A protektor és a bróker

Talán jobb lenne el sem kezdeni ezt a cikket. Hiszen ebben a politikai botrányklímában és különösen ebben a lapban sokaknak már ez a cím is színvallást jelent. Pedig nem az. Legfeljebb – ahogy Esterházy Péter fogalmazott – inkább színek vallása. Óhatatlanul szubjektív leírás és analízis arról, hogy vajon miben különbözik az Orbán- és a Medgyessy-kormány.
Hogy miért fontos ez a kérdés? Azért, mert azt hiszem, hogy a két kormány, a kormányzás két formája közötti különbség sok mindenre magyarázatot ad. Ne várjunk tőle csodát, nem fogjuk belőle megtudni, hogy vajon ki nyeri a következő választásokat, de ha megérteni akarunk – és mi más lehetne a célunk –, hasznos lehet összehasonlítani az előző ciklust a mostanival.
Az összehasonlítás mindig termékeny. És persze egy kicsit mindig csalóka is. Mint ahogy az általánosítás is elmos minden egyedit, miközben pedig csak valamivel többet szeretne megtudni. Amikor Medgyessyt brókernek, Orbánt pedig protektornak nevezem majd, egyrészt fenntartom a tévedés jogát, másrészt pedig tudom, hogy az ideáltípusokhoz való közelítés soha nem lehet hibátlan.
De mit jelent a bróker és a protektor? Mielőtt mindannyian a rejtélyes Kulcsár Attilára és a jobboldal által gyakran hangoztatott brókerkormány fogalmára gondolnának, gyorsan tiltakoznom kell: az elemző lehetőleg ne használjon politikai kategóriákat, és ne ragadják el, ha vannak, politikai érzelmei. Bármennyire is könnyű a publicisztikai siker, az ilyen szekértolás mindig hitelvesztéssel egyenlő.
Amikor tehát Medgyessyben a brókert látom, nem napjaink vezető politikai botrányára gondolok. Sokkal inkább azokra az alaptípusokra, amelyet a közpolitikai irodalom használ, amikor egyes politikai erőket és vezetőket jellemez. Ebben a leírásban a két végső pont a bróker és a protektor. Előbbi nem rendelkezik határozott elképzelésekkel a közjóról, célja az, hogy a választók felhatalmazásából ügyintézzen, egyeztessen, közvetítsen (még egyszer: innen és nem a bécsi fogdából ered a bróker fogalom). A protektor másképp gondolkodik: neki védelmeznie kell alattvalóit, megmutatni a helyes utat, hiszen a közjó – véli – nem az ellentétes érdekek és értékek kompromisszumából alakul ki. A protektornak világos elképzelései vannak, s amikor a választók döntése értelmében kormányt kap a kezébe, tűzzel-vassal meg is valósítja programját.
Talán már látható, hogy nem jókról és rosszakról beszélek, hanem a kormányzás két alaptípusáról, két közpolitikai filozófiáról, amelyhez igyekszem mérni az Orbán- és a Medgyessy-kormányt. A politikatudomány egyes szerzői – talán a jobb érthetőség kedvéért – szeretik a házmesterhasonlatokat. Hát legyen: a bróker az a közös képviselő, aki nem tudja, hogy mikor kellene tetőt cserélni, de ha ez az igény (vagy azért, mert mindjárt összedől, vagy azért, mert a többség nagyon akarja), szépen elintézi. Ellenben a protektor már a megválasztásakor pontos listával érkezik, s „hatalmát” arra használja, hogy az általa helyesnek és fontosnak gondolt beruházásokat az általa megálmodott sorrendben végeztesse el a lépcsőház. Ha ellenszegülést tapasztal, rábeszél, kényszerít, figyelmen kívül hagy.
