Szimbólumok

Román részről kifogások merültek fel a magyarigazolvány külalakjával és az oktatási támogatás folyósításával kapcsolatban – nyilatkozta Bogdan Aurescu román külügyi államtitkár. A román rész egyik fő kifogása, hogy a magyarigazolvány fedőlapján a Szent István-i korona szerepel – ami által hasonlít a magyar útlevélhez, továbbá a velencei bizottság 2001-es ajánlásaival ellentétben az etnikai hovatartozásra vonatkozó adatokat is tartalmaz.

A magyar Külügyminisztérium, nyilatkozata szerint, nem lát lehetőséget arra, hogy a már kiadott magyarigazolványok külső megjelenése változzon. Minden bizonnyal elég baj ez Kovács Lászlónak, aki ha lehetőséget kapna rá, minden bizonnyal személyesen vakarná le ama botrányos koronát.

Mielőtt azonban radírt, ecetes ollót, zsilettpengét ragadna, felhívjuk Kovács László és a magyar külügyminisztérium figyelmét a következők tényekre, illetve az ezekből eredő lépések megtételére.
Románia címerében, csőrében kettős kereszttel áll egy nagydarab, fekete sas. Havasalföld címeréből került oda, Bazarád vajda, a magyar korona néhai vazallusának hagyatékaként. Első ízben a havasalföldi fejedelemség pénzérméin jelenik meg, valamikor a XIV. század végén, hátoldalán az Árpád-házi címerrel, árpádsávokkal.
A Bazarádok – románosan Baszaráb, egyébiránt Bazaroba (vö. Tonuzoba) – besenyő őseikkel együtt régi ismerőseink nekünk, magyaroknak. Igazából akkor szerettük meg először Bazarád Mihály vajdát, amikor a behódolás látszatát keltve, titokban szövetséget kötött a bizánciakkal, a bolgárokkal és a tatárokkal, és egyoldalúan felszámolta a magyar függőséget. Aztán a Poszáda nevezetű hegyi szurdokban lesben állva lemészárolták az akkoriban még eurokonform magyar seregeket. (Más kérdés, hogy utána fia, magyar hitre térvén, megpróbálta letudni atyja bűneit.)
Egyszóval nekünk, magyaroknak szúrja ám szemünket, de rettentően ez a fránya besenyő sas, amiért is javasoljuk Kovács Lászlónak, a magyar külügy kérje nyomatékosan ezen jelképnek levételét a Magyarországon is használatos román okmányokról, például útlevélről, kisebbségi szervezetek címereiről.

Románia címerében három helyen szerepel a nap és a hold, ami a székelyek lelkivilágát tekintve akár pozitívum is lehetne, ám a székely székek nem tudnak arról, hogy az ő véleményüket valaha is kikérték volna nemzeti jelképeik ilyetén kisajátítása kapcsán. Éppen ezért kérjük Kovács Lászlót és a magyar külügyet, hadd fejezze ki értetlenkedését e jelképek használata kapcsán, és kérje eltávolításukat a román címerből.

Románia címerének jobb felső mezőjében egy bölényfej látható. E bölényfej bennünket, magyarokat bizonyos Dragos vajdára emlékeztet, akit Nagy Lajos királyunk helyezett őrgrófként Moldva vidékére. Dragos létrehozta az őrgrófságot, amely a későbbiekben moldvai fejedelemséggé avanzsált, címereként pedig ezen dragosi bölényfejet alkalmazta. Ezt követően a hajdani vazallusok leszármazottjai számos kellemetlenséget okoztak a Magyar Királyságnak, amiért is kérjük Kovács Lászlót és a magyar külügyet, hasson oda, hogy e feszültségeket keltő jelkép lekerüljön a használatos szimbólumok közül.

Kifogásaink azonban itt még mindig nem érnek véget. Mert ott van példának okáért Szlovákia címere, benne a hármas halmon álló kettős kereszttel. A kettős kereszt a magyar heraldikában először IV. Béla alatt, annak 1243. évi pecsétjén fordul elő. A hármas halom Ágnes királyné, III. András özvegyének pecsétjén; a hármas halomra illesztett kettős kereszt pedig Zsigmond királyunknak vala büszke címere. A kettős kereszt egyébiránt apostoli keresztnek neveztetik, és hagyományosan a magyar királyokkal hozzák összefüggésbe.

Szlovákia címerének kettős keresztje, mindamellett, hogy finoman szólva is kölcsönzött jelkép, horribile dictu, ott virít a szlovákigazolvány címlapján, amely igazolvány ettől kísértetiesen hasonlít a szlovák útlevélre. Kérjük ezért Kovács Lászlót, legyen oly kedves meglobogtatni ezen bűnjelet a megfelelő uniós asztal felett, a magyar külügy pedig azonnal tegyen lépéseket a jelkép eltávolítása érdekében.
A magyar Szent Korona pedig ezen lépések megtételéig maradjon az őt megillető helyen, a magyarigazolvány címlapján.

A szerző író