Nincs új a nap alatt

Nyári kánikula van, együtt a család, rendezgetem régi irataimat, egykori újságcikkeket olvasok újra. Egy évvel a polgári kormány minimális veresége után szemlézgetem az első polgári kormány súlyos veresége utáni, 1995-ben készült írásokat. Furcsa érzésem támad tőlük, mintha mindez ma lenne.

1995. szeptember 4., Esti Hírlap
A napilap beszámol, hogy az MDF országos választmánya kizárta a pártból Bencsik Andrást, az Új Demokrata főszerkesztőjét. Többórás vita után „tipikus jogásztrükkel, szerintem messzemenően törvénytelenül, rendkívül erkölcstelen módon zártak ki” – nyilatkozza Bencsik, majd folytatja: „Szomorú szívvel látom, hogy az egyre jobban bolsevizálódó Magyar Demokrata Fórumon belül egy konspiráló elit szerezte meg a teljhatalmat. Ennek a folyamatnak egyáltalán nincs még vége, másokat is ki fognak szorítani a pártból… Rendkívül hálás vagyok dr. Boross Péternek, aki hihetetlen keménységgel, nyíltsággal kiállt mellettem. Kerek perec kijelentette: ez egy konspirációs ügy.”
A Hende Csaba körül zajló MDF-es viták hallatán az ember elgondolkodik: vajon mi folyik nyolc éve a fórumban? Végül még őt is kizárják?

1995. november 11., Magyar Nemzet
A Nézőpont rovatban Kelemen András MDF-es országgyűlési képviselő tesz közzé terjedelmes írást Az MDF látleletéhez címmel. „Eljött 1995 ősze, de még mindig nem látszik az MDF. A rendszerváltás legerősebb pártja másfél éve fekszik ott, ahová az 1994. évi választási görgeteg döntötte. S mintha csak be akarná teljesíteni versenytársai vággyal teli jóslatát arról, hogy szétesőben van, nem tettei, hanem botrányai jelzik, hogy él. Miközben rohamosan duzzad a posztkommunista hatalommal szembeni tömeges elégedetlenség, a rendszerváltoztatás terheit eddig vitt pártnak a befolyása és támogatottsága nem növekszik.”
Nem lehet, hogy az évszámokat elírtam, és valójában 2003-ról van szó? Szomorú történet…

1995. október 16., Esti Hírlap
„Az MSZP országos választmánya állásfoglalásában hívta fel a figyelmet arra, hogy a MIÉP és más szélsőjobboldali szervezetek a fővárosban és számos vidéki városban az október 23-i megemlékezéseket az ország politikai stabilitásának és a rendszerváltás békés jellegének megzavarására akarják felhasználni.”
Vajon a szocialisták nyár végén írnak-e az aktuális állásfoglalásukhoz új szöveget, vagy az idén is előhúzzák a Köztársaság téri asztalfiókból a már meglévőt? Kérdés, hogy Újhelyi István baloldali titán össze tud-e hozni egy új közleményt. S az idén vajon mikor indul a baloldal szélsőjobbos riogató kampánya a Fidesz ellen, különösen akkor, ha a jobboldal átvette a szocialistáktól a népszerűségi lista első helyét? Lehet, hogy Kovács László pártelnök már küldött is repülőjegyet Ron Werbernek? S Kende Péter vajon hol tart az újabb könyvvel? Mindenesetre az MSZP megindult a lejtőn.

„…az internacionalista elitből álló MSZP-kormány megbukott – írtam 1995 végén az Új Magyarországban. – Pető Iván bársonyszék nélkül is a kormány feje, Horn Gyula viszont nem széken ül, hanem zsámolyon térdepel. A szocialista párt SZDSZ-es kemény magja szorítja a kicsiny ember torkát.”
Könnyű a helyzetünk 2003 nyarán. Pető Iván neve helyére írjuk be Kuncze Gábort, Horn Gyulát pedig aktualizáljuk Medgyessy Péterrel. A szocialisták semmit nem tanultak, a szabad demokraták ismét tobzódnak. Igaz, hogy Hack Péter már szervezi az új liberális pártot. Lehet, hogy az SZDSZ napjai meg vannak számlálva, s bukik a baloldal?

1995. november 7., Új Magyarország
A lap beszámol, hogy a szocialista párt szűk vezetése a Nánási úti Pirosch(ka) Hotelben tanácskozott tervezett kongresszusuk előtt. A közelgő esemény kapcsán megkérdezett politikusok közül Szájer Józseftől ez olvasható: „Várható, hogy fél éven keresztül állandó lesz a személyi harc az MSZP-n belül. Emiatt megint nem a kormányzással fognak foglalkozni, hanem belső ügyeikkel. Ugyanakkor ideológiai küzdelem is folyik, hiszen nincsen az MSZP-nek ideológiai háttere: sokféle, egymással ellentétes irányzatot és csoportot figyelhetünk meg.”
Hogyan is mondta nemrég Horn Gyula a Nap-keltében: Miért ne pályázhatna a pártelnöki székre Juhász Ferenc honvédelmi miniszter, lehet, hogy ő jobban vezetné az MSZP-t. Érdekes, hogy a riporterek nem kérdeztek vissza: tán baj van a vezetéssel?
De Horn elnökjelöltje mellett van más pályázó is szép számmal. Mert mi is szeretne lenni Gyurcsány Ferenc? És Szili Katalin? És Szekeres Imre? És Kiss Péter? No és Kovács László? Marad vagy leváltják? Na de elvtársak, és ki fog itt kormányozni?

A válasz kézenfekvő, olvasom Orbán Viktor karácsonyi interjúját a Magyar Nemzetben 1995-ből:
„A nemzetközi tapasztalatok alapján annyit talán megkockáztathatunk, hogy a társadalmi fellendülés, a növekedés, az általános gyarapodás általában a polgári kormányokhoz kötődik. Ebben nem szoktak jeleskedni a baloldali erők. Ők abban jók, hogy megmutatják, miképpen élheti fel egy társadalom a jobboldali kormányok által megteremtett gazdasági forrásokat. Ezért Magyarország gazdasági helyzete valójában polgári kormányzást tenne szükségessé. A szocialisták ugyanis hiába akarnak kapitalizmust építeni, ez nem testhezálló feladat számukra. Mint a példa mutatja, nem is megy nekik.
Fülep Lajos megszívlelendő sorai jutnak eszembe: »A kommunizmus a másodfeltalálók világa. Mindent feltalálnak, csak éppen késve és rosszul. Maguk még meg fogják érni, hogy a kapitalizmust is fel fogják találni. De abban nem lesz köszönet«”.
Nos, itt tartunk, pedig Magyarország többet érdemel.

A szerző volt országgyűlési képviselő