A Gyurcsány-ügy morális és jogi buktatói

Most már biztosnak látszik; a szocialista politikai vezető réteg számára megoldhatatlan akadályt jelentenek az erkölcsi buktatók. A múltból csak két példát idézek. Horn Gyula miniszterelnökként eltöprengve a Tocsik-ügy erkölcsi és jogi összefüggésein, azt a megállapítását közölte a nyugtalankodó országgal: lehet, hogy az ügy erkölcstelen, de jogilag a szerződés tiszta. Hasonló érveléssel találkoztunk mindkét szocialista miniszterelnök pártállami-pufajkás, illetve titkosszolgálati múltjának boncolgatásakor; mi köze egy bűnös diktatúrában vezető tisztségben végzett tevékenységnek az immár jogállami tiszta múltat kívánó vezető tisztség betöltéséhez? Ez legfeljebb erkölcsi kérdésként merülhet fel a szocialista gondolkodás szerint, amihez a jognak, a politikának semmi köze.

Hasonlókat hallhattunk Gyurcsány Ferenc miniszter úr ingatlanügyével kapcsolatban, aki mellett kiállt az MSZP elnöksége és Kovács László pártelnök, mondván, lehet, hogy az ingatlanügylet erkölcsileg kifogásolható, de teljesen jogszerű szerződésről van szó.

Az érvelések közös eleme, hogy az erkölcs és a jog egymástól teljesen független fogalmak. Lehet, hogy néhány érzékeny lelkiismeretű ember háborog, de ha a jogszabály kifejezetten nem tilt valamit, vagy amíg bíróság nem ítél el egy cselekedetet, felesleges beszélni róla, mert jogszerű – a szocialista gondolkodásmód szerint. A mentalitás gyökere a baloldalon szívósan továbbélő marxista tanokban keresendő, mely szerint a jog az uralkodó osztály törvényerőre emelt akarata. A mai szocialista politikusi gondolkodásmódban ez úgy adaptálódik: ha hatalmon vagyunk, a jogot mi határozzuk meg, így minden jogos, amit teszünk vagy mondunk. Az érzékeny lelkűek pedig erkölcsileg háboroghatnak.

Hát nem. Tisztelt MSZP-elnökség, tisztelt Kovács, Medgyessy, Horn urak; a jog nem az, amit önök mondanak, a jog és erkölcs kapcsolata a jogállamban teljesen más, mint ahogy önök elképzelik és hirdetik.

Nézzük először, mi is történt Gyurcsány miniszter úr ingatlanügyében – már amit a hézagos sajtóhírekből tudni lehet róla. A balatonőszödi kormányüdülő nagyon értékes ingatlancsoportja a magyar állam tulajdona, így ennek alanya, tulajdonosa – közvetve – minden magyar állampolgár. Az üdülő egy értékes házingatlanból és telekből álló részét megvette Gyurcsány Ferenc magántulajdonban lévő cége, igen előnyös feltételekkel; a vételárat Gyurcsány úr cége hosszú időn keresztül lízingdíj formájában törlesztheti, de, hogy ez a cégnek ne legyen nagyon megterhelő, az állam visszabérli az ingatlant borsos áron. (A Gyurcsány úr által fizetett lízingdíj és az állam által fizetett bérleti díj valószínűleg igen közel áll egymáshoz.) Így az ingatlan használatában nem következett be lényeges változás, azt továbbra is a kormány használja, valószínűleg különösebb pénzmozgás sem volt, hiszen a lízingdíj és a bérleti díj valószínűleg kiegyenlíti egymást; viszont Gyurcsány úr cége gyakorlatilag ingyen – vagy töredékáron, ezt nem hozták nyilvánosságra – hozzájutott egy sok tíz milliós értékű állami ingatlanhoz. Rövidebben fogalmazva: az állam egy színlelt szerződéssel odaajándékozta Gyurcsány úrnak egy értékes ingatlanát.

Az, hogy ezen ügylet erkölcsileg elfogadhatatlan, szocialista részről sem nagyon vitatják, bár elhangzott olyan vélemény, hogy a szerződés egy üzletemberrel köttetett, s az üzleti erkölcsöt nem sértette.

Az alapkérdés: lehet-e jogszerű, ami erkölcstelen? Lehet-e egy erkölcstelen szerződés jogszerű? Szerencsére ma már a rendszerváltozás jogszabályainak és bírói gyakorlatának átalakulása nyomán határozott nemmel felelhetünk a kérdésre.
A jogállamok sok évszázad alatt meggyökeresedett jogszabályai, bírói gyakorlata alapján a jog, a jogszabály erkölcsi megalapozottsága egyértelmű. A jog nem fedi le az erkölcsöt, léteznek olyan magatartások – nem nagy számban –, melyek erkölcsileg elítélendők lehetnek, de jog szerint, meghatározott keretek között legálisak (például élettársi kapcsolat, abortusz). Ugyanakkor az erkölcsi szabályok jelentős része egyértelműen jogi norma is (ne lopj, ne ölj, a hamis tanúzás tilalma, nemi erkölcs elleni bűncselekmények stb.). „A jog az erkölcs minimuma” – mondta nagyon találóan és egyszerűen Nizsalovszky Endre professzor. A szerződések körében él a szerződési szabadság elve, a diszpozitivitás elve; tehát a felek a szerződés tartalmát szabadon állapítják meg. A jog azonban korlátokat állít a szabadság elé; ezek közé tartozik az a rendszerváltozás után keletkezett Ptk.-módosítás, mely szerint „semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik” (Ptk. 200. § (2) bek.). Vagyis az erkölcstelen szerződéshez a polgári jog komoly szankciót fűz, megtagadja a jogvédelmet az ilyen szerződéstől, a szerződés érvénytelen, semmis. Így a szerződések világában súlyos jogi tévedést hangoztatnak „az erkölcstelen, de jogos” elv hirdetői. Ez a Ptk.-alapelv a jogállamokban évszázados gyökerű, öszszefügg a jóhiszeműség és tisztesség (treu und glauben) szintén évszázados polgári jogi alapelvével (Ptk. 4. § (1) bek.).