Abban a reményben jutottam el idáig, hogy talán a kedves olvasó már érzi: lehet valami igazság abban, hogy Medgyessy Péter inkább az előbbi, Orbán Viktor pedig inkább az utóbbi típushoz közelebb álló kormányzási gyakorlatot folytat(ott). Amiről beszélni szeretnék, az ezen felismerés mellett a következmények kérdése. A két típusból ugyanis más és más következik. Nézzük meg tehát, hogy melyek az előnyei és a hátrányai a brókerista és a protektorista kormányzásnak. Ha a kormányrúdnál bróker áll, az ellenzéknek jelentős erőfeszítéseket kell tennie, hogy világossá váljanak az ideológiai és szakpolitikai alternatívák. A bróker politikai előnye, hogy főszabályként alig támadható: ha nincsenek határozott elképzelései, ha nem ragaszkodik makacsul egy értékhez vagy egy konkrét irányhoz, szinte megfoghatatlan. Ha sikertelen lesz, ha a választók nem díjazzák a teljesítményét, legfeljebb változtat. Ha túl nagy ellenállásba ütközik, legfeljebb enged. A bróker retorikájában mindig árokbetemető, hiszen a többséghez szeretne szólni. Megbízatásra vár, ezért gyakran a közvélemény-kutatásokból tájékozódik. Alkusz, ezért politikai üzleteket is köt: koalíciós partnerével, saját pártjával, ha lehet, akár az ellenzékkel is.
Természetesen nem arról beszélek, hogy a brókernek nincsenek értékei, hanem arról, hogy az értékekhez, a programhoz, a célokhoz nem ragaszkodik görcsösen. Sőt legszívesebben mindent képviselne egyszerre, hiszen eszébe sem jut, hogy az értékek, a programok és a célok között akár konfliktus is lehet. Egyszerre konzervatív, liberális és szociáldemokrata, mint ahogy egyszerre híve az adók csökkentésének és a jóléti kiadások növelésének is.
A bróker gyakran trendi, politikai előnye a gyors alkalmazkodóképesség. Amíg fut a szekér, amíg a kormányzás sikeres, a bróker kedvelt politikus. Ha jól intézi az ügyeket, a lakosság többsége elégedett vele. Az ellenzék a vádaskodásaival inkább ellenszenvet kelt, a bróker nyugodt, derűs és kulturált. Elképzelhető, hogy politikai ideológiákat és jelszavakat is keres, ezeket azonban akár le is cserélheti. Nincs szüksége állandó fogalmakra, amíg sikeres az üzletmenet, a bróker megbecsült és szeretett politikus. Nem rajongói vannak, hanem támogatói. Nem erős kötéseket épít ki, hanem sok-sok gyenge kötődést hozhat létre. Nem istenítik, hanem megbecsülik. Amíg sikeres.
Ha azonban beüt a krach, az ilyen kormány könnyen elveszítheti a talajt a lába alól. Korábbi támogatói közül azok, akik sikerei és hasznot hozó lépései miatt szerették, könnyen elbizonytalanodhatnak. Politikai szövetségesei – saját pártjában és koalíciós partnerében – alternatívákban kezdenek gondolkozni. Ami korábban siker volt, most gyengeség, bizonytalanság, koncepciótlanság lesz. Ha a brókernek népszerűtlen döntéseket kell hoznia, ha konfliktusokat kell felvállalnia, ha választania kell az értékek és a programok között, egyre nehezebb helyzetben találja magát. Heterogén támogatói köre nem érti, hogy ami korábban működött, most miért lehetetlen.
Nincsenek fogódzók, a brókert csak a sikeres üzletmenet mentheti meg. Ha tartós a recesszió, támogatói új üzletkötőt keresnek. Az alkusz nem tud magán segíteni, hiszen nincsenek önálló ötletei, nincs saját útja. Csak a gazdasági sikerekben bízhat.
