Már megint baj van a mezőgazdasággal

Helyesebben: még mindig. A helyzet rendkívüli. Az agrárium súlyos válsága napjainkra, különösen, hogy az EU kapujában állunk, odáig jutott, hogy már nem csak gazdasági kérdés – következményei alapvető nemzeti érdekeinket veszélyeztetik.

A tönkremenő mezőgazdasági üzemek rövidesen bekövetkező tömeges felvásárlása kitűnő lehetőséget biztosíthat a külföldi befektetőknek kiváló minőségű hazai termőföldek nagyarányú megszerzésére. Az EU-csatlakozással országunk kötelezettséget vállalt arra is, hogy a külföldiek földvásárlását hét év múlva lehetővé teszi. Mivel pedig a földtörvény értelmében a termőföld bérlője, illetve jogi személy esetén a tulajdonosok elsőbbséggel bírnak a földvásárlásnál, a megoldás kézenfekvő. Ha egy külföldi részben vagy egészben megvásárol egy magyar agrárüzemet, az EU-csatlakozás révén jogot fog szerezni arra is, hogy a bérelt földet belátható időn belül mindenkit megelőzve meg is vásárolhassa, és később busás profittal forgalmazhassa.
Nemzeti érdekeink végiggondolásával képtelenség értelmezni a mostani kormányzati filozófiát, amely mindig csak az éppen aktuális tűzoltásra koncentrál. Az óriási méretű aszálykár csak egy a magyar mezőgazdaságot sújtó bajok közül. Mert a magyar mezőgazdaság jelenleg olyan, mint egy sok betegségtől szenvedő ember, akit a bajok legyengítenek, kimerítenek, mivel egymás hatását is felerősítik, és ezért egyre újabb és újabb bajok jönnek elő. Ráadásul, hogy a képnél maradjunk, ilyen állapotban kell/ kellene rövidesen helytállnia egy nemzetközi versenyen is. A jó orvos ilyenkor nemcsak külön-külön kezeli a bajokat, hanem egységesen is gyógyítja, erősíti a szervezetet, mivel tisztában van vele, hogy az általános kondicionálás nélkül a munkája nem lehet eredményes.

Nos ez az, aminek a nagybeteg mezőgazdaságnál nemigen látni nyomait. A tüneti kezelések alighanem csak átmeneti megnyugvást jelentenek, a teljes gyógyuláshoz azonban elégtelenek. A megfelelő versenyállapotba hozásról már nem is beszélve. A mezőgazdaság rendbetétele, felemelése elképzelhetetlen az agrárium döntő része által elfogadott agrárkoncepció, továbbá a társadalom teljes körű támogatása nélkül. Ezek alapfeltételek.
Konszenzuson alapuló agrárkoncepció ellenben nincs. A kormányzat által követett jövőkép nem ismert. Igaz viszont, hogy jó néhány vázolmány megjelent a választási, majd a jelen kormányzati időszakban, ám rövidesen újabbak és még újabbak bukkantak elő, s az előzők csendesen elenyésztek. Volt ugyan remény az egyeztetésre, a konszenzus megteremtésére, de ezekből érdemben nem lett semmi. Úgy látszik, mintha időhúzás és ködösítés folyna, és a magyar agrárium kormányosai nemigen kívánnák az utasok orrára kötni, hogy tulajdonképpen merre vezetik a hajót – sőt azt se, hányan fognak a végállomásra megérkezni. Már megint a mezőgazdaság! – hallani, ide a világ pénze se elég, mert rosszul szervezik meg, másra költik stb., üzenik a tévéadásokban megjelenő sms-ek. Figyelemre méltó, hogy az igencsak harsány kormánypárti sajtó mennyire hallgatag, illetve periférián mozog az agrárium dolgaiban.

A következő időszak sok mindenre választ fog adni. Mindenekelőtt arra, van-e valamilyen nem nyilvános agrárkoncepció, és mi a lényege, avagy csak sodródás jellemzi a kormányzati agrárirányítást? Arra is, hogy vállalja-e a kormányzat a magyar mezőgazdaság felkészítését, helyzetbe hozását, ha igen, mindenkinek esélyt teremtve, vagy csak egyes általuk kedvezményezett szektoroknak. Az is lehet, hogy a jelenlegi gyakorlat folytatódik, és végleg bebizonyosodik, hogy érdemi segítségről szó sem lehet, mivel valamilyen nehezen magyarázható okból a várható EU-s támogatásoktól remélik a válságokat túlélő termelők helyzetbe hozását. Avagy mindezek valamilyen kombinációja a vezérelv? Vagy valami más? A kormányzatot a tettei minősítik. Az idő rendkívül rövid, a felelősség pedig egyértelmű. Kora ősszel a magyar gazdálkodóknak már mindenképpen lépniük kell, ha talpon akarnak maradni, és ha versenyképesen szeretnének az Európai Unióba lépni jövőre. Egy biztos: a szeptemberig hátralévő idő nem a tétlen várakozás, hanem az önszervezés és az előkészület időszaka lesz. Azt, hogy mi lesz a folytatás, a hatalom hozzáállása dönti majd el. A megoldás nemcsak „forráskérdés”, hanem akarat, hozzáállás függvénye is.

a Magyar Mező- és Erdőgazdasági Érdekképviseleti Tanács (Maét) főtitkára