A jóléti intézkedések árát mindannyian megfizetjük

Holnap politikai vitanapot tart az Országgyűlés Mennyi pénzt vesz ki a Medgyessy-csomag a családosok pénztárcájából? címmel. Szerencsétlen címadás. Látom MSZP-éket, hogy somolyognak a bajszuk alatt. A Fidesz megint besétált a csapdába (magától?). Hiszen adóemelések ide, áremelések oda, pártunk és kormányunk elmondhatja magáról, hogy a tavalyi kb. ötvenszázalékos fizetésemelés és számtalan juttatás mellett még a személyi jövedelemadó is csökken – jövőre. Tehát közvetlenül a családoktól és a választóktól nem vonnak el semmit – látszólag. Itt azonban a Fidesz nem mutatott, mutat rá arra, hogy ezeket az „eredményeket” az MSZP milyen áron, milyen stratégiával érte és éri el.

A „jóléti rendszerváltás” ez évi és jövő évi költségeinek súlyos ára van: a kormány ezt az árat (legalábbis részben) az önkormányzatok kiéheztetése mellett a központi finanszírozású intézmények kivéreztetésével éri el. A Medgyessy-csomag kapcsán maga a kormány jelentette be, hogy a jóléti intézkedések fenntartását és további bővítését saját magán való takarékoskodással biztosítja. Ez azonban nonszensz. A költségvetési intézményektől elvont és jövőre elvonandó tízmilliárdok nem valamiféle luxuskiadásokra félretett összeg elvételét jelentik, hanem ezen intézmények vegetálásra kényszerítését, sok esetben az elvonás az állam által rájuk rótt kötelezettségek teljesítésének megakadályozásával egyenlő.
Vegyük például a kutatás-fejlesztést és a felsőoktatást. Az ELTE-től idén 362 milliót vontak, vonnak el, és a felsőoktatásból jövőre tízmilliárdot vesznek ki. Ennek következtében ezek az intézmények már most a működőképességük határán vannak. Tudja-e a választópolgár, hogy az ország legnagyobb és legrégibb egyetemének egyik karán idén február óta zárolták a dologi kiadásokat, és ennek következtében sok tanszéken már nem működnek a fénymásolók, a nyomtatók, nincsen papír? Avagy a tanárok dobják rá össze a pénzt, s így az állam által az akkreditáció révén előírt követelmények teljesítése is veszélyben forog? Tudja-e a választópolgár, hogy az idei létszámstop után jövőre már „spontán kikényszerített” leépítések várhatók a felsőoktatásban? Tudatában van-e a választópolgár annak, hogy idén január 1-jétől a kutatás-fejlesztés áfáját 10,71-ról 25 százalékra emelték, s így 14,29 százalékos forráskivonás történt és történik a kutatás-fejlesztésből? Fel tudja-e fogni a választópolgár annak a jelentőségét és üzenetértékét, hogy míg a mozijegy áfája 12 százalék körül van, az alapkutatásokra fordított összegekre 25 százalék áfát vetnek ki? Mindezt az Európai Unióhoz (és nem Ejrópaúnió, ahogy Horn Gyuláék mondják, nyilván a Szovjetunió mintájára) való csatlakozásunkkor, és amikor a tudásalapú társadalom fontosságáról hallunk nap mint nap? És elmagyarázták-e a választópolgárnak (mármint az ellenzék), hogy ezek a költségelvonások közvetve úgyis rajtuk fognak lecsapódni, s ha nem is rögtön, de késleltetetten ők isszák meg ennek a levét (például az egyetemi hallgatók az eddig ingyen kapott órai anyagokat már most saját költségen fénymásolják)?

Tudja-e a választópolgár, hogy van olyan egészségügyi intézmény, ahol már az életveszélyes konnektorok kicserélésére, javítására sincsen pénz? Hogy a kórházi beteg azt eszi, amit magával visz vagy rokonai hoznak neki? És sorolhatnánk. Az MSZP stratégiája világos: az állampolgárnak van szavazati joga, az intézményeknek nincsen, tehát elsősorban onnan kell elvenni, aki nem szavaz. Az MSZP-s szakszervezetekkel hallgatásra kényszerített intézmények úgyis csöndben maradnak: örüljenek, hogy egyáltalán az állásuk megmarad (és a szakszervezetisek osztogathatják tovább az üdüléseket a még el nem adott üdülőkbe), hiszen mint megtudtuk: „a jóléti államok kora lejárt.”

Az ellenzék szerepe és felelőssége tehát a felvilágosításban és a tények tudatossá tételében óriási: az MSZP-s időközi kampányanyagok szeméttelepre szállítása jó poén, az abban foglalt féligazságok és elhallgatott megszorítások társadalomban való tudatosításának elhagyása azonban bűn. Ezt nem lehet egy mosollyal elintézni.

Szabó A. Béla egyetemi oktató, Budapest