Vendég a karibi terror házában

Avar János: Miniszterelnök úr, hol és hogyan tölti a karácsonyt és a szilvesztert?
Medgyessy: A karácsonyt, ahogy az rendjén való, a családommal otthon töltöm. Szükség van nyugalomra, befelé fordulásra, amit a családi élet melege kínál. A karácsony számomra a meghitt, békés családi ünnepet jelenti. Szilveszterre még nincs kialakult programom, de az biztos, hogy a jövő évben is azon leszek, hogy a hétköznapokra is minél több jusson az ünnepek nyugalmából.
(Vasárnapi Hírek, 2002. december 22., 6–7. oldal)
*
Medgyessy Péter, Magyarország miniszterelnöke és apparátusa sajtójának aktív közreműködésével becsapta az országot. Medgyessy Péter december 23-án, egy nappal azután, hogy azt nyilatkozta, „ahogy az rendjén való”, családja és barátai körében otthon tölti a karácsonyt, titokban két hétre Kubába utazott. Szóvivője a leleplezés után először falazott. Azt hazudta, nem tudta, hol a miniszterelnök. Amikor már hazudozása tarthatatlanná vált, bevallotta, főnöke valóban Kubában van. Medgyessy médiája – beleértve a „csak a piaci szempontokat szem előtt tartó” kereskedelmi tévé- és rádióállomásokat, a magánkézben lévő lapokat, szintén falaztak. Egyetlen szóval nem említették a mindenki érdeklődésére számot tartó ügyet, még a leleplezés után sem. Sőt, a közszolgálati tévé azt a hamis látszatot kívánta kelteni, hogy a miniszterelnök itthon van. (Ez a vezetői összefoglaló – „executive summary” – azért íródott, hogy megkönnyítsük a budapesti nagykövetségeken gyakran már a Kádár-korszak óta ott dolgozó, akkor a Medgyessyt alkalmazó titkosszolgálatok által megbízhatónak nyilvánított, nagyobb részükben a rendszerváltás óta SZDSZ-es szimpatizánssá vált sajtósok munkáját abban, hogy e cikk lényegéből mit ne hagyjanak ki, amikor feletteseiknek beszámolnak róla.)
*
A nyár óta hivatalában lévő kormány tagjainak az utazás a neuralgikus pontja. Pontosabban utazásaik letagadása. Kezdődött még augusztusban azzal a Magyar Hírlapban megjelent álhírrel, hogy a kormányfő a Balatonnál nyaral. A Sajtóklub az utolsó adásában viszont leleplezte: Medgyessy Cannes-ban sétálgat feleségével, miközben itthon az árvíz házakat dönt össze. Pusztán véletlennek tekinthető, hogy ez volt a kormányzati nyomásra betiltott Sajtóklub utolsó adása egy „kereskedelmi” adón. A kormánybarát sajtónak is örömére szolgálva, hiszen a képek világában visszatért a rendszerváltás előtti, részére ideális állapot: monopolhelyzetbe kerülve, versenytárs nélkül maradva e Medgyessyvel azonos gyökerű sajtó immár azt hallgathat és azt torzíthat el, amit akar. Mint Medgyessy titkosnak szánt kubai útját, amelyről január hatodikán tér haza.
E sajtó így elhallgathatta az Országgyűlés első asszonyának, Szili Katalinnak és férjének az ausztrál őslakosoknál és az új zélandi maoriknál tett és nyilván elemi szükségleteket kielégítő látogatását. Ennek az adófizetői szponzorálásban lezajlott kéjútnak a ténye máig rejtve maradt volna, ha Medgyessy terve sikerült volna és a Magyar Nemzetet is „kicsinálja” – a miniszterelnök totalitariánus múltjából származó sajtójának újabb nagy örömére –, ugyanis ennek elérésére a kormányfő hivatala számos, törvénytelen lépést tett. Tegyük hozzá: a demokráciára és a tájékozódás szabadságára nézve szerencsére, a kormány és annak mérvadó támogatóira nézve mindeddig sikertelenül. E sikertelen kicsinálási kísérlet miatt tudhatta meg azután a közvéleménynek e lapból tájékozódó része azt is, hogy Görgey Gábor miniszter tartja az utazási rekordot. Hogy hová utazik, nem tudhatjuk, mivel a nemzeti örökség miniszterének apparátusa a sűrű, közpénzes utazásokat hétpecsétes titokként kezeli, tájékoztatási kötelezettségét durván megszegve.
