Ki mondta, hogy hamisítvány?

Mire gondol utolsó perceiben egy világhírű atomtudós?
Az emberiségre? Az életműre? Az országra, amely oly sokat jelentett neki? A régi hazára? A gyermekeire?
Nem, egy világhírű atomtudós az utolsó perceiben Lovas Istvánra gondol.
Lovasra és a Vasárnapi Újságra.
Igaz, életében ki sem ejtette ezt a két szót, hogy Vasárnapi Újság, de hát mit számít ez?
Mit számít, hogy ez a tudós, akit Teller Edének hívnak, világéletében a konzervatív értékrendet valló, a nemzetéhez hű tudós típusát testesítette meg? Csak szakmailag hajtott fejet Oppenheimer előtt, nemzetbiztonsági meghallgatásakor nem ismerte el megbízhatónak a kommunista befolyás alatt lévő atomfizikust, amikor beidézte őt az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság. Talán tájékozatlan volt.
Tájékozatlan volt akkor is, amikor a választások idején arra figyelmeztetett bennünket, hogy jól gondolja meg Magyarország a döntését, mert nem mindegy, ki áll az ország élén. Igen, csak ennyit mondott. Megéljenezték érte a Kossuth téren.
Tájékozatlan lehetett akkor is, amikor magyarra fordított művét hagyta egy jobboldali kiadónál megjelenni.
Tájékozatlan lehetett abban is, hogy a Horthy-korszakban létesített és az Orbán-kormány idején újból kiosztott Corvin-láncot boldogan átvette. Vissza kellett volna utasítania, de ő ezt nem tudta, ezért élete végéig az egyik legkedvesebb kitüntetéseként tartotta számon.
Mennyi tájékozatlanság! Így jár minden atomtudós, aki csak Lovasra, Illés Zoltánra és a Vasárnapi Újságra figyel.
De a Népszabadság most rádöbbentett mindannyiunkat arra, hogy a világhírű atomtudósoknál, ha később nem, hát haláluk előtt feltisztul politikailag minden.
Gondozónője szerint Teller professzor utolsó heteiben már nagyon beteg volt, és legszívesebben Arany János verseit hallgatta. A gondozónő nyilván nem tudott róla, hogy amikor elfogyott Arany, akkor a professzor titokban egy kis piros manóval Lovas Istvánt olvastatott fel magának. Hogy két Toldi-strófa közt még utoljára felháborodhasson, és legyen kit megbélyegeznie. Név és pártállás szerint, mert másképp nem közli le a Népszabadság, és akkor mi lesz a világhírrel.
Köztudomású, hogy minél nagyobb szellem valaki, az elmúlás közeledtével annál inkább azon gondolkodik, kit lehetne megbélyegezni egy távoli országban, amely egyébként a hazája, a megbélyegzést mindenképpen névre szólóan végezve el, ahogy azt a szovjet faliújságokon szokták volt.
A kis piros manó – ugyanaz, aki egy világvevő Szokol rádión rákapcsolt túl az Óperencián Teller professzor betegágyánál a Vasárnapi Hírekre – most vörös cilinderéből elővarázsolt egy különös levelet. Öt nappal a professzor halála után. Előtte megmutatta a kezeit tenyérrel kifelé és befelé is, belenézhettünk a cilinderbe, nyúl volt abban, a bajsza grafikont formázott, egyik oldalon lefelé állt, ez volt az MSZP-népszerűségi bajuszráta, a másik oldalon kissé felfele kanyarodott az ellenzéki bajuszráta. Kapott egy nagy pofont a nyúl, hogy lekókadt mindkét oldalon a bajsza, mielőtt visszadugták, a mágusmanó pedig a kezeit zsebre tette, kettőt perdült, benyúlt a vörös cilinderbe, és kihúzott belőle egy Teller-levelet.
Könnyű volt 1937-ben a Szovjetunióban. Ott ha valaki nem hitt a szemének, nem hitt a fülének, és megkérdezte: Igaz volna ez? Hiszen ellentmond a józan észnek, ellentmond a jellem törvényeinek, mindennek ellentmond! – azt egyszerűen kilökték az ablakon. Ő akart öngyilkos lenni. Ha szerencséje volt, még egy búcsúlevelet is találtak a zsebében.
Levélben jó a baloldal.
A hétfői Népszabadságban közölt episztola stílremekben, amely egy bukott műszaki egyetemista személyeskedő agresszivitását tanulságosan vegyíti a frusztrált baloldal vágyképeivel, azt olvashatjuk, hogy „a fideszes Illés Zoltán nem ért az atomenergiához”. Így, hogy „a fideszes”. A fideszes nem ért hozzá. Fontos, hogy fideszes. Aki fideszes, az nem ért hozzá. Lehet akár főügyész is. „Főügyész, aki ismert fideszes”. Ez még jobb. Ez olyan telleres. Könyvétől elüt kicsit, de majd stilizáljuk. Azt kell sugallni, hogy a fideszességet a pestisességhez hasonlóan a világ összes tudósa számon tartja. Minél világhírűbb, annál inkább számon tartja.
Különösen egy halála után öt nappal közzétett levelében.
Ha pedig ez a Szabadság-díjas világhírű tudós elkövette azt a meggondolatlanságot, hogy a Magyar Corvin-láncot Orbán Viktor volt miniszterelnöknek még levélben is megköszönte, akkor aztán nincs mese, igyekeznie kellett ennek a világhírű tudósnak helyrebillenteni az utolsó pillanatban a kényes egyensúlyt. Kár, hogy a baloldal sztárriporterei már nem kérdezhetik meg tőle, olajban süssük-e meg a fideszest, vagy jó lesz úgy véresen is. Mégiscsak más lenne, ha ő döntené el. Fideszes főügyész véresen. Összefut az ember szájában a nyál.
Lesznek szívesek memorizálni: „a főügyészt, aki ismert fideszes”.
A Népszabadság hülyébbnek nézi a magyar olvasót, mint Rákosi az ötvenes években.
De egyszer kiderül minden turpisság.
Addig is olvassuk Teller Ede Huszadik századi utazás, tudományban és politikában című könyvét. Lovasról, Vasárnapi Újságról, fideszes Illésről és köztudomásúan fideszes főügyészről, igaz, nem lesz szó benne. Csak tudósi erkölcsről, atomfizikáról, nemzethez való hűségről, Reagan elnök stratégiai védelmi politikájáról. Ilyen mondatokat fogunk találni: „megvizsgálta a tényeket, amelyekre elméleti magyarázatot akartunk találni, és észrevette, hogy azok az atommagok, amelyek akár protonból, akár neutronból 2-t, 6-ot, 14-et, 28-at, 50-et, 82-t vagy 126-ot tartalmaznak, sokkal gyakoribbak, mint a nem nagyon különböző proton- vagy neutronszámú atommagok”.
Sehol Vasárnapi Újság, sehol egy „ismert fideszes főügyész”.
Ebből is látszik, hogy Teller Ede professzor könyve valószínűleg hamisítvány.