A kormánykoalíció alkotmányossági próbája

Köszönjük, Herr Oplatka, hogy – bár ma már nem Budapestről tudósít – mégsem feledkezett meg rólunk, magyarokról. Ennek köszönhetően a Neue Zürcher Zeitung hasábjain (2003, 160. szám) oly érdekes recenzió jelent meg Huszár Tibor Kádár János politikai életrajza című művének második kötetéről az ön tollából, hogy az nyomban felkeltette érdeklődésünket. Megvettem hát az újonnan megjelent kötetet, és – szakmai meg vulgár állampolgári, sötét emlékeimet legyűrve – átrágtam magam a közel négyszáz oldalon. Megérte.
Amikor letettem a könyvet, az a persziflázs fogalmazódott meg bennem, hogy Kádár élt, Kádár él, Kádár élni fog. Közéletünknek a manapság jelentkező botrányos jelenségeit ugyanis nehéz lenne Kádár János harminchárom évig tartó, ellentmondásos regnálásától elvonatkoztatni. A megtorlás éveit 1963-tól a megbékélés, egyúttal a régi uralmi technikák évei követték. A gulyáskommunizmust finanszírozni kellett, ami gazdasági válsághoz vezetett. 1967-től, a nemzetközi pénzügyi szervezetekhez való közeledés során jutott szerephez és nőtt fel egy közgazdásznemzedék. Ennek kiemelkedő tagjává vált Medgyessy Péter, aki 1966-ban kezdte meg fényes karrierjét a Pénzügyminisztériumban, a titkosszolgálatban, a szocialista pártban meg a bankok ragyogó világában. Tihanyi Örs (Magyar Nemzet, 2003. 08. 19.) arról ír: miként okozott csalódást a pénzügyekben és az államigazgatásban egyaránt járatos, kiváló szakember, illetve, hogy miért nem adott hangot csalódottságának mégsem a liberális, baloldali értelmiség? Bizton azért, mert a saját érdekei szerinti várakozásában távolról sem csalódott. Hiszen a kormányváltástól éppen a kádári elit hatalmának restaurálását várta. Medgyessy Péter pedig éppen e várakozásnak tett eleget, amikor hivatalba lépése után példátlanul rövid időn belül, a padlástól a pincéig nagytakarítást rendezett; az államtitkártól a falugazdáig mindenkit leváltott. A közszolgálati tv-csatornák vezetése kicserélődött, szolgáltatása ugyan a kereskedelmi adók szintje alá süllyedt, viszont ennek az elitnek a számára az ígéret földje megnyílott. Agárdi Péter posztkommunista posztcenzor sarokba szeretné állítani Kondor Katalint, a Magyar Rádió elnökét, mert állítólag vasárnapi iskolába jár. A jegybank elnökének lehervadt orcájáról a derűs mosoly, az erős forint pedig meggyengült. A legfőbb ügyész sötét hajfürtjei között gyarapodnak az ezüstszálak, mert – többek között – a közpénzügyi államtitkár makacsul támadja, az Országgyűlés pedig a hozzá intézett kérdésekre adott egyetlen válaszát el nem fogadja. Most pedig a kormány a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) élén álló Szász Károly ellen indította meg a körvadászatot. Van-e kívánatosabb cél, mint az állami pénz- és tőkepiac, az állami biztosítás és az állami pénztár egységes felügyeletét egyszerre megkaparintani? Hol az a Hortobágyi Nemzeti Park, amely az olyannyira kívánatos tőkésrécék tömeges elejtésére ennyire alkalmas vadászterületet biztosítani képes? E cél eléréséhez azonban az elnököt le kell váltani. Amikor hozzákezdek Szász Károly esélyeinek latolgatásához, máris a nyájas olvasó szíves megértését kérem. Kénytelen vagyok ugyanis türelmét némi jogászkodással próbára tenni.
A PSZÁF a kormány irányítása alatt működő országos hatáskörű közigazgatási szerv, amelynek felügyeletét a pénzügyminiszter látja el. Elnökének megbízatása megszűnik, ha őt a miniszterelnök javaslatára az Országgyűlés visszahívja. A visszahívást nyilvánosan indokolni kell. Hírlik, hogy a Pénzügyminisztérium szakértői dolgoznak azon az anyagon, amelynek felhasználása a visszahívás nyilvános indoklását lehetővé teszi. Minden jel arra mutat, hogy a miniszterelnök készséggel eleget fog tenni annak a kedves kötelességének, hogy e tekintetben a törvény által megkívánt javaslatot előterjessze. Ez az Országgyűlés őszi időszakának kezdetére várható. Nem kétséges, hogy a nem éppen elsöprő többséggel, de annál nagyobb fegyelemmel működő kormánypárti képviselők készek a javaslatot megszavazni, vagyis Szász Károly elnököt várhatóan azzal az indoklással visszahívni, hogy ő – neki felróható okokból – nem tesz eleget a megbízatásából eredő feladatainak [1999. CXXIV. tv. 7. § (6) bek. b) pontja. Továbbiakban: PSZÁF-tv.]. Mégsem vagyok borúlátó. Azt már említettük ugyanis, hogy a felügyelet közigazgatási szerv. Eljárása során tehát az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. IV. tv. (áe.) szabályait kell alkalmazni [3. § (1) bek.]. A kizárásról szóló 19. §. (3) bek. szerint: az eljárásban nem vehet részt köztisztviselőként az, akitől az ügy tárgyilagos megítélése nem várható el. Medgyessy Péter miniszterelnöknek mint az Inter-Európa Bank igazgatósága elnökének – másik igazgatósági taggal együtt – 1998. október 1-jétől aláírási joga volt. Még ha el is fogadjuk azt az állítását, hogy 2001 őszén történt lemondásával, nem pedig a 2002. április 29-i cégbírósági törlésével szűnt meg ez a tisztsége, ekkor már javában folyt e bankban a pénzmosás, amelynek során két szíriai állampolgár részére 6,2 milliárd forintot fizettek ki. Emiatt a felügyelet folyó év július 28-tól vizsgálatot folytatott a bankban, és Szász Károly a vizsgálat eredményeként folyó év augusztus 18-án feljelentést tett a rendőrségen pénzmosás bűntette miatt. Nyomban ezt követően a kormányfő olyan kijelentést tett, hogy elfogyott a türelme Szász Károllyal szemben. Majd augusztus 25-én a következő indiszkrét és hangulatkeltő kijelentést tette: „Ha egy bankfelügyeleti vezető havi hat-hét millió forintot keres, akkor joggal várható el, hogy felelősen döntsön bizonyos kérdésekben, és hogy biztosítsa a betétesek nyugalmát és biztonságát.” Majd Kínából hazatérve, a Nap-keltében: nem Szász Károly fedte fel a bűncselekményeket, hanem Kulcsár Attila jelentette fel önmagát! Tőle tehát az ügy tárgyilagos megítélése nem várható el. Az elfogult kormányfőnek alárendelt László Csaba az eljárásból ilyen okból kizárt. Ő „saját jogon” is elfogult, mert a Kulcsár Attila által elkövetett sikkasztások idejének jelentős részében az érintett hitelintézetnél vezérigazgató-helyettes volt. Kizártak beosztottai is annak az anyagnak az előkészítéséből, amelynek alapján a kormányfő netán javaslatot tesz Szász Károly visszahívására az Országgyűlésnek.
Nincs azonban olyan jogszabály, amely rendelkezik arról, hogy adott esetben ki dönt a kizárás kérdésében, de arról sem, hogy a kizárt kormányfő vagy pénzügyminiszter helyett ki vagy milyen szerv jogosult eljárni, holott a felügyelet elnöke – akinek visszahívása során merülnek fel a kizárás kérdései – köztisztviselő [PSZÁF-tv. 7. § (11) bek.]. Jóllehet a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. XXIII. tv. a köztisztviselők függetlenségét biztosító fórumokra és egyéb garanciákra vonatkozó rendelkezéseket részletesen tartalmazza, ami a sajátos helyzetben lévő PSZÁF-elnökre nem vonatkozik. Ez pedig mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés, mert a hátrányos megkülönböztetés sérti az alkotmány 70/A § (1) és (3) bekezdésében foglalt szabályokat. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. tv. 1. §. e) pontja értelmében: az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megszüntetése. Az indítvány megtételére bárki jogosult. A soron kívüli elintézés azonban az ügy sajátosságára, annak súlyára tekintettel igen fontos, és akkor remélhető, ha az indítványt közjogi méltóság terjeszti elő. Mádl Ferenc köztársasági elnök augusztus 25-én hivatalában fogadta Szász Károlyt, majd közleményt bocsátott ki, amely szerint figyelemmel kíséri a felügyelet működését, és bízik abban, hogy a szervezet a jogállamiság feltételei között zavartalanul végezheti munkáját. Kívánatos, hogy az államfő ebben a feszült politikai helyzetben törekedjen a nemzet egységének a kifejezésére, őrködjön az államszervezet működése felett, éljen az Országgyűlés ülésén való részvétel, felszólalás és javaslattétel iránti jogával [alkotmány 29. § (1) bek., 30/A § (1) bek. e) pontja]. Ettől függetlenül indokolt és szükséges az is, hogy a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megszüntetése érdekében terjesszen elő az Alkotmánybíróságnál indítványt. Ellenkező esetben számolnunk kell azzal, hogy a felügyelet is a kórházak sorsára jut.
Ma már minden jóérzésű ember torkig van a nómenklatúrával. Ideje a szocialista pártnak megújulnia. Ehhez nem kell keresztapa. Sem Al Capone, sem Medgyessy Péter, sem pedig Gyurcsány Ferenc. Azon nem változtathatunk, hogy Kádár élt. Annak érdekében azonban – alkotmányos keretek között – mindent meg kell tennünk, hogy szelleme ne éljen, ne kísértsen tovább.

A szerző ny. bíró és ügyvéd