Vészhelyzet a magyarországi utakon

Szóba került a közelmúlt súlyos közlekedési balesetei ürügyén az alkalmazott traffipax is. Van annak már harminc éve is, vagy még több, amikor a traffipax elterjedt nálunk. Annak idején ez a technika már elfogadott volt több, tőlünk északra és nyugatra lévő országban, a tapasztalat alapján csökkentek a közúti közlekedési balesetek.
A korabeli rendelet átvette a használat törvényi indokolását is, amelynek lényege „a gyorshajtásból eredő közúti közlekedési balesetek preventív megelőzése” volt. A lényeg a preventív alkalmazáson volt, ezért törvény szabályozta, hol lehet alkalmazni. Ezek elsősorban a balesetveszélyes helyek voltak. A törvény szerint ezeken a helyeken jól láthatóan el kellett helyezni a radar kontroll feliratú táblákat. Ennek az volt a lényege, ha valaki mégis túllépte a megengedett sebességet, az szándékos cselekményt követett el.
Annak idején egy-egy ilyen készülék öt-hat ezer forintba került. Benkei András belügyérkedése idején lépett életbe az a financiális szemlélet, hogy be kell hozni a gépek beszerzési árát, de miként, az másodrendű kérdés volt. Ekkor Budapest határában felállították a radar kontroll táblát és ez a rendőri értelmezés szerint azt jelentette, az egész városban lehet radarozni. Ekkor jött szokásba a sunyi módon, lesből való fényképezés. Olyan helyeken fényképeztek, ahol a balesetveszély szinte nulla volt, ahol csúcsidőben fél- vagy egyórás araszolás után kissé rá lehetett lépni a gázpedálra… Évekig tartott ez a gyakorlat, ezért van ma is, hogy nincs visszatartó ereje a traffipaxnak. A financiális szemlélettel bevezetett sunyiságnak az lett a következménye, hogy a lényeg, a megelőzés esett áldozatul. A prevenció azzal valósul meg, hogy látható, tudható, tapasztalható a szabálysértés ténye, azzal, hogy ott a tábla: radar kontroll.
Ennek az a lényege, hogy aki ennek ellenére túllépi a megengedett sebességet, az szándékos cselekményt hajt végre, szándékosan veszélyezteti az adott helyen a közúti közlekedést, ezért súlyosabban lehetne szankcionálni. Ezeket az eseteket kellene pontozni, és mondjuk a harmadik eset után bevonni a vezetői engedélyt, aki ezután is vezet – sokan vannak ilyenek –, azt akár letöltendő börtönbüntetéssel is lehetne sújtani, függetlenül attól, hogy ki az apukája, keresztapja vagy éppen mi a „sarzsija” az illetőnek. Magyarán: a törvény előtti egyenlőség elvét nem ártana a közlekedésben is alkalmazni.
Szólni kell az uralkodó közlekedési morálról is. Örülni kell annak, hogy manapság egyre több fiatalt láthatunk drága kocsik volánjánál. Ugyanakkor zömmel ezek a fiatal autóvezetők – tisztelet a kevés kivételnek – az országutakon szeretnék megdönteni Fittipaldi vagy Sumi versenypályán elért eredményeit. A súlyos balesetek jelentős része gyorshajtás következménye, mint legutóbb például a Szentendrei úton történt baleseté. Ha a megengedett sebességgel közlekedett volna a vétkes jármű, akkor nem történik meg a baleset, legrosszabb esetben – ha mégis frontálisan ütköznek – sem halt volna meg senki. Az a tragikus ezekben az esetekben, hogy a másik kocsiban mindig vétlen emberek halnak meg. Ők csak elszenvedői a balesetet okozó járművezető vétkes magatartásának.
A kulturálatlan közlekedési morálnak az alacsony műveltségi szint is okozója. Ha egy bunkó ül a Mercedes vagy BMW volánjánál, az nem képes kézben tartanai azt a „200 pacit”, amit a feneke alatt érez. Mint Skoda-tulajdonos, szinte naponta találkozom ezekkel. Ezek a bunkók azok, akik két lámpa között is előzik a kocsisort, az országúton a kanyar előtt vagy akár a kanyarban is előznek, mert odanőtt a talpuk a gázpedálhoz. A közlekedésben is szükség lenne egymás tiszteletetére, megbecsülésére.
Meg kellene vizsgálni a megengedett sebesség kategóriát is. Sok helyütt ez indokolatlan. Például felesleges egy úthajlatban kitenni a 60 km-es korlátozást, ha az a kanyar akár 100 km-rel is bevehető. A fölösleges korlátozással csak azt érik el, hogy a vezetők akkor sem veszik figyelembe, amikor muszáj volna. Emlékszem első jugoszláviai utamra, ahol a 60 km-es sebességkorlátozást kanyarban felülbíráltam és majdnem kisodródtam. Lakott területen is sok helyen indokolatlan a 40 km-es sebességkorlátozás. Ez a legtöbb helyen a sunyi radarozásra ad esetleg lehetőséget.
Az autópályákon a megengedett 130 km-es sebesség sok autóst arra késztet, hogy ezzel a sebességgel a belső sávban is folyamatosan közlekedhet. Ezek az autósok akkor fognak meglepődni, ha kijutnak például Németországba, ahol a belső sávban 200 km feletti sebességgel húznak el mellette a „bombázók”. Nyakunkon az unió, jó lenne erre is figyelni.
Kubatov János nyugdíjas kriminalisztikai szakértő, Baja