Ezekben a pillanatokban az ellenzék is aktivizálódhat, a saját hívei által is kevésbé kedvelt kormányfő egyre könnyebb préda lesz. Ami hatástalan volt hónapokkal korábban, most könnyen támogatókra találhat. A kritikákat egyre többen hallják meg, s a bizalom napról napra csökken. A bróker ilyenkor három dolgot tehet: veszi a kalapját, kivárja a dolgok jobbra fordulását, vagy elkezdi a maga útját járni. Utóbbi esetben azonban azon az úton indul el, amely a protektor ideáltípusa felé vezet.
Amíg tehát a bróker ereje a jó ügyintézésben és ennek következtében a sikeres időszakok szavazatgyűjtésében van, a protektor haszna a nehezebb időszakokban mutatkozik meg. A határozott elképzelésekkel rendelkező és konfliktusokat is felvállaló kormányfőt ugyanis még békeidőben is rendre támadják. Stílusa sokaknak ellenszenves, kritikusai egész pályás letámadásról, agresszivitásról, a szabályok felrúgásáról beszélnek. A protektor nem tud és nem is akar békülni, még csak álgesztusokat sem tesz, nem árkokat temet, hanem frontvonalakat nyit. Megy előre a maga útján. Hívei mégsem hagyják el, hiszen rajongói vannak, akik tűzön-vízen át követik, s akik a legrosszabb időkben is kitartanak mellette. Hisznek benne, a céljaiban, a közös értékekben. Gyakran minden látható kritika nélkül. A be nem avatottak azonban – akár sikeresnek nevezhető időszakban is – könnyen elpártolhatnak tőle.
A protektort a nem baráti média nem szereti. Hibáit felnagyítják, alakját olykor démonizálják. A protektor, aki hívei körében érzi jól magát, aki a törzsszavazók megtartásban verhetetlen, így olyankor sem mehet biztosra, amikor szinte minden mellette szól. Hiába szeretne a kampányban csupa pozitív dologról beszélni, a kormányzás konfliktusai után minden rossz mondat, minden elhibázott lépés ellenszenvet szülhet. Emléke azonban kitörölhetetlen. Ellenfelei róla beszélnek, vele igazolják létjogosultságukat. Könnyen legenda lehet, a határozott elképzelések és célok felértékelődhetnek egy tétova kormányzás idején – de emléke még a legrosszabb időkben is segíthet az ellenoldal összetartásában.
Mit szólnak hozzá? Orbán a protektor, a vezér (a vezér szóval nem a politikai sajtóban elterjedt miniduceféle kategorizálásra utalok), Medgyessy a bróker, az ügyintéző. Ami az egyiknek előny, a másiknál hátrány. És persze fordítva. Az egyik mögött rajongók százezrei, erős kötésekkel és egy centralizált, fegyelmezett párt, kibeszélések nélkül. A másik oldalon potenciális szavazók garmadája, gyenge kötésekkel és sok szkepszissel, illetve egy érdekcsoportok harcát, valamint újra és újra megkötött kompromisszumát hordozó párt. Orbán megkérdőjelezhetetlen szavazatmegtartó és középen egyelőre gyenge szavazatgyűjtő, Medgyessy a sikerek idején páratlan szavazatgyűjtő és a kudarcok idején reménytelen szavazatmegtartó. A kétpártrendszer logikájában akár mindkettő elfér, elvégre a szavazók nem egyformán szeretik a határozott, de erőszakos és a kompromisszumkész, de gyenge típusokat. Uralkodásukat csak a saját oldalukon fellépő ellen-, még inkább kevert típusok zavarhatnák meg, de amíg nem születik meg a jobboldali bróker és a baloldali protektor, akár törvényszerűnek is gondolhatjuk, hogy az egyes oldalak vezetői milyen vonásokkal rendelkeznek.
Nem állítom, hogy a bróker megnyerte volna a 2002-es választásokat, mint ahogy azt sem mondom, hogy a protektornak meg sem kottyanna a mostani válsághangulat, de nem tagadom, hogy eljátszom mindkét gondolattal.

A szerző politológus