Most megint Medgyessy bukott le. Ahogyan augusztusban a cannes-i Croisette-en látták meg véletlenül, most ugyanilyen véletlennek köszönhetően Varaderón, a kubai tengerpart legfelkapottabb üdülőhelyén ismerték fel. Az egykori titkos ügynök feleségével valódi titkos ügynökhöz méltó módon, titokban utazott el nyaralni. Ismét közpénzen. Nem tudni, hány biztonsági kísérővel. Karib-tengeri nyaralásával több baj is van. Nem csak az a baj, hogy a kormányzat el akarta titkolni a miniszterelnöknek ezt az útját, noha a civilizált világban egy miniszterelnök utazásának legapróbb részleteiről a közvéleménynek értesülnie kell és értesül is, Bushtól Schröderig. Képzeljük el az amerikai elnököt, akire véletlenül bukkannak rá grönlandi vagy botswanai nyaralása közepette, miután a Washington Postnak azt nyilatkozta, texasi ranchén marad. De ez elképzelhetetlen volt Orbán Viktor horvátországi nyaralásai esetében is, amelyek iránt a balliberális média oly csillapíthatatlan éhséggel viseltetve tudósított. Nem csak az a baj, hogy Medgyessy tartózkodási helyéről szóvivője, Gál J. Zoltán a botrányt kipattantó Magyar Nemzetnek még azt hazudta, hogy „nem tudja”, hol a főnöke, és később a Népszabadságnak már mást mondott. Nem csak az a baj, hogy utazása vagy teljesen vagy részben közpénzen valósult meg (a „hány lélegeztetőgép telne ki vakációjából?” kezdetű, a balliberális média által divatossá tett demagóg kérdéseket most ne is tegyük fel, noha itt tényleg lenne értelme feltenni őket). Gál J. Zoltán szavahihetőségének megsemmisülése után már azt sem hihetjük el kellő bizonyítékok nélkül, hogy Medgyessy valóban magánpénzen utazott.

Szimbolikus látogatás

Medgyessy vakációjának másik komoly baja annak célpontja. A politika a jelképek világa is. Az, hogy a volt D–209-es titkos ügynök egykori fegyvertársának országába, a karib-tengeri terror házába utazott, erőteljes szimbólum. Noha a volt miniszterelnöknek, Orbán Viktornak Fidel Castróhoz édeskevés köze van, ha Orbán hivatali idején a nyüzsgő, karibi léptékkel nem igazán szép Varaderón nyaral (amely nyaralás nyilván azok vágyálma, akik kevéssé ismerik a térség megannyi, valóban képeskönyvbe illő partját), óhatatlanul megjelentek volna a „párhuzamok” Orbán, a „diktátor” és Castro között, akivel Medgyessy magánútján esetleg találkozhat is. (Gál J.-nek már azt sem tudjuk elhinni, hogy nem találkoznak.)
Hogy mi lehet a két líder maximo (politikai fővezér) esetleges beszélgetésének témája, azt csak találgatni lehet. Nosztalgiacsevely például az Andrássy út 60.-ban és a hírhedt Combinado del Este börtönében alkalmazott kínzási módszerekről. Ez utóbbiban ült Roberto Martin Pérez 28 évet. Egyik heréjét 1975-ben szúrták át bajonettel a fidelista állam Medgyessy biztonságáról is gondoskodó alkalmazottai. Pérezt mellesleg csak 1983-ban engedték a börtönorvoshoz, amikor heréje már futball-labda nagyságúra dagadt. És szintén „mellékesen”: a ma Miamiban élő volt politikai rab abban a forró „beton cipődobozban” ült, ahol az őrök Olegario Charlot Espileta fogolytársának hulláját öt napig hagyták a cellában rothadni. De a két szocialista caudillo (politikai vezér) beszélgethetne a Kubában is honos déli gyümölcsökről, amelyekből Magyarországon az ötvenes években csak a Medgyessy család és a Terror Házát ellehetetlenítő Pető ivadék ehetett (a szülei beosztása jogán), de nem – a balliberálisok kedvenc szóhasználatával élve – a „lakosság”. Mint ma a kubai köznép, amelynek boltjaiban, bármily hihetetlen, szintén nem kapható déli gyümölcs.
De beszélhetne Medgyessy arról is, hogy miként tudná „ócsítani” azt a 150 millió dollárt, amennyivel Kuba tartozik oly sok éve Magyarországnak. E tárgyalásokból nyilván Havanna járna jól. Hiszen a szocialisták miniszterelnöke eddigi tárgyalásaiból kiderült: e „tulajdonságok nélküli ember” Woody Allen Zeligjeként tárgyalópartnerei álláspontját teszi magáévá. Amikor a román miniszterelnökkel beszél, a román érdekeket védi, amikor Putyinnal, akkor az orosz érdekeket. Amikor az amerikaiak kérik valamire, még az sem érdekli, miért kell engedelmeskednie, mint kiderült december 22-én – az egyébként rendszeresen antiszemita cikkeket közlő – Izvesztyija napilapnak adott interjújából. Ebben ugyanis Medgyessy öntudatlanul is robbantotta azt a nemcsak a Vincze-féle MTI által, de a közpénzen Moszkvában lévő tudósítók által szándékosan észre nem vett bombát, amely szerint Taszárra nem irakiak, hanem amerikaiak érkeznek kiképzésre: „Hogy az USA miért éppen Magyarországot kérte, arról valószínűleg az USA-t kellene megkérdezni. Nem a mi kezdeményezésünk volt”, mondta a magyar kormányfő. Látható, a habituálisan titkos nyaralásokkal is kifelé talán a „proli imázst” megőrizni akaró, egyébként dúsgazdag Medgyessy-Zelig tehát még annyira sem védi a magyar érdekeket, hogy egyáltalán megkérdezze („valószínűleg” Washingtont), miért kell a terroristák esetleges célpontjává előléptetni épp saját választóit?
De Medgyessy útjával további bajok is vannak. Méghozzá egyre súlyosabb kérdéseket felvető bajok.
Ez pedig kommunista titkos ügynöki viselkedése egy nyílt demokráciában. Hogy hazudik és feleslegesen is hazudik. Medgyessy már túl van azon, mint első, riviérai nyaralása idején, hogy egyszerűen eltűnjön (tételezzük fel jóakarattal, hogy akkor a Magyar Hírlap hazudott és nem a Magyar Hírlapnak hazudott Gál J. Zoltán, mint most, amikor e lap nála érdeklődő újságírójának fenyegetően még hozzátette: Medgyessy varaderói lelépését firtató kérdéseivel „ingoványos talajra” merészkedik!). Most már az „undercover agent” (titkos ügynök) előre, részletesen dolgozza ki „cover”-jét, fedősztoriját. Odarendeli magához Avar Jánost, a pártállami időkből megmaradt megbízható sajtóst, a kommunista idők washingtoni „tudósítóját”, és felteteti magának a kérdést: hol tölti a karácsonyt? És válaszol rá. Medgyessy mint Sztálin, aki tivornyái alatt is égette a mécsest a Kreml dolgozószobájában, hogy népe azt higgye, éjjel-nappal érte dolgozik. Vagy mint a közmondásos kommunista titkos ügynök, aki szemhéjára is szemgolyót festett, nehogy az őt figyelő társa beárulja felettesénél ébersége hiányáért, ha az imperialista veszély kémlelése közepette néha elszunyókál.
Medgyessy apparátusa az utolsó részletekig megtervezte a legfőbb közember titkos kubai útját. Megrendezték a vele készített konzervinterjút, amelyet Friderikusz, a közszolgálatba kooptált Gyárfás-cirkusz legújabb porondszolgája készített el előre, és az év utolsó napján úgy adták le, mintha az interjú élő lenne. A szolga itt még arra is vigyázott, hogy a konzervtermékben látható ünnepi öltözékét (a cigányprímás vasárnap: fekete zakó, kigombolt fehér öltönying) is magára öltse, nehogy a szilveszteri néző a turpisságot felfedezze. Kubáról persze egyetlen kérdés sem hangozhatott el, hiszen a „főnök” az interjú sugárzása idején a külföldieknek az év fordulójára felcicomázott messzi Varaderóban szopogatta harmadik pohár mojitóját vagy Cuba libréjét, miközben felesége újabb csikket nyomott el cipője sarkával a „deluxe” szálló hűs márványpadlóján. De Friderikusz, az Orbán-gyűlölő, kialvatlan bohóc Medgyessy útjáról még a műsor után sem ejtett el egyetlen szót, noha abban oly „fontos” információkra teltek el hosszú tíz percek, mint Bánó Andrásnak, a manipulálás indokával egyszer már a közszolgálatból elbocsátott kollégájának fürdetési szokásai. És ez annak ellenére is így volt, hogy e folyton a saját énjének problémáit közszolgálativá tevő bérinterjúvoló már másfél napja tudhatta, hol van interjúalanya.
De a posztkommunista omertának része volt a megfélemlített diplomáciai apparátus és az egész balliberális sajtó, amely nálunk majdnem egyenlő a teljes sajtóval. A piacból élő sajtó. A csak az olvasói érdeklődést kielégíteni akaró sajtó. A „szabad” sajtó. A közszolgálat mellett – a Magyar Nemzet leleplezése napján is – hallgatott a tv2. Hallgatott az RTL Klub. A hétfői Újságíróklub az ATV-n, ahol maga a falazásra felkért Avar beszélgetett igen kevés nézőnek a megszokott mogorva hármassal. És hallgattak a lapok. Akár a szenzációs Izvesztyija-interjúról. Az antidemokratizmus ilyen mélységére talán 1988 óta nem süllyedt a magyarországi tájékoztatás. Amely ezt feltehetőleg még a rendszerváltozás előtt két évvel sem merte volna már megtenni.
