sommás olvasói javaslat akkor lehetne hiteles, ha december elsejét Orbán Viktor ünnepelte volna a román puszipajtás miniszterelnök pezsgős köszöntésével Budapesten. Ezzel is meghálálva a státustörvény szétveretését, és a búzahiány idején ő intézkedett volna a Romániába irányuló búzaszállítással kapcsolatban, vagy ő emeltette volna fel a saját fizetését a duplájára a „takarékos” szociálpolitikai intézkedések során. Ezzel szemben Magyarország köztiszteletben álló, nemzetközileg elismert, volt és leendő miniszterelnökének a magyar közéletből való kiiktatásával csak veszítene az ország. Úgy látszik tehát, hogy a Tisztelt Olvasó eltévesztette javaslatának címzettjét.
És hogy még kiknek az eltűnésével nyerhetne az ország, megér egy közös gondolkodást. Hadd ne vállaljam ennek eldöntését, csupán felvetnék néhány kérdést.
Vajon javasolta-e a Tisztelt Olvasó bárkinek is a magyar közéletből való eltűnést azon külföldi sajtóhíresztelés miatt, amely szerint nálunk annyira tombol a rasszizmus, hogy egy baloldali szociológusnő bőréből lámpaernyő készül, és a cigányok fogait kiverik? Emlékezzünk: az ilyen és hasonló, az országot valóban megalázó külföldi sajtókoholmányokat „bizonyítékként” lobogtatták azok, akik a hazug híresztelés forgalomba hozásával a hazugságokat azok visszhangjával akarták „igazolni”.
És vajon javasolta-e a T. Olvasó annak a negyven szoclib hírességnek a magyar közéletből való kiiktatását, aki hálálkodó levélben köszönte meg a francia kormánynak, hogy a zámolyi gyilkost és bűntársait – mint üldözötteket – politikai menedékjogban részesítette (mellesleg az ő híresztelésüknek hitelt adva), miközben Lakatos Melinda eredménytelenül látogatott vissza megkeresni, hogy ki üldözi őt?
És egyáltalán ismeri-e a T. Javaslattevő a lisszaboni határozatot? Honnan tudja, hogy az az országot alázza meg, és nem a kormányt bírálja? Vajon nem tűnt fel neki, hogy Kovács elvtárs csak egyheti hallgatás után műháborodott hirtelen fel a belügyeinkbe való „idegen” beavatkozás miatt, beharangozva, hogy azonnal diplomáciai lépéseket tesz a határozat ellen? És ha, mint ő állítja, a határozatban foglalt bírálat igaztalan, akkor miért feledkezett meg mégis mindmáig a diplomáciai lépésekről?
Az sem tűnt fel a T. Javaslattevőnek, hogy Orbán Viktor igenis sorozatosan kezdeményezte itthon – parlamenten kívül és belül egyaránt – a szoclib vadhajtások nyesegetését, ám falra hányt borsónak bizonyult minden javaslata? Többek között azért, mert a parlamenti szavazógépezet a tizenkilencezerforint-szagú mandátumokra támaszkodva minden polgári eredetű kezdeményezést lesöpört az asztalról? És miután az elvtársak diadalittasan ünnepelték magukat a megalázó koppenhágai feltételekkel elért EU-tagságunkért, vajon nem különös, hogy Lisszabont, vagyis Európát hirtelen „idegennek” és illetéktelennek tartják? Ha Európa, mint mondják, máris a hazánk, akkor hogy tudhatta Orbán Viktor Európában a hazát kívülről bírálni?
S vajon nem emlékszik a T. Javaslattevő arra, hogy amikor az országot rasszizmussal vádoló, nemzetközi méretű rágalomhadjárat ellen tiltakoztunk, Kovács elvtárs azzal replikázott, hogy az elvtársak nem az országot támadják, csupán a polgári kormányt bírálják? Most meg a kormányt (egyébként nagyon is visszafogottan) bíráló lisszaboni határozatot az országot megalázó jusztizmordnak tüntetik fel a nyilvánosság előtt, régi jó szokás szerint a határozat idézése nélkül. Nem ismerős ez a kettős mérce?
Tallózzunk hát az itthoni, Lisszabon után is folytatódó szoclib vadhajtások között. Az elvtársak választási kampányukban beharangozták többek között az ingyenes tankönyvet, csakúgy, mint az adócsökkentést, ma pedig, minthogy simulékonyan, D–209-es modorossággal mindent meg tudnak ideologizálni (az ellenkezőjével együtt), a bajusztalanul araszoló bokrosodás frazeológiájával olyan adóprést indítanak be, amely miatt már Döbrögiéknél is mennydörögnek. Immár nincs szó jóléti, csupán „gazdasági” rendszerváltozásról, miközben elspanyolosítják az országot (lopez-lopaz). Az elvtársak idegessége érthető A szöktetés a szerájból forgatókönyv fiaskója miatt, hiszen a magányos sikkasztó máris „dekonspirál” (Medgyessy úr, nem ezt ígérte), és – hacsak el nem némíttatik, mint Lee Oswald – még sok mindent boríthat (…ha én egyszer kinyitom a számat!). Így például beszélhet arról, hogy ki és kinek a keresztapaságával támadta meg Szász Károlyt, illetve hogyan nyelték el a vörös bárók gyilaszi új osztályának Danaida-hordói a német kormány 2,5 milliárd DM vissza nem térítendő, a rendszerváltozáshoz nyújtott (testvérek között is legalább 400 Tocsik-sikerdíjnyi) segélyét a D–209-es elvtárs pénzügyminiszteri fedőállása betöltésének időszakában. Repül a nehéz kő! Hogy hol áll meg, nem tudjuk.
De egyet tudhatunk: a spanyolosítás okszerű következménye a görögösítés. Legkésőbb 2006-ban. Még ha a filippikát athéni dísztollal írják is.
A szerző egyetemi tanár
origo.hu
Megszólalt Magyar Péter volt barátnője: Magyar Péter nem az, akinek látszik - videó
