Globalizácó és keresztény szellemiség

A címként szolgáló szavak két fogalmat, két fogalomrendszert fejeznek ki, és együttes szerepeltetésük nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy párhuzamot vonjunk a két fogalom, fogalomrendszer között, mégpedig annak apropóján, hogy a legnagyobb ellenzéki párt elnöke kongresszusi beszédében egy mondatban összekapcsolta a fogalmakat Európáról szólván. „Mert nem Európa tartja össze a nemzeteket, hanem a nemzetek Európát, és mi úgy tudjuk, hogy a nemzetek felett nem a globalizáció ível át, hanem a keresztény szeretet.” E mondatra rögtön rácsapott két elemző. Egyikük – történész – fanyalogva értetlenkedett, hogy miként is lehet e két szót, fogalmat együtt említeni, mikor semmi közük egymáshoz. Másikuk – újságíró, „hivatásos elemző” – a két fogalom összekapcsolásának mély értelmét és a kongresszusi beszéd előadójának mondandóját „a szeretetről papol” megjegyzéssel kísérelte meg ledorongolni.
Nos, lássuk, van-e köze egymáshoz és milyen megközelítésből a két fogalomnak, és vizsgálódásunkat úgy ejtjük meg, hogy előbb tisztázzuk külön-külön a fogalmakat, természetesen leegyszerűsítve, mert azok magyarázatára már könyvtárnyi kötetet írtak össze a legkülönbözőbb indíttatásból.
A globalizáció a modern gazdasági rendszer legfőbb sajátossága, a XIX. századi monopolkapitalizmus újraéledési folyamata. Kihat a termelésre, a piacok összekapcsolására, az áru, a szolgáltatások, a munkaerő, a tőke országokon átnyúló áramlására, de áthatja az intézményrendszert, a kultúrát, az egész társadalmat. Fő mozgatóereje egy ideig a folyamatos megújulás, ám a tőkekoncentráció és a megvalósult fúziók lassan kiiktatják a riválisokat. Az e miatti versenyhiány a megújulást szükségtelenné teszi. E mellett a befektető multitőke hontalan, nem érez felelősséget az adott területen élők életminőségéért, ezért is találó e fogalomra a globális latin értelmének felelevenítése globális = cinkos politikai érdekcsoport. A multi koncentrált gazdasági hatalmánál fogva kikerül az állam ellenőrzése alól, egyre kevésbé lehet korlátozni, márpedig ahol a gazdasági hatalom kevesek kezében összpontosul, ott az állam politikai hatalma merő ábránd. Az egyes nemzetek, államok és azok állampolgárainak gazdasága, jövője egyre inkább a külföldi mamutcégek tulajdonosainak akaratától függ. A multi azt teszi, amihez kénye-kedve van, ez viszont ellentétes azzal az alaptörvénnyel, hogy a gazdasági élet egyetlen célja maga az ember. Az ember, akit a mindenható a hatodik napon teremtett saját képére és hasonlóságára. Ezért minden emberben benne van az isteni szikra, ahogy a költő fogalmaz: „Minden ember fenség”. Ám minden ember különböző is, az egyik beteges, a másik vasszervezetű, az egyik okos, a másik szerényebb képességű, az egyik gazdag, a másik szegény, és a társadalomnak – ha úgy tetszik, az államnak – az a dolga, hogy ezt a különbözőséget valamilyen formában kiegyenlítse, mert minden embernek mint Isten képmásának joga van a kiegyensúlyozott, megelégedett életre.
Egy ember kiegyensúlyozott és megelégedett csak akkor lehet, ha szabad. Ha szellemileg és gazdaságilag is szabad. Az egyenlőség és a szabadság kettős értelmét fogalmazta meg Petőfi oly gyönyörűen: „Ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, ha majd a jog asztalánál mind egyaránt foglal helyet, s ha majd a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán, akkor mondhatjuk, hogy megálljunk”, de a folytatást mindenki tudja és azt is, hogy igen messze vagyunk a felismerés végkifejletétől. S egyáltalán: feltehetjük a kérdést, eleget tett-e valaha a társadalom ennek a kiegyenlítő szerepének? Válaszunk csak nem lehet.
A francia forradalom hármas nagy jelszavából, a szabadság, testvériség, egyenlőségből, mint tudjuk, nem valósult meg semmi, legfeljebb eltorzult formában. A szabadság eltorzult formájában megtalálható a korlátlan lehetőségek hazájában, Amerikában, ahol azonban a szabadság édes gyermeke, a liberalizmus felfalja saját szülőjét, magát a szabadságot is. Ugyanígy eltorzult formában valósult meg az egyenlőség a kommunizmus világfelforgató nagy kalandjában, ahol egyenlően jutottak milliók a gulágra, vagy egyenlő jogunk volt eltűrni, hogy lesöpörjék a padlásunkat, elvegyék a házunkat, boltunkat az egyenlőség jegyében. De a francia forradalom hármas nagy jelszavából különösen nem valósult meg a testvériség, ami egyedül képes azt ténylegesen kifejezni, hogy mindnyájan Isten gyermekei vagyunk. A testvériség alapja pedig a szeretet, a nagy parancsolat: „Szeresd felebarátodat, mint magadat”. Az én szabadságom korlátja a te szabadságod, a te szabadságod az én szabadságom, és ha ezt megértettük, máris ott vagyunk a keresztény, szociális alapeszméknél, amely az ember alapjogainak tiszteletéből indul ki.
A társadalmi béke és jólét megteremtésének előfeltétele a társadalmi igazságosság. A társadalmi igazságosságot megteremteni viszont csak demokratikus politikai berendezkedésű államban lehet. A demokráciának nem az a követelménye, hogy az állam egyformává tegye az embereket és megszüntesse a természetből adódó különbségeket, de az igenis kötelessége, hogy a gazdasági, társadalmi, kulturális egyenlőtlenségeknek az emberi méltóságba ütköző kinövéseit eltüntesse. Az igazságosság a társadalmi együttélés alapja, de a méltányosság és a szeretet a betetőzése. A kereszténység az evangéliumi elveket viszi be a gazdasági életbe, amelynek felvirágzását csak szociális igazságosság, együttes megteremtése mellett tartja lehetségesnek, hogy a rászorultak ne csak könyörületből kapjanak, hanem igazságosság szerint. Ennek az igazságosságnak mozgatórugója a szeretet, ami ugyanakkor a kereszténység alapeszméje is. Erre gondolhatott Antall József egykori miniszterelnök utolsó mondataként: „keresztény Magyarországot akartam”, s erre utalt Orbán Viktor is kongresszusi beszédének fent idézett mondatában.
S ezért fontos, hogy a keresztény szellemiségre való utalás bekerüljön az Európai Unió most formálódó alkotmányába, és az meg is valósuljon.

A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz)