Médiaegyensúly – Nyílt levél Zsolt Péter úrnak

(Lectori salutem. Amikor Bánó András Esti egyenleg című tévéműsorait ontotta, balliberális követelésre két híradót mutogatott hazánkban a közszolgálati csatorna. Még ez is jobb volt, mint ami most van. Különösen akkor, ha egyik főszerkesztő sem csal.)

Tisztelt Zsolt Péter Úr,
ha jól olvastam írását, ön nem a mi értékrendünk híve. Örültem cikkének. Örültem akkor is, mikor Lipovecz Iván úr, a HVG főszerkesztője törekvéseimet tiszteletre méltónak titulálta. És nem örültem, mikor Hankiss tanár úr és mások az utolsó pillanatban kihátráltak egy közös médianyilatkozat kibocsátásából.
Tisztelt Zsolt Péter úr, arról van szó, hogy össze kell gyűjteni tizenkét kőművest a két szellemi táborból, s újra fel kell építeni a magyar médiát. Magos Déva várát. Seres úr a Népszabadságtól – mint ön, ő is a balparti nyugtalanok közé tartozik – őszre konferencia szervezését javasolja. Szívesen látnám Zsolt Péter urat is e jobbító szándékú körben, ha ilyen hazánkban létezik.
Tisztelt Zsolt Péter úr, írásaimban egy valamennyiünket érintő anomália megnevezésére törekszem. Arról van szó, hogy a nemzeti-konzervatív tábor, a népfölség jelenleg mérhető 49 százaléka adóin keresztül finanszírozza a közszolgálati média költségeinek a felét. A kereskedelmi médiát reklámköltségből finanszírozzák. A reklámköltség az áruk és szolgáltatások árának része. Vásárlásain keresztül tehát a kereskedelmi média költségeinek felét is a népfölség fentebbi 49 százaléka finanszírozza. Ez a teljes jogú törvénytisztelő sokaság nem fogadja el sem a létező közszolgálati, sem a létező kereskedelmi médiát. Mert nem részesedhet belőle. Normálisan gondolkodó írástudó sem fogadhatja el ezt a helyzetet. Mert ez a sajtó- és tájékozódási szabadság lábbal tiprása, a vélemény monopóliumának megengedhetetlen kartellje, ez médiaterror, de – ha önnek ez a fogalom nem tetszik – mondhatjuk így is: médiaapartheid.

Tisztelt Zsolt Péter úr, Heller tanárnő elismerendő és fontos személyiség országunkban, sajátos gondolkodással. De a mieink a közszolgálatban Jókai Annát, Szabó Magdolnát és Udvardy Erzsébetet is látni kívánják. Radikális Forró Tamásnak jogában áll üzletelni és olyannak lennie, amilyen. De a mieink – Forró mellett vagy helyett – radikális Bayer Zsoltot óhajtják csodálni a közszolgálati médiában, akinek ugyan cégei nincsenek, viszont van filozófiája s néhány fia. A kereskedelmi médiában a mieink olyan szereplőket és műsorvezetőket is látni kívánnak, akik heteroszexuálisak, családokban élnek, az Andrássy úton sétálnak, s szájukból magyar szó fakad, nem pedig rizsa. A bármely eszme vagy politikum felsőbbrendűségét propagáló médiatúlsúly – jobbról, balról és középről – elfogadhatatlan.

Tisztelt Zsolt Péter úr, Keller államtitkár és társai szánalomra méltó áldozatok. Elhitték a média által felröppentett hazug híreket. Nem az Orbán-bányákkal volt baj, hanem a valódi versennyel, amely megszüntette Zarándok János MSZP közeli dolomitszállító megszokott monopóliumát. A kirekesztő kapzsiság, a kirekesztő politika és a kirekesztő média szennyes szövetsége csinált nekünk két Magyarországot. Jó ez így. Mert visszaszólunk. És megszüntetjük a bármiben való elnyomást. Aztán majd megbékélünk. Ha nemcsak Gyurcsánynak jut, hanem a szavazópolgárnak is. Most már Medgyessy Péter és az Újságíróklub mandarinjai is belátják: nincs együtt az ország. Miattuk nincs együtt. Hajrá Szili, hajrá Suchman, hajrá Jánosi.

Tisztelt Zsolt Péter úr, e konfliktust megoldhatná maga a média.
A jelenlegi médiaemberek azonban elkártyázták szakmaiságukat, csináltak maguknak megélhetési médiát. Anyagi érdekeik ellen való az önkorlátozás, hát vidáman gyalázzák fenntartóik felét. Tisztelet a kevés kivételnek. A médiaemberek döntő többsége kevés kivételnek éli meg önmagát. Nos, éppen ezt a döntő többséget kell ellenőrizni. Beleértve a főszerkesztőket és a médiatulajdonosokat. Az ellenőrzés nem bízható a piacra, mert magát a piacot is ellenőrizni kell. Az ellenőrizhetetlen piac szemünk láttára kártyázza el magát a földgolyót. A piac és a média ellenőrzése az állam feladata. Ha az állam ezt nem teszi, magát az államot kell megváltoztatni. A saját érdeküket hajszoló egyéneket és csoportokat a közérdek által vezérelt társadalom hatalma alá kell vonni. Ami van, az szégyen. Az önök számára is, a mi számunkra is, a piac számára is és az állam számára is.

Üdvözlöm önt:

Kerényi Imre