A kétezerhármas esztendő a fogyatékosok éve. Indult is kampány. De miért kell hangos, látványos igyekezettel bizonygatni azt, hogy mindenki fontosnak tartja a feladatot? Hazánkban nem a jogszabályok hiányossága miatt szenvednek hátrányt a sajátos helyzetben lévők. Az esélyegyenlőségről és a fogyatékosokról szóló törvény és más jogszabályok egyértelmű rendelkezéseket tartalmaznak. Adott esetekben még csak nem is a jogalkalmazásba csúszik hiba, hanem a szemléletmód torzult. Persze bizonyos helyzetekben az intézmények is sajátosan értelmezik a jogszabályokat. Az alkotmány meghatározása szerint az állam a jogegyenlőség megvalósításához és az esélyegyenlőtlenségek kiküszöböléséhez segítséget nyújt.
A társadalmi együttélés szabályai szerint az emberi méltóság feltétel nélküli, elsődleges tartalmi tényező. Ezzel azonos súlyú norma a hátrányos megkülönböztetés tilalma. A normák minden szférájában ez is meghatározó elem. A speciálisan hátrányos helyzet egyfajta hiány az ember fizikai vagy pszichikai teljességnek, egységes egészének a rendszerében. Ezt a hiányt pótolni szükséges, helyettesíteni kell speciális módon, megfelelő megoldással. Mégis, gyakran a jó szándék mellett is torzul a jóakarat. A sajátos helyzetben azt az alapállást fogadja el a társadalom (tagjainak jelentős része), hogy ők (nem is közénk tartozók) mások, mint mi. Ezzel a „minősítéssel” a társadalom perifériájára szorítják őket – az e körbe tartozó személyeket. A szemléletmódváltás az elsődleges feltétel a probléma helyes megközelítéséhez. A helyes értékrend kialakítása és az értékek realitása, a gondolkodás, az életminőség feltétele. Nem más ez, mint a morális életvezetés alapja. A speciálisan hátrányos helyzetű emberek nem sajnálatra és nem szánalomra tartanak igényt. Jogot formálnak a minden embert megillető emberi méltóságra.
A moralitás jelentőségét az adja, hogy aki önhibáján kívül kerül hátrányos helyzetbe, ne kapjon negatív értékelést, finomítva: megkülönböztetést. Azért nem helyénvaló, mert a közvélemény tud megbocsátó lenni azokkal szemben, akik felróható magatartásuk következtében érdemelnének kirekesztést. A személetmódváltást nem lehet kikényszeríteni. (Jogalkotással) jogalkalmazással nem megvalósítható ez a korrekció. Éppen ezért fontos, hogy az embert, az intellektuális életminőséget, a megkülönböztetés nélkül személyt illesse a tisztelet. Ha mégis hangsúlyt kívánnak adni a speciális helyzetű embertársaiknak, akkor kell, hogy a pozitív megkülönböztetés érvényesüljön. A filozófusok jó ideje elmélkednek a speciális állapotról. Elméleti tételük: az egyenlőtleneket ne mérd egyenlő mércével, mert ezáltal egyenlőtlenséget követsz el. Persze ez nem ad okot sem szánalomra, sem a másodrangúvá sorolásra. De úgy sem értelmezhető, ahogy tették azt egy alkalommal a törvény-előkészítők. Adott esetben arról elmélkedtek, hogy „nem lenne-e indokolt a mozgáskorlátozottakat a szellemi fogyatékosokkal együtt oktatni”. Ők nem ismerték az ókori szerző, Epiktétosz bölcseletét, amely egyben a speciálisan hátrányos helyzetű emberek értékelésének, „minősítésének” az alfája és ómegája: „Ne feledd, hogy a dráma, amelyikben színész vagy, olyan, amilyennek a betanítója akarja: ha rövidre szabja a szereped, rövid ideig, ha hosszúra, sokáig játszol. Ha a koldus szerepét osztja rád, azt is a természethez hűen alakítsd. Éppen úgy cselekedj, ha nyomorék vagy polgár szerepét osztja rád, mert a te kötelességed az, hogy a szerepet szépen eljátszd, a szerep kiválasztása másra tartozik.”
A szerző szociológus
origo.hu
Vitézy Dávid lehet Karácsony helyettese
