Valamit hoz a víz…

Megkezdődött. Olvasom az egyik újságban az újdonsült miniszter asszony (Kóródi Mária, környezetvédelem és vízügy) pironkodását, hogy csak a zöld bársonyszékbe vetette a jósora. Történeti áttekintéssel kezdi. A szabad demokraták ősi zöldségét emlegeti-lengeti, s ezt képes nyilatkozni: „…a rendszerváltozás előtti környezetvédelmi mozgalom, a Duna Kör éppen az SZDSZ bölcsőjében született, és a zöldügy mindig meghatározó része volt a párt értékrendjének”.
Ugyan már, gyerekek, ekkorát mégsem kéne, így, mindenki előtt, nyilvánosan… De félre a tréfával: szerettem volna ott lenni, amint az SZDSZ a saját bölcsőjében vajúdott éppen. Épebb gyerek mintegy méternyi hosszúságú bölcsőben csak törpe anyukától születhetett, ki rossz helyre tévedvén egy normális embercsecsemő ringó-rengő fekhelyén hozta világra nyilván súlyosan károsodott gyermekét, azaz a Duna Kört. Kóródi összetéveszti a folyamvédő mozgalmat Madárfejű Lajcsikával: a téves asszociáció persze árulkodó, neki mindkettő valami kínosan hibás távoli ismerős, hogylétéről néha illik érdeklődni, de jobb nem rágondolni, mert úgy marad az ember.
Jelentem, én környezetvédő szervezetnek előbb lettem tagja, mint pártnak, pedig a TDDSZ (egykori) Környezetvédő Körének és az (egykori) Szabad (egykori) Demokraták Szövetségének egyként alapító tagja vagyok. A Duna Kör meg valamikor a nyolcvanas évek elején jött létre, s nem a pártelődnek állított demokratikus ellenzék bábáskodása mellett. Különösen nem a még nem is létező SZDSZ főorvosi császármetszésével. Tehát inkább az mondható, hogy a rendszerellenes mozgalmak egyik keltetője éppen a Duna Kör volt – s nem csupán a szabad demokratáké. Az első szabad parlamentben a második legnagyobb csapat, a pártfrakciók határait átmetszően, a dunásoké volt. (Magam csak ’94-ben léptem be formálisan.) Jutott belőlük a szocikon kívül mindenhova. Jellemző: a hornizmus idején a vadásztársasági tagok puskás serege lett a második legnagyobb az Országgyűlésben, jelentős MSZP-s oszlopokkal.
Az igaz, hogy a balliberális párt (akkor még: politikai mozgalom) első vezetésében jelen volt a Duna Kör reprezentánsa, s a szervezetben egy-két környezetvédő illető, de az egésznek látszatja nem sok lett. Mindenki „nagypolitizált” (én is), s a „megoldódik a demokráciától” szemlélet sokakat elragadott. Azt hittük, a népköztársaság felszámolásával az emberekben megnövekszik a jóság, az utcákról eltűnik a szemét. Tévedtünk. Később pedig szinte senki sem (én sem) törődött súlyának megfelelően a zölddolgokkal. Jelen volt néhány környezetvédő lelkű személy a szervezetben, pillanatokig vezető posztokon is, de mit sem tudtak tenni az általuk vallott értékek érdekében. Kiléptek, kiszorultak vagy a párton belül tényleg Madárfejűként kezelték őket. Attól félek, egyikük sem fog föltűnni a minisztérium környékén – ha ugyan még ott vannak a pártban.
1998-ban az óriási dunás tüntetés nagyot segített a polgári hatalomváltás megszületésében (nem bölcsőben, a Kossuth téren!) Sajnos a jobb kormányzat, a polgári pártok sem kezelték megfelelően a dolgokat: sem a környezetvédők, de főként maguk a zölddolgok: eszmék és cselekvések nem kaptak megfelelő figyelmet, teret, energiát. Talán azért sem, mert a balosok a világban néhány helyen tényleg rátapadtak-tapadnak az eredeti zöldekre, idegenkedést keltve az ügy egésze iránt.
Kóródi azt állítja, hogy a zöldügy mindig meghatározó része volt a párt értékrendjének. Merthogy: „Az egyik fontos liberális alaptétel … élhető életet lehetővé tévő környezet nélkül nincs szabadság.” Aha. Mi az az élhető élet? A környezet mint cselekvő alany, tesz-e, tehet-e valamit lehetővé az élet számára? Minek a környezete a „környezet”? Mikor, hol, hogyan telik meg jelentéssel ez az üres mondat? A jégvilág eszkimóinak meg a sivatag beduinjainak nyelvére hogyan lehetne lefordítani? A saját szavaival hogyan mondaná a miniszter asszony? Ha a párt ősi alapeszméje a környezetvédelem, miért mond annyi szakmailag és (zöld)politikailag elfogadhatatlan dolgot az interjú további részében is? Ha a pártbeli zöldeszme-átitatódottságból véletlenül kimaradt, miért e területen lett miniszterré? De kijelentem: pártja eszméire vonatkozó állítása egyszerűen nem igaz.
Mindegy most: legyünk úriemberek, s figyeljük jóindulattal környezetvédősködésének kezdetét. Lehetséges, hogy képes lesz hasznos dolgokat cselekedni. (Baja egyszer kesztyűt húzott, s elment az erdőbe szemetet szedni.) Adjuk meg az esélyt, hogy jobbá lehessen. Küldjünk neki könyveket.
Ám történelmet hamisítani tilos. A múltat átírni tilos. A hagyományt átszabni tilos. Az életünket ellopni tilos. Az időt kizökkenteni tilos. Tudja? Tudják, de teszik.
Megkezdődött a Medgyessy-korszak.