Ezen elvek ismerete ma már egy harmadéves joghallgató számára is kötelező, így elvárható lenne, hogy vezető szocialista politikusaink, köztisztviselőink se állítsák ennek ellenkezőjét. Zlinszky János írja a Tocsik-ügy kapcsán az ÁPV Rt. szerződéséről: „Hogy ez az eljárás homlokegyenest ellenkezik azzal, amire a jogszabály az állami vagyon kezelőjét kötelezi? Nyilvánvaló… Hogy az eljárás a jog kijátszása, in fraudem legis agere, ahogy a régi rómaiak mondták?” (Magyar Jog, 2003/7.)
Ez az elv megerősödött a bírói gyakorlatban is. A Legfelsőbb Bíróság a Tocsik-ügy polgári peres részében kimondta, hogy az ÁPV Rt. és az ügyvédnő szerződése jó erkölcsbe ütközik, ezért semmis. (Az más kérdés, hogy büntetőjogi következmény fűződik-e hozzá.)

Szintén a Legfelsőbb Bíróság mondta ki még 1993-ban: „Egy, a rendszerváltozás folyamatát élő országban a felbomlott politikai és társadalmi struktúrához kötődő jelentős számú és nagy értékű vagyontárgy elidegenítésében érdekelt felekkel szemben a jó erkölcs követelményének szintjén megfogalmazott igény szerint győződjenek meg arról, hogy az ügyletük nem ellentétes-e a társadalmi közmegegyezéssel, nem sért-e közmegegyezésen alapuló folyamatokat” (LB Pfv. X. 20.343.1993.).
Mit szól ehhez a tisztelt szocialista politikai elit?

Azonban Gyurcsány Ferenc és az állam szerződése nemcsak a jó erkölcsbe, hanem tételes jogszabályba is ütközik. A Ptk. szerint a szerződésben szereplő szolgáltatásoknak egyenértékűeknek kell lenniük. Ha feltűnően nagy az értékkülönbség, a szerződés megtámadható (Ptk. 201. §).

Tiszteletteljes kérdés a szocialista politikusokhoz: hol kapott itt az állam megfelelő értékű ellenszolgáltatást?
Vagyis Gyurcsány Ferenc esetében jó erkölcsbe ütköző és feltűnően nagy értékkülönbséget tartalmazó szerződéssel állunk szemben, amely érvénytelen.

Az eset kapcsán néhány kérdésem és javaslatom lenne a szocialista pártelithez. 1. Tanácsos lenne olyan jogi szakértőket alkalmazni, akik láttak már polgári törvénykönyvet. 2. Szíveskedjenek felkérni a Solt Pál vezette, önök által létrehozott etikai testületet, magyarázza meg önöknek a jó erkölcsbe ütköző szerződések jogsértő jellegét. 3. Nehogy Brüsszelben vagy Strasbourgban hasonló bölcsességeket tessenek mondani, mert a jogállami polgári törvénykönyvekben évszázadok óta benne van a jóhiszeműség és tisztesség alapelve és az erkölcstelen szerződés jogellenes volta – így nagyon furcsán néznének önökre. 4. Ha mégis ragaszkodnak elveikhez, vevő lehetek-e azonos feltételekkel az őszödi kormányüdülő többi részére vagy az MSZP-pártszékházra? Pénzem ugyan nincs az ügyletre, de ha gondosan állapítjuk meg a lízingdíjat és a bérleti díjat, nyugodtan maradhat mindenki a helyén, csak majd néhány év múlva fogom eladni tulajdonomat. (Majd kölcsönkérjük Gyurcsány úrtól a szerződést.) 5. Ha esetleg sikerült meggyőzni önöket, hogy tévedtek, adnak-e felkérést Bárándy miniszter úrnak, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt?

Nem hinném, hogy gondolataim megrendítenék a tévedhetetlenségük szilárd hitében élő szocialista pártvezetőket; Gyurcsány úr nyilván tovább fogja élvezni jogtalan tulajdonának gyümölcseit. De legalább csacskaságokat ne tessenek beszélni, s ne legyenek illúzióik a következő választások kimeneteléről.

A szerző intézetvezető egyetemi tanár (PPKE, Jog- és Államtudományi Kar)