Ami pedig az utóvédharcot („damage control”) illeti, azután, hogy a Magyar Nemzet robbantott, a sajtó még jobban megalázta magát. A Magyar Hírlap keddi, december 31-i számának olvasói e címmel értesülhettek – rövid hírben – az ország legfőbb emberének titkos utazásáról: „Castróval sem tárgyal Medgyessy”. Ilyen nincs! – mondják erre Pesten. De van. Még ilyenebb is. A Népszabadság a Röviden rovatában ezt a címet adta mínuszos hírének: „Medgyessy, a hátizsákos turista”. Ezek után már csak az a kérdés merül fel, hogy lehetne-e akkor erre rátenni még egy lapáttal, ha e lapok és az összes „szabad és független” médium közvetlenül Medgyessy valamelyik cégének tulajdonában lennének?

Romboló titkolódzás

A diplomaták megfélemlítésére és a következményektől való rettegésére pedig jellemző, hogy Demeter Károly, a havannai magyar nagykövetség munkatársa nem mert semmit mondani Medgyessy kubai vakációjáról. A nagykövet 005378806601-es mobilja pedig ki van kapcsolva.
Medgyessy viselkedése érthetetlen és nehezen elemezhető. Ha fáradt és nyaralni akart, miért titkolta? Ha a Karib-tengerre akart utazni, miért ne mehetett volna Kuba helyett – e helyett a vészterhes és a kubaiaknak poklot jelentő országnál például jóval szebb Jamaikára, St. Luciára vagy akár a Kajmán-szigetekre? Miért ne értette volna meg a nyilvánosság, hogy a miniszterelnöknek két hét nyugalomra van szüksége? Miért, miért, miért?
Medgyessy hazudozásaival elpuskázott mindent. Végsőkig tönkretette hivatala és frontemberei szavahihetőségét. Utóbbiakat már nem lehet röhögés nélkül nézni a képernyőn, amint gondterhelt arccal még mindig Orbán Viktor miatt aggodalmaskodnak…
Medgyessynek persze saját szavahihetőségét már nem kellett tönkretennie. A volt bolsevik titkos ügynök tönkretette még annak a látszatát is, hogy miniszterelnökként képes-e és akar-e az ország első emberéhez méltóan viselkedni. És – nem utolsósorban – prima facie bizonyítékkal szolgált ellenzékének a kormány rákosista gyökérzetű sajtójáról szóló legsötétebb vádjaira is. Az antidemokratikus tájékoztatásra felhasznált bulista sajtóról, beleértve a közszolgálati televíziót, és sajnos, nagyrészt a Magyar Rádiót is, amelynek elnök asszonya éppen távol volt az országból.
Medgyessy mindezek után leginkább akkor tenne jót az országgal, ha maradna. Persze nem hivatalában, hanem Kubában. Viselkedése ott belesimulna a kubaiak legfőbb havannai emberéébe.
***
Felhívás Medgyessy médiájának: Önök, akik eddig saját indíttatásukból, otthonról vagy oktatóiktól szerzett szocializáltságuk avagy főnökeik kimondott vagy ki nem mondott, az ávós időket idéző elvárásainak megfelelően az események körméről tépték és tépik le naponta a hírt, ne engedelmeskedjenek többé annak a várakozásnak vagy utasításnak, amely azt kívánja önöktől, hogy január 6-án ne mutassák be már rögtön a repülőtéren Magyarország első emberének Varaderón lesült arcát. Rákosi sajtója legalább azt megengedte magának, hogy kitoluljon a pályaudvarra, ha vezére megérkezett Moszkvából. Tolongjanak kameráikkal, laptopjaikkal, mikrofonjaikkal a ferihegyi VIP-váróban. Ha nem teszik, rettegésük és szolgaságuk további kimutatása katasztrofális következményekkel jár Magyarország friss, de nyár óta egyre korlátozódó demokráciájára. Ezen túlmenően tovább növeli azok már amúgy is igen erős és jogos félelmét is, akiket vagy akik hozzátartozóit Medgyessy és Kovács László pártjának jogi elődje a Terror Házában kínzott meg. (Kérem a bevezetőben említett követségi sajtósokat, akik e cikket nem teljes terjedelmében fordítják le, ezt a felhívást se felejtsék ki a cikk összefoglalójából, hiszen önök közül nem egy elhitette közvetlen felettesével és így missziója vezetőivel, hogy nálunk a magánkézben lévő sajtó azt teszi, amit piaci érdekei diktálnak.)