a Mozgó Világ szerkesztősége visszahelyezését követelő aláírás-gyűjtési kampányt indítottak, amelyre a fővárosi felsőoktatási intézmények képviseletében mintegy 600 fős egyetértő aláírást gyűjtöttek. A tiltakozóívek a rendezvényen az előadónak átadásra kerültek. (Langmár Ferenc adta át a miniszterhelyettesnek a maradék aláírási íveket, mivel például a budapesti bölcsészkaron Pölöskei Ferenc dékán személyesen kobozta el Szent-Iványi Istvántól az összegyűlt aláírásokat tartalmazó lapokat. Az aláírásgyűjtés napján civil rendőrök állták el a bölcsészkar bejáratát, mindenkit igazoltattak, és csak az ott tanulók és dolgozók juthattak be az épületbe – a szerző megj.)
A megjelentek között számos ismert ellenséges-ellenzéki személy foglalt helyet. Kérdéseik és hozzászólásaik az úgynevezett „második nyilvánosság”-ban alkalmazott stílusnak feleltek meg.
Már az előadás bevezető szakaszában, a Szabad Európa Rádió híreire történt utalásnál – mely szerint az 1956-os tragikus eseményekben a SZER propagandája is szerepet kapott – dr. Krassó György ingerülten közbeszólt. Deklarálta, hogy 1956. után 10 évet ült, és a fiatalokat nem a SZER, hanem „a magyar bíróságok küldték börtönbe és bitóra”.
Ezt követően számtalan kérdés és vélemény hangzott el Szilágyi Sándor, Szalai Pál, Tamás Gáspár Miklós, Kassai Melinda, Várnai Gábor, Nóvé Béla és mások részéről.
A felszólalók a következő főbb kérdésekre igyekeztek válaszokat kapni: van-e ellenzék Magyarországon, mely irodalmi lapok köré csoportosulnak?; engedélyezik-e a Beszélő című kiadvány nyílt megjelentetését?; ki a felelős a Tájékoztatási Hivatalban az ezt célzó beadvány eltüntetéséért, miért nem vonják felelősségre?; mikor jelentetik meg Illyés Gyula Sors és jelkép című művét?; meddig kell az ellenzéknek a „kérvényező szerepében” fellépni, ez mikor szüntethető meg?; lesz-e a beszélgetésnek visszhangja a sajtóban?; mi lesz a sorsa a Mozgó Világ helyzetével foglalkozó tiltakozásnak? stb.
Többen kifejtették, hogy az egészséges szellemi élet megköveteli a „minden irányzat” „a legszélsőségesebb nézetek” fórumhoz jutását, hozzátéve, hogy a különféle társadalmi fellépések a „szabadság” követelésének jegyében születnek meg és válnak gyakorlattá.
A rendezvény légköre bizonyította, hogy ellenséges-ellenzéki személyek az illegális szervezetek és csoportosulások létrehívása mellett mind erőteljesebb kísérleteket tesznek olyan nyílt fórumok felhasználására is, amelyek alkalmasak az általuk kívánt ideológiai, politikai befolyásolásra. A felbujtók nemcsak jelen voltak, hanem agresszív, elutasító kérdésfeltevéseikkel, állásfoglalásaikkal igyekeztek az előadót „sarokba szorítani”, lejáratni és különféle hangulatkeltő eszközökkel, módszerekkel – bekiabálás, fütyülés, ellenzék megtapsolása stb. – véleménykialakításában, válaszában akadályozni.
A Belügyminisztérium szervei folytatják az ellenséges-ellenzéki személyek ellenőrzését. Célszerűnek látszik dr. Krassó György izgató tartalmú állásfoglalása miatt a nyílt felelősségre vonás megfontolása.
Budapest, 1983. október
Kapják: Aczél György elvtárs,
dr. Korom Mihály elvtárs,
Óvári Miklós elvtárs,
dr. Tétényi Pál elvtárs,
Varga Péter elvtárs,
Köpeczi Béla elvtárs,
Fejti György elvtárs
Belügyminisztérium III/1. Osztály
Szigorúan titkos! Különösen fontos! Jelentés
Budapest, 1983. november 14.
A BM III/III-3. Osztály jogi véleményezésre megküldte a Lidi fn. bizalmas nyomozás egyes anyagait, amelyek alapján az alábbiak állapíthatók meg:
Az operatív szerv 1981. április 8-tól folytat bizalmas nyomozást izgatás bűntettének gyanúja miatt dr. Krassó György 51 éves rokkantsági nyugdíjas, budapesti lakos ügyében. Nevezettet 1957-ben a népi demokratikus államrend elleni bűntett miatt 10 év szabadságvesztésre ítélték, amelyből 1963-ban amnesztiával szabadult, majd 1973-ban bírósági mentesítésben részesült. 1963-ban izgatás miatt büntetőeljárás indult ellene, amely – bűncselekmény hiányában – felmentő ítélettel zárult. 1963-tól – F dosszié keretében – operatív ellenőrzés alá vonták.
Az operatív feldolgozás során megállapították, hogy ellenséges beállítottságán nem változtatott, fokozatosan aktivizálódott. Kapcsolatba került a magyarországi ellenséges-ellenzéki körrel, amelynek jelenleg aktív tagja, tevékenységük támogatója és résztvevője; egyes akciókban kezdeményező szerepet is játszik, (…) az ügyben büntetőeljárás lefolytatása nem látszik célszerűnek. (…)
Dr. Krassó György egyre aktívabb ellenséges tevékenységének visszaszorítása érdekében az alábbiak jöhetnek figyelembe:
Társadalomra veszélyes, bűncselekmény elkövetéséhez vezethető magatartása miatt rendőrhatósági figyelmeztetésben részesíthető a 8/1976. (XII. 17.) BM számú rendelet alapján.
Az 1983. június 13-i „megemlékezésen” elhangzott kijelentései alkalmasak nagy nyilvánosság előtt elkövetett izgatás bűntettének megállapítására. Emiatt figyelembe jöhet megrovásban való részesítése, amelyre nyomozás megtagadása vagy nyomozás elrendelése és megszüntetése mellett kerülhetne sor. Ezen intézkedés alkalmazására vonatkozó döntés előtt figyelembe kell venni, hogy a cselekmény tárgyi súlya jelentős; az mintegy fél éve történt, és arról a BM-szervek hivatalosan tudomást szereztek, és kellő időben nem került sor a nyomozás elrendelésére, illetőleg a cselekmény miatt – útlevélkérelmének megtagadásakor – „szóbeli figyelmeztetésben” részesítették. Ezek miatt felmerül annak a veszélye, hogy a külső és belső ellenséges propaganda az alkalmazott intézkedés törvényességét megkérdőjelezheti.
A Svájcban kiadott Fónay-könyvhöz írt Krassó-előszó szintén alkalmas nagy nyilvánosság előtt elkövetett izgatás bűntettének megállapítására. Emiatt is figyelembe jöhet – esetleg Fónay Jenővel együtt – a megrovásban való részesítése. Ennek realizálása a könyv beszerzése és az illetékes állami szerv – Szerzői Jogvédő Hivatal – feljelentése után történhet. A körülmények mérlegelése alapján e cselekmény miatti eljárás tűnik a legcélszerűbbnek.
Ha a fentiek szerint sor kerülhet megrovásban való részesítésére – és azt követően sem hagyná abba ellenséges tevékenységét –, a 4/1976. (VII. 24.) BM számú rendelet 1. § (1) bek., illetőleg a 6/1976. BM számú utasítás 3/c pontja alapján előkészítő eljárás lefolytatása után rendőrhatósági felügyelet alá lehetne helyezni.
Dr. Havlicsek József r. szds. Egyetértek: dr. Pajcsics József r. őrgy. osztályvezető-helyettes
Jóváhagyom: dr. Wéber Gyula r. szds. osztályvezető
(…)
Belügyminisztérium
Szigorúan titkos! Különösen fontos!
Előterjesztés
Adataink szerint dr. Krassó az eltelt időben ellenséges beállítottságán nem változtatott. Kapcsolatba került a magyarországi ellenséges-ellenzéki körökkel, és azoknak egyik legaktívabb tagjává vált. 1983. június 13-án a „repülő egyetemen” előadást tartott a 25 éve kivégzett Nagy Imréről és társairól. Az 1956-os ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatban ismételten ellenségesen nyilvánított véleményt az ELTE ÁJK-n tartott, 1983. október 28-i ifjúsági sajtófesztivál vitaestjén.
Elfogult előszó címmel gyűlöletkeltésre alkalmas bevezetést írt Fónay Jenő volt ellenforradalmár Megtorlás című, életrajzi jellegű írásához. A könyv 1983 nyarán a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör gondozásában jelent meg. A könyv tartalmát
origo.hu
Bohár Dániel: Idegállapotban darálja a zagyvaságot Magyar Péter
