Szolgálatban a státuscsendőr

Újra színre lépett Erik Jürgens státuscsendőr. Véleménye szerint a magyartalanított jogszabály is ellentétes az ET, az EBESZ és az EU ajánlásaival. Mondja ezt annak az EU-alapító Hollandiának, a tolerancia őshazájának képviselője, amely – és most kapaszkodjunk meg – még mindig gyarmatokat, pontosabban külbirtokokat tart. A Hollandiától sok ezer kilométerre fekvő Holland Antillákról, illetve Arubáról van szó. Hollandia európai gyakorlatában egyébként az Egyesült Királyság és Franciaország is osztoznak. De hát a gyarmattartás, úgy tűnik, eurokonform. Ilyen hely ez az Európa. A Benes-dekrétumok zöld jelzést kapnak, a státustörvény pirosat.
Jürgens gyarmattartó hazájának szomszédságában, a szintén EU-alapító Belgiumban – ahol a hatvanas években a nagy múltú leuveni vallon (francia nyelvű) egyetem flamand diákjai többek közt utcai verekedések segítségével űzték el a vallon hallgatókat az intézményből – a faji ellentétek addig tornyosultak, míg egy hosszú föderációs folyamat eredményeként 1993-ban új alkotmány született. Így kezdődik: „Belgium szövetségi állam, mely közösségekből és régiókból áll.” Az új alkotmány az országban élő hatvanötezres német kisebbség számára az egészségügy, a szociális ügyek és az oktatás terén önrendelkezést (autonómiát) biztosít. A három végrehajtó szerv élén miniszterek állnak. Gratulálunk.
Míg Szlovákiában pitiáner vita folyik az első magyar egyetem alapításáról, addig a finnországi svédeknek három tisztán svéd (például a turkui Abo Akademi) és több kétnyelvű egyetem (így az állatorvosi egyetem, az ipar- és színművészeti főiskola stb.) is rendelkezésére áll. A svéd nyelv a finnel még a finn parlamentben is egyenrangúan használható. Kevéssé ismert, hogy az EU-ban több nyelv regionálisan kapott hivatalos státust: az olaszországi Aosta-völgyben a francia, Dél-Tirolban a német, a dániai Észak-Schleswigben szintén a német, Spanyolországban a katalán, a baszk, a galíciai stb. Ha lesznek szlovák–magyar közös régiók, e jog minden bizonnyal a felvidéki magyarokat is megilleti majd. De lesznek-e ilyen régiók?
Eörsi Mátyás – akinek Jürgenshez hasonlóan szintén szívügye a határon túli magyarság sorsának alakulása – június 18-án azt mondta a parlamenti státustörvényvitában, hogy „azért is érdemes az európai megoldásokhoz nyúlni, mert ha körülnézünk a számunkra irányadó országokban, az Európai Unió tagállamaiban, azt látjuk, hogy azok a megoldások, amelyeket ők alkalmaztak, sikeresek lettek.” Vajon mire gondolhatott Eörsi? Nyelvi egyenjogúsítás? Autonómia? Az SZDSZ mégis osztozna a nemzet és az elszakított nemzetrészek közös fájdalmában? Képtelenség. Beszéde vége felé aztán színt vallott. „Én például Németh Zsolttal ugyanabban a magyar nemzetben vagyok, egy nyelvet beszélünk, a kultúránk nagymértékben hasonló, tán még a népdalaink is azonosak vagy hasonlóak egymáshoz, de nem érzem magam azonosnak, mondjuk így, azonos nemzetben lévőnek – nagyon-nagyon más dolgot képviselünk…” Ideje lenne lassan tisztázni, hogy az SZDSZ és személyesen Eörsi Mátyás pontosan kiknek az érdekeit is képviseli. Hiszen mintha nem egészen magyar fejjel gondolkodnának, amikor a státustörvényről van szó. E cikk szerzője emiatt, noha egy nyelvet beszél Eörsi Mátyással, s kultúrája nagymértékben hasonló, tán még népdalai is azonosak vagy nagyon hasonlóak Eörsiéhez, nem tudja, érezheti-e magát az SZDSZ politikusával azonosnak, mondjuk így, azonos nemzetben lévőnek.

A szerző egyetemi